Párduc, oroszlán, gorilla

Az Egyesült Tanzániai Királyság 1964 áprilisában született, a szárazföldi Tanganyika, Zanzibár és Pemba, valamint néhány kisebb sziget egyesüléséből. Ma az utazóknak GPS készülék, egy jó dzsip, laza viselet, és az általános iskolai földrajzkönyvek ismétlése javallott. Aztán irány a Serengeti Park és jöhetnek a vadállatok.

A luxus kempingeket napi 500-1000 dollárért kínálják, de ettől lényegesen olcsóbbak is vannak. A sátrakat általában magasles szerűen állítják fel. A sátorponyva részben a platós terepjárók, részben a magasles-létra segítségével feszül ki. Végül is a kocsi tetején alszanak a turisták.

A helyiek faszénnel melegített vizet cipelnek vödrökben a fürdéshez, amit aztán a zacskós tus nylontasakjába öntenek. A luxuskempingek teljes személyzettel üzemelnek. Főznek, és a helyi hagyományoknak megfelelően berendezett szobákban még angolvécé is van.

Bár nehéz elmesélni azt a sátor remegtető "gyomorból morgást " amit az oroszlánok hallatnak éjszakánként, az utazók szerint a sátras táborozást kötelező kipróbálni. Állítólag az első ismeretlen hang, az első sakálüvöltés, vagy legapróbb nesz a sátor körül, úgy megdobja az adrenalin szintet, mintha bungee jumping ugrásra készülnénk.

Az utazók általában összebarátkoznak az esti táborhelyeken, és napközben - amikor mindenki a saját útját járja a szavannán - szívesen küldenek GPS koordinátákat a kevésbé tapasztaltaknak, ha valami érdekességet, állatseregletet vagy friss prédát látnak valahol. Így mindenkinek nagyobb az esélye, hogy találkozzon a várva várt vadállatokkal.

Tanzánia elvarázsol

A tapasztalt utazók szerint, most még érdemes Tanzániába utazni, mert egy-két éven belül a kormány véget vet az úgynevezett "self drive" felfedezők kalandjainak. Már most is érezhető, hogy egyre inkább a kísérőkkel megerősített túrákat részesítenék előnyben. Szervezett keretek között ugyanis nagyobb költségeket tudnak felszámolni a kalandoroknak. Az így munkához jutó vadőrök, irodisták, és sofőrök fizetéseit is az utazók fedezik.

Jóllehet a szervezett túrákon kevesebb a veszély, mert a kísérők gyakorlottak a nyomolvasásban és ismerik a vándorlási útvonalakat, viszont kevésbé lesz lehetőségünk kalandozni, illetve azonosulni azzal az Afrika képpel, amit korábban csak a Kittenberger regényekből ismertünk.

Tanzánia függetlenségi törekvései viszonylag későn fogalmazódtak meg. Az 50-es években kezdtek kialakulni a különböző nemzeti tömörülések. Az ország függetlenségében legnagyobb szerepet vállaló TANU (Tanganyika African National Union) 1954-ben alakult és az 59-es választásokon elsöprő győzelmet aratott. A békés átmenet 1961. december 9-én hatalomátadáshoz vezetett. A britek - elismerve az erőteljes függetlenségi törekvéseket - nemcsak teret engedtek a reformoknak, hanem a maguk módján még segítették is azokat. Sir Richard Turnbull angol főkormányzó tervezte például az új nemzeti lobogót, és ő komponáltatta az új nemzeti himnuszt is.

Érdekes, hogy egész Kelet-Afrikában Tanzánia - az egyik legszegényebb ország- nyerte el elsőként a függetlenségét. Az a Tanzánia, amelyet egy hihetetlenül gazdag állatvilág és a világon egyedülálló ökoszisztéma tesz értékessé. A számtalan alkotón és hírességen túl - akiket megihletett ez a hely - évente 90 ezer turista keresi fel az országot és elsősorban a Serengetit. A legtöbben azért jönnek vissza évről évre, mert az élővilág káprázatos, és a civilizációnak egy teljesen más léptékű szabályrendszere az elfogadott. Ez az, ami elvarázsol, elfeledteti Európát, a rohanást, és az irodákat.