Apa, ki ez a Beckham?

Emlékszem, gyerekkoromban volt egy ilyen játék, a szerkezetet a tv-re kellett erősíteni és a képernyő szélén megjelent két sárga csík meg egy kocka középen. Ez volt a labda, a csíkokat fel és le lehetett mozgatni, ezek voltak a játékosok. Ez a ketyere volt a mai PlayStation elődje. Ma is leginkább a tv elé ülök, ha valóban minőségi focit akarok nézni. Élőben jobb lenne, de hát kicsi még a gyerek.

A szünetben a "Nem kell pisilni?" és a "Nem vagy még álmos?" kérdésekre határozott NEM a válasz. Oké, végül is csak 11 óra van. Anyád megöl minket, fiam! Holnap bölcsi. Nem izgatja. Nézzük Nyilasi Tibor elemzését. Focistának is szerettem, szakértőként is jókat mond. Sajnálom, hogy nem vállal szerepet a magyar fociban, ugyanakkor tökéletesen megértem. De ezt hagyjuk. Ugyanazt mondja, amit én is gondolok, hogy a Madrid "csak" egy csomó focista együtt, de mint tudjuk, a részek összessége nem jelenti az egészet. Tehát itt kérem szépen nincsen csapat. Rá lehet fogni, hogy elment Figo, meg sérült a Zidane, de akkor is ez itt a Real Madrid. Bár szerintem a legnagyobb érvágás még mindig Makelele eladása volt. Olyan elegánsan és harcosan senki sem szerez labdát a félpályán, ahogy ezt ő tette. Jó, tudom, a dán melák is mellel passzol időnként, de azért gyakrabban otthagyják állva, mint a nyurga fekete embert. Egyedül Raúlt lehet kiemelni, persze ő spanyol és Real-nevelés, viszi a szíve előre. Ugye mennyit jelent, ha egy focistának a klub nem csupán munkahely, hanem ügy.

Nyíl szerint a második félidőre bejön Guti, és ettől majd megváltozik a meccs. Lássuk. Tényleg Gravesen le, Guti be. Kicsit valóban jobban nyom a Madrid, a középpálya láthatóan feljavult, és hamarosan meg is lett az eredménye. Beckham beívelt egy szabadrúgást, amibe a kicsi brazil (Robinho) tette bele a fejét elsőként, és már is egalizált a Madrid. Első gólja a spanyol ligában, de valószínűleg nem az utolsó.

Egy kissé felgyorsultak az események. Ronaldo kapott egy klassz labdát és szépen begurította Raúlnak, aki be is lőtte. Máris vezetnek a hazaiak. Aztán megint jött Woodgate, aki a középkörben egy vazarival leterítette a baszkok támadóját. Piros lap. "Apa, a bácsi felborult." Hát, fel. Mehetett az angol zuhanyozni. Nem baj, így még érdekesebb lett. A Real Madridnak illik otthon győzni tíz emberrel is. És tessék, megint Raúl (ugye, a szív), és három-egy. Ronaldo helyett Raul Bravo. Egy kis erősítés a védekezésben. És tulajdonképpen ennyi. A Bilbao támadgatott, a Real védekezett, aztán ennyiben maradtak. Azért ezek szenzációs focisták, legjobban Roby Carlost bírom, aki a fülével is le tudja venni a labdát. Száz foggal vigyorog, és annyit fut, mint egy maratoni mezőny összesen. Nem volt jobb a Madrid, de győzött, és ez a lényeg.

Bár a helyiek lehet, hogy látványosabb focit várnának (én is), de ahhoz véleményem szerint több spanyol kellene a csapatba, főleg madridi gyerek. Persze, ha bevételre megyünk rá, akkor kellenek a nevek is. Nagyon csalafinták a Real marketingesei, minden évben ugyanaz a mez, csak a felirat tér el egy kicsit a tavalyitól. Naná, akinek nincs meg az új Beckham-meze, az nem is ember arrafelé. Olcsóbban jönnének ki, ha körülnéznének az ifiben, biztos van ott 60-80 srác, aki elég érett lesz egy-két éven belül a nagycsapathoz.

Na jó, alvás. A kis hapsit már nem kell biztatnom, már csak halk szuszogás jelzi, hogy még mellettem ül. Kezében a mai Sport, természetesen fejjel lefelé, és Forma 1-es cikkre dőlve alszik. Tiszta apja.