Párduc, oroszlán, gorilla

Az Egyesült Tanzániai Királyság 1964 áprilisában született, a szárazföldi Tanganyika, Zanzibár és Pemba, valamint néhány kisebb sziget egyesüléséből. Ma az utazóknak GPS készülék, egy jó dzsip, laza viselet, és az általános iskolai földrajzkönyvek ismétlése javallott. Aztán irány a Serengeti Park és jöhetnek a vadállatok.

Arushában nagy a jövés-menés. A Kilimandzsáróra induló expedíciók, még egy utolsó pihenőre betérnek a városba, hogy hordárokat találjanak, és hogy tökéletesítsék felszereléseiket. Úgy 300 ezren élnek ebben a városban, amelynek neve hindu nyelven annyit tesz: felkelő nap. A forgalom résztvevői leginkább a matatuk, amik taxiként, de gyakran rendes tömegközlekedési eszközként használt kisbuszok. A matatuk egyébként egész Kelet-Afrikában elterjedtek, s mára egész iparággá nőtték ki magukat a térségben. A szomszédos Kenyában például színesre festik a járgányokat,és leginkább az aktuális sztárokkal díszítik a kocsikat. Nairobiban mostanában a Beyoncé-s taxik a legmenőbbek.

Arusha - Nairobi nagy konkurense - a 80-as években indult fejlődésnek. Akkoriban egyre felkapottabbak lettek a szafari túrák, és az élelmes kenyaiak a szafarik nagy részét a Serengeti Nemzeti Parkba szervezték. Abba a Serengetibe, amelynek 90 százaléka Tanzánia területéhez tartozik. Tanzánia megelégelte, hogy Kenya nemhogy elhalássza előlük a turistákat, de még busás haszonra is szert tesz. Mellesleg - hogy a kenyaiaknak is igazuk legyen - Tanzánia egyik büszkeségét a Kilimandzsárót például, jól láthatóan Kenya területéből metszették ki. Ez évszázadokkal ezelőtt történt, amikor Tanganyika német, Kenya pedig brit gyarmat volt. Viktória királynő bőkezűen és fejedelmi gesztussal a Kilimandzsárót ajándékozta II. Vilmos német császárnak születésnapjára.

Aztán a közelmúltban Tanzánia lezárta a tanzániai-kenyai határt a Serengetinél. Nem adott behajtási engedélyt a nemzeti parkba, csak kizárólag a tanzániai rendszámú autóknak. A történészek szerint, a tanzániai-kenyai adok-kapok jó példája a szerencsétlen területrendezésnek. Tudniillik az afrikai országhatárok a mai napig sem földrajzi, sem néprajzi egységet nem fognak össze és mondhatni, hogy a gyarmatosítók mesterségesen szabdalták fel a területeket. Ezek a határok tehát nincsenek tekintettel az országok lakóinak érdekeire, néprajzi megoszlásaira.

Jól jön a terepjáró és a GPS

Arusha egyébként nem túl biztonságos hely az utazóknak. A matatuzásnál is ébernek kell lenni, mert előfordulhat, hogy kizsebelnek, vagy hogy túlszámláz a taxióra. Továbbá kissé körülményes önállóan intézkedni, ha túrázni szeretnénk vagy autót bérelni.

Tanzániában ugyanis szeretik fogni az európaiak kezét. Az irodák ajánlataikat készen kínálják, amolyan egységcsomagokban. Önállóan intézkedni tehát nehéz, mert minden kéréssel rögtön valamelyik utazásszervezőhöz irányítják az utazót. Az utazásszervezők pedig csak csóválják a fejüket. Szeretnek mindenre nemet mondani, mert kizárólag a saját ajánlataikat erőltetik. A tapasztalt utazók azt mondják, ha mégis rákényszerülünk, hogy az előre összeállított utazási csomagokból válasszunk, érdemes a rövid, 2-3 napos túrákra befizetni. A legtöbben úgyis állat lesre igyekeznének, vagyis abban reménykednek, hogy a Nagy Öt (kafferbivaly, oroszlán, leopárd, orrszarvú elefánt) valamelyikét látótávolságon belül figyelhetik majd meg. Közülük talán a leopárd és az orrszarvú, amit ritkábban lehet lencsevégre kapni. Ennek oka pedig nem más, minthogy Kelet Afrikában eleve kevés orrszarvú él, a leopárdok rejtekhelyeit pedig csak a legtapasztaltabb vadőrök ismerik. A patások és a kisebb ragadozók megfigyeléséhez is kell némi kis előtanulmány.

Az Arushához közeli Serengeti Nemzeti Park ugyan nincs körülkerítve, ám a szakemberek mégis egész pontosan ismerik a vadállományt. A felmérések szerint, a Serengeti 30 ezer négyzetkilométernyi területén közel kétmillió gnú él. A gnúk az összes többi patással együtt hatalmas területeket járnak be az év 12 hónapja alatt. A migrációt elsősorban az esős évszak határozza meg, illetve az, hogy az esőzések után hol találják az állatok a legdúsabb legelőt. Az utazók számára azért érdekes és fontos ismerni az állatok vonulását, mert a patásokat követik a kis és nagytestű ragadozók is. Az afrikai szavanna lakói tehát mind vándorolnak, így aki nem ismeri az évszakokat és a vándorlások pontos útvonalát hónapról hónapra, annak esélye sincs megfigyelni az állatokat.

A vadőrök persze azt is tudják, hogy a Serengeti "Gol Kopje" nevű sziklás, kopár, gyér növényzetű részein portyáznak a leopárdok. De szívesen henyélnek a fügeplatánok vízszintes ágain. Gyakran a zsákmányukat is ott fogyasztják el. A vadőrök jól beszélnek angolul. Egyébként az angol mellett Tanzánia másik hivatalos nyelve a szuahéli, amely a 10-es évek végén terjedt el. A nyelv a szuahél népről kapta a nevét, akik Tanganyika tengerparti részein éltek. A nyelvet ma már Afrika más részein is értik, összesen legalább 70 millióan.

A szuahéli nyelvben sok az arab, az angol, a német eredetű szó. Szókincse körülbelül harmincezres. Érdekesség, hogy a múlt század közepéig a szuahéli nyelv arab betűkkel íródott, csak később rögzítették latin betűkkel. Tanzániában a legnagyobb törzs sokáig a szukuma volt. Jelentős tagot számlálnak még a makonde a nyamvezi, a he, a haja, a hehe, a gogo, és a maszáj törzsek is.