A törökök elleni 1552. évi nevezetes diadal helyszíne. A köztudatban (nagyrészt Gárdonyinak köszönhetően) a "várak váraként", a nemzeti hősiesség példájaként szerepel. A vár a belváros peremén, az Eger patak keleti partján álló hegyen található. A várhegyen már az államalapításunk korában is jelentős központ állt, kerek kőtemplom lakóépülettel, temetővel. A Szent János templom a 12. századra székesegyházzá nőtt, majd a tatárjárás elpusztította. A későbbiekben fokozatosan erősítették és bővítették a várat, a fejlesztések a török veszély idején csúcsosodtak ki. A Mohács utáni időkben Perény kézbe került vár akkori kapitánya Varkoch Tamás jelentős fejlesztésekbe kezdett, melynek eredménye a ma is látható vár. Varkoch művét a híres hősök (Dobó, Bornemissza) folytatták, majd egy olasz hadmérnök, Octavio Baldigara útmutatásai alapján épült volna tovább, de befejezni nem sikerül.
A megerősített vár elfoglalására 1552. szeptember 11-én érkezett meg a török hatalmas sereggel, de 39 napos eredménytelen ostrom után nagy veszteség mellett kénytelen volt elvonulni. A várvédők történetét mindenki ismeri, Bornemissza leleményessége, az egri nők hősiessége, az elszánt küzdelem mindenki számára ismert. Az már kevésbé, hogy a világraszóló diadal után negyven évvel (1596-ban) a vár szinte harc nélkül jutott török kézre és ott is maradt 91 éven át.
Az egri vár ma védett műemlék, melyben a Dobó István Vármúzeum működik. Az állandó kiállításokon bemutatják a vár történetét, földalatti erődrendszerét, a középkori büntetési módokat és ezek eszközeit. A kőtárban megtekinthetők az elpusztult katedrálisok maradványai, a hősök termében az 1552-es várvédelmet irányító várkapitány, Dobó István márvány síremlékének fedőlapja. A várban található Egri Képtár hazánk egyik jelentős képzőművészeti gyűjteménye, mely németalföldi, itáliai, osztrák és magyar festményeket őriz.