Apa, ki ez a Beckham?

Emlékszem, gyerekkoromban volt egy ilyen játék, a szerkezetet a tv-re kellett erősíteni és a képernyő szélén megjelent két sárga csík meg egy kocka középen. Ez volt a labda, a csíkokat fel és le lehetett mozgatni, ezek voltak a játékosok. Ez a ketyere volt a mai PlayStation elődje. Ma is leginkább a tv elé ülök, ha valóban minőségi focit akarok nézni. Élőben jobb lenne, de hát kicsi még a gyerek.

Kapcsolgatom a tv-t amikor, kibököm, hogy este 10 órakor Real-Bilbao meccs van. Hűha, még van idő leugrani sörért, szotyiért. Csak ez a kölök nem akar aludni. Persze én vagyok a hülye, mert elárultam neki, hogy este jó meccs lesz a tv-ben. Naná, hogy nem alszik. Tiszta apja. Na jó, anyát letesszük aludni, bevackolunk a kisszobába. Felkészülök lelkileg az "Ez most mi?" és a "Miért" kérdésdömpingre. Inkább velem nézze a meccset, mint hogy valami idióta rajzfilmet nézzen.

Még van néhány perc a pókerbajnokságból. Nem nagyon értek a kártyajátékokhoz, de az nagyon tetszik, ahogy a mi Korda Gyurink szurkol. Állati aranyos, ahogy üvöltve ecseteli a részleteket, nagy zsugás az öreg. Aztán végre útjára indul a laszti. Mindig lenyűgöz ennek a stadionnak a látványa. Nemhiába az egyik legnagyobb csapatnak az egyik legimpozánsabb pálya dukál. Az "Apa, kinek drukkolunk?" kérdésre egyszerűen válaszolom: a Barcelonának! Ezt nem nagyon érti, de nem baj, majd belejön. Gyors felmérés a pályán, Roby Carlosnak kinőtt a haja, Ronaldo kis kecskeszakállat növesztett. Amikor közelről mutatják a fiam megjegyzi: "Ez csúnya bácsi". Csúnya, csúnya, de nem ezért szeretjük.

Meglepő módon a Bilbao már a második helyzetét hagyja ki a hetedik percben. Ez az Etxeberria, csuda egy hapsi. Fejjel, lábbal is kitűnő, bár kissé már kopaszodik, lehet, hogy a sok fejeléstől. Aztán jön Woodgate, és elgázol egy támadót a középpályán. Hiába, másfél éve nem játszott, és nagy igyekezet viszi előre. Bár lehet, brit honban ezt simán továbbengednék, itt sárgát ér. Várjuk a csodát. Várjuk, hogy ezek a szupersztárok villanjanak egyet, de az istenért nem akarnak mozogni. Néha Beckham a jobbszélső helyéről előreíveli a labdát a kisgyereknek, aki csinál egy-két látványos cselt, de aztán elveszti. Robinho elég nyeszlettnek hat így tv-n keresztül. Olyan nagyon fiatalka, de mivel brazil futballistáról van szó, nincs kérdésünk.

A partvonal mellett a szintén brazil mester úgy üvölt, hogy attól félek, megpattan az agyában egy ér. Azon gondolkodom, lehet, hogy azért hívták ide, hogy valaki az anyanyelvén tudja Ronaldónak azt mondani, hogy fussál már! Roni nem fut. "Apa, mikor lesz már gól?" Nemsokára, csak figyelj. És tényleg, egy beadást követően Woodgate parádés mozdulattal juttatja a labdát.... a saját kapujába. Nem semmi. Hiába na, az igyekezet. "Apa, a bácsi nem jó gólt lőtt!" Jó gól az, csak nem nekik. Vezet a Bilbao. Király! Na, nem azért örülök, mert piros-kék a vérem, hanem, mert most már muszáj elkezdenie focizni ennek a rengeteg labdazsonglőrnek. Ehelyett. Szaladgálnak a pályán, mint a mérgezett egerek. Elpattannak a labdák, Roni továbbra sem fut. Sőt, egyre többet támad a Bilbao. Szervezett nyugodt csapatnak tűnik. Messiásnak hat a játékvezető sípja, vége az első félidőnek.