Kalandok Piedone nyomában

A legújabb fapados járatnak köszönhetően ma már átszállás nélkül juthatunk el az egyik legizgalmasabb olasz városba, Nápolyba. A pizza őshazájából aztán már csak egy ugrás a legendás Capri, sőt hajóval akár Palermoig is leruccanhatunk.

Az olaszok, de főleg a szigetlakók véleménye szerint Palermónak két dolog tett jót az elmúlt párszáz évben: Az egyik a Risorgimento, vagyis amikor Szicília is csatlakozott az Olasz Királysághoz, a másik pedig, amikor a fasizmust és a szövetségesek invázióját követően 1947-ben autonómiát és kiterjedt önkormányzati jogokat kapott.

A várost, ahol ma közel nyolcszázezren laknak, valaha arabok és normannok alapították. A normannok az 1090-es évekre már egész dél Itáliát meghódították, és az általuk használt normann építészet, illetve azok elemei a mai napig is felfedezhetők az épületeken. Sőt az arab és normann hatás együttese is szembetűnő, mint amilyen például a széles sugárutak és a keskeny sikátorok elegye. Viszont a közlekedés ezeken az utcákon, enyhén szólva is hektikus. A tapasztalt utazók szerint, a palermói közlekedési morál túltesz még a nápolyi csúcsforgalomban megszokott pofátlan tülekedésén is. Mások szerint csak kreatívan értelmezik a szabályokat.

Palermóban lépten-nyomon nevezetességekbe ütközik az utazó, még akkor is, ha tudatlanul ténfereg az utcákon. A nevezetességek szegletében szinte minden esetben találhatunk információs táblákat, az adott épület történetéről, jelentőségéről. Ha ilyet mégsem találnánk, bártan szólítsunk meg egy helybélit, aki boldogan és teátrális mozdulatokkal fogja elmesélni, hogy mit is illik tudni.

Érdemes azonban utána olvasni például a palermói kapucinus katakombák történetének, mert a földalatti járatokban ma is megtekinthető több tucat mumifikálódott test és a sejtelmes járatok sokkal élvezhetőbbek egy kis előképzettséggel. A katakombák valójában földalatti üregek, ahová a régi keresztények temetkeztek és az üldözések alkalmával, nemcsak az istentiszteleteket tartották, hanem részben laktak is.

A másik, sokkal üdébb színfoltja Palermónak a Piazza Olivello, ami hangulatában a mi Liszt Ferenc terünkhöz hasonlít. A Piazza Olivello a Teatro Massimo, vagyis a nagy színház közelében található, az óváros barokk negyedében. Napközben is érdemes elsétálni ide, és meginni egy jó olasz feketét, vagy a napernyők árnyékában elfogyasztani valami fagylaltkölteményt. A legjobb fagyiért egyébként az olaszok a Foro Italico felé mennek. A Porta Felice-n vagyis a vidám kapun átkelve az Ilardóhoz igyekeznek, ahol Palermo legjobb, legkrémesebb, leggyümölcsösebb fagyaltját árulják. Ha végképp nem bírnánk a hőséget, sétáljunk le a Mondellóra, Palermo legnagyobb strandjára, amely a Mount Pellegrino heggyel szemben találhatunk, de könnyedén megközelíthető a 806-os busszal is.

Esténként nemcsak a teraszokon, de kis éttermekben és a borházakban is összejönnek a helyi lakosok, és hangosan, heves kézmozdulatokkal üdvözlik egymást, még akkor is, ha háromasztalnyi távolságra foglalnak helyet egymástól. Így tesznek a fiatalok, a városi elit, tésztagyúrásban meggörnyedt nylon otthonkás nagymamák, és a mindig fess öregurak is. Palermóban szinte testközelben érezni az Ars Vivendi minden formáját, ami nagyszerű pillanatokat szerez a turisták számára.

Palermoban mi magyarok büszkén sétálgathatunk a város utcáin, ugyanis a városban több helyütt is az olasz szabadságharcban részt vett egykori 48-as magyar honvédek emlékhelyeivel találkozhatunk, például Klapka Györgyével, vagy sétálgathatunk a Türr Istvánról elnevezett sugárúton is.