Firenzében csak tavasz van és nyár

Aznap este prosciuttóval és néhány gömbölyded panninóval kellett beérnem. Addig dumáltam Ettoréval a Via delle Scale sarkán, míg lekéstem a meleg vacsorát. Mondom neki: Meg vagy te őrülve, ilyenkor motorozni? Ez stílusos - magyarázza Ettore, akinek a hajánál csak a cipője volt fényesebb. Érdekes. Az például szóba sem került, hogy a motor praktikus a szűk utcákon, vagy hogy mondjuk gazdaságosabb és gyorsabb, mint buszozni. Lehet, hogy igaz volt a mondás, hogy Firenzében szép lehetsz, de okos nem? Illetve okos is csak akkor, ha már szép vagy? Ettore különben pont úgy beszélt, mint abban a viccben, ami az olasz telefonfülkék használati útmutatójáról szól. Tehát hogy: jobb kezével vegye fel a kagylót, bal kezével kezdjen el beszélni...

Általában egy hetet áldoznak a turisták Firenzére, aztán kivonatoznak 20-30 km-re a várostól. Megnézik, hogyan telnek a napok a családi farmokon, és megtapasztalják, milyen kemény munka egy gazdaságot, vezetni és menedzselni. Az agroturismo - vagy ahogy mi mondjuk, falusi turizmus - Olaszország-szerte kedvelt, de talán itt Toszkánában a legnépszerűbb.

Azt mondják a szakemberek, hogy azért, mert különösen jók a borok, és helyi viszonylatban is kimagaslóan jó minőségű az olívaolaj. Egy üveg Chianti Rufina Classico ára 8000-10 000 forint között mozog, évjárattól és pincészettől függően.

A farmergazdaságok is többnyire szőlő- és olívatermelésre specializálódtak. Kedvtelésből még szalámit, prosciuttót és sajtot is készítenek házi fogyasztásra, de vannak, akik lovakat tartanak vagy a hagyományos iparművészetet ápolják. Firenze után vidékre tartunk mi is. Az Arno hűségesen követ bennünket, és körülöttünk cikázik. Hol alattunk, hol mellettünk szalad, mindig ugyanolyan sebesen.

Pezzattinóban Alessandra a domb tetején, a családi villa portáján vár bennünket. Szemlátomást nagyon izgatott. Alessandra és családja 16 hektárnyi területen termel szőlőt, és közben az általunk falusi turizmus néven ismert vállalkozásukat tökéletesítik évről évre. A kérdés mindannyiunk fejében felmerült: Vajon hogy kell egy ilyen méretű vállalkozásba belevágni?

"Ez olyan, mint Pinocchio története - mondja Alessandra. - Egy darab fával kezdődik." Alessandra egyfelől vidéki háziasszony, másfelől ízig-vérig úrihölgy. Stílusos és ápolt. Nem lepődtem meg, amikor elmesélte, hogy az általa berendezett vendégszobák és apartmanok az ország egyik legnívósabb belsőépítészeti stílusmagazinjában is szerepeltek.

Firenze környéken azért is rengeteg a látnivaló, mert a helyiek szinte minden hónapban gondoskodnak valamilyen ünnepségről, vásárról vagy valamilyen népi játék lebonyolításáról. Az egyik legérdekesebb hétvégi szórakozás a sajtgurítás. Ilyenkor az öregek összejönnek egy kevésbé forgalmas mellékutca mentén, és először sajtot választanak maguknak. Mondjuk, egy 3-4 kilós szimpatikus darabot. Igyekszik mindenki keményre érett sajtot választani, mert az kevésbé töredezik szét gurítás közben. A versenyzőknek megvan a saját technikájuk, akár a bowlingban. A partit és a gurigát az nyeri, akinek a legmesszebb szalad a sajtja.

Egy asztalnál Vespuccival

Mi magunk is rengeteg sajtot, bort és olívaolajat kóstoltunk. Szinte minden villában terített asztallal vártak bennünket. A "falusi vendégasztal" intézménye Olaszországban már bejáratott dolog. Vendégasztalt általában az a magánember tarthat fenn, aki saját lakóházában legalább tíz székkel, terített asztalánál várja a vendégeket, és kizárólag saját lakóhelye vagy szűkebb környéke ételeit, italait kínálja, illetve saját vagy a környékbeli őstermelők mezőgazdasági termékeit dolgozza fel.

Megannyi kisváros, kolostor és családi villa után, Castello Dell Trebbióban pihentünk meg, ahol még Amerigo Vespucci is falatozott úgy 1424 táján. Castello Dell Trebbióban akkora volt a kandalló szája, mint két ebédlőasztal összetolva, és Arnaldo bácsi akkora rönköket rakott a tűzre, mint a combom. Rufinában és környékén a villákban ugyanis a mai napig is kandallóval fűtenek, s az sem ritka, hogy nyaranta a kandallónál főznek. Az ódon falak közt, antik fotelben grappát kóstolgatni , közben a tüzet hallgatni, ahogy pattog: az ember elfelejti, milyen évszak is van valójában. Közben Arnaldo bácsival - a nyelvi különbségek okán - csak kölcsönös mosolygásra futja gesztusainkból. De így is jó egymás mellett ülni. Néha azért oldalba lök a könyökével, a fejével meg a tűz felé bök, mintha csak azt kérdezné: Szép, mi? És tényleg az...

Szabó Kata