A rendszerváltás után, a 90-es évek elején-közepén Barcelona nem volt felkapott hely a magyar turisták körében, inkább csak a Costa Brava betonszállodáiban nyaraló vendégek jöttek ide egynapos fakultatív kirándulás keretében. A város hazai ismertségét és a turisztikai palettán való megjelenését az 1992-es olimpia segítette leginkább, ma pedig már a fapados légitársaságok korában az egyik legnépszerűbb úticéllá vált. Szinte naponta indulnak ide járatok, s a barcelonai városlátogató programok az utazási irodák legnépszerűbb ajánlatai közé tartoznak.
Barcelona Spanyolország második legnagyobb városa, Katalónia fővárosa, s örök riválisa a spanyol főváros Madridnak. Itt van a katalán kormány székhelye és a város mindig is a katalán önállósulási törekvések jelképe volt. A Földközi-tenger harmadik legnagyobb kikötőjének otthont adó város a Barcelonai-síkságon helyezkedik el, a Barcelonai-hegységhez tartozó Parti-hegylánc vonulatai tövében.
A legenda szerint a várost egy karthágói hadvezér alapítja i.e.218-ban Barcino néven, s bár később a rómaiak és a vizigótok, sőt a mórok is meghódítják, igazi jelentőségre akkor tesz szert, amikor 801-ben Jámbor Lajos Karoling király a Katalán őrgrófság fővárosává teszi. A város gazdasági és politikai hatalma a következő évszázadok során megnő, sőt Katalónia és Aragónia egyesülése idején Genova és Velence mellett a Földközi-tenger térségének vezető kereskedővárosává válik.
A város hatalma a középkorban, a 15. százas folyamán rendül meg, amikor Katalóniát kirekesztették az újonnan felfedezett kontinenssel folytatott kereskedelemből, amelynek jogát végül csupán 1778-ban szerezte meg. A város élete folyamatosan a szabadságjogokért való küzdelem jegyében telt, ez határozta meg, hogy kinek az oldalára áll a spanyol örökösödési háborúban is. Az angol és osztrák szövetség nem bizonyult szerencsés választásnak, ugyanis 1714-ben a francia király, V. Fülöp csapatai lerohanják a várost, jelentős részét elpusztítják, és még a katalán nyelv használatát is betiltják.
A város a már említett amerikai kereskedelmi jogok megszerzésével indul el a fejlődés útján, s az 1800-as évek első harmadára újra jelentős hatalomnak számít a Földközi-tengeren. Erre az időre tehető a katalán kultúra és nyelv reneszánsza is, amikor is katalán költők és írók népszerűsítették a nemzetiségi kultúrát az egyszerű nép körében is. Európa többi részéhez hasonlóan Katalóniában is ekkor indulnak a heves nacionalista mozgalmak. Az önálló katalán állam létrehozására tett törekvések végül 1931-ben válnak valóra, amikor is az I. Spanyol Köztársaság kikiáltásával Katalónia függetlenséget kap, s megalakul az első köztársaságpárti parlament is. A város a polgárháború során egészen 1939-ig volt a köztársaság pártiak utolsó erőssége, ekkor Franco csapatai rohanták le, katalánok ezrei menekültek Andorrába, vagy Franciaországba. Franco betiltotta a katalán nyelvet, sőt még a nemzeti identitást kifejező táncokat is és andalúziai betelepülőkkel árasztotta el a várost. A katalán függetlenségi mozgalmak ennek ellenére nem szűntek meg. 1975-ben végül hivatalos nyelv lett a katalán, s 1979-ben Katalónia korlátozott autonómiát kapott, s a tartomány székhelye Barcelona lett.