Etiópia lehet a következő nagy durranás

Kurdisztán és Bosznia után Etiópia is felkerülhet a világ turisztikai térképére. Az éhínségeiről, mélyszegénységéről, szívós hosszútávfutóiról, és jófajta kávébabjáról ismert kelet-afrikai ország már az idén egymillió turista igényeit igyekezne kielégíteni. Hogy a légi úton egyetlen átszállással, mindössze hat óra alatt elérhető ország vajon képes lesz-e megfelelni a világutazók elvárásainak az elkövetkezendő években kiderül, mindenesetre Etiópia nem nyomorturizmusra készül.

A vállérintős kézfogás: ez az első, amit a turisták megtanulnak Etiópiában és azt, hogy a reggeli kávéban sohasem csalódhatnak. A nyugati "gazdag területek" kávéültetvényeiről a helyiek kiváló minőségű kávébabot szüretelnek, amit az egykori olasz hódítóktól elkészíteni is megtanultak. A helyiek a mai napig remek kávékülönlegességeket készítenek.

Az etióp turizmus, mint kitörési pont a gazdasági mutatók felől nézve a legjobb szándékkal sem mondható ígéretesnek. Míg az ország túlnyomó többsége szegénységben él (az egy főre jutó GNP összege mindössze 100 USD), a kávéexportból befolyt összegeket többnyire fegyverkezésre (ócska kalasnyikovokra, taposóaknákra) költik, és nem ápolnak jószomszédi viszonyokat egyetlen határos országgal sem. Nincs csatorna és úthálózat, ráadásul a Világbank értékelése szerint az ország a HIPC (Heavily Indebted Poor Country) bélyegét hordja magán, ami nem feltétlenül a befektetők álma - írja a Reuters Africa.

Mindezek tükrében sokan úgy gondolják, hogy Etiópia egyetlen kuriózuma, ha úgy tetszik turistalátványossága maga a szegénység. Egyes vélemények szerint, a legtöbb nyugati turista ezt akarja megtapasztalni, méghozzá testközelből. Az utazók ezt nem cáfolják, ugyanakkor beszámolóikban leszögezik: inkább a "világ valódi arcának megismerésének reményében" érkeznek az országba, nem utolsó sorban azért a tucatnyi látványosságért, amelyek közül jó néhány ma már világörökség része.

Jóllehet a szegénység tényleg kijózanítóan hat a jómódú nyugati turistákra, más afrikai országokkal szemben Etiópiában eddig még senki nem fogta az utazók kezét, és nem is csábította őket kalandra. Eddig.

Az etióp kormány idén megduplázná, vagyis 500 ezerrel megfejelné a tavaly regisztrált 400 ezres turistaérkezést, majd az ezt követő öt évben pedig - külföldi befektetők segítségével- egymillióra növelné azt. Rashid al-Maktoum sejk, dubai miniszterelnök például határozott elképzelésekkel és máris 100 millió dollárral támogatja a szárnyait bontogató etióp turizmust.

Hogy hogyan lehetne a nemritkán 2500 méter fölé emelkedő Etióp-magasföld hullámos fennsíkján, vagy éppen a sivatagos területein intenzív fejlesztésbe kezdeni, egyelőre még nem világos. Az viszont igen, hogy Dubai e téren már bizonyított. A szédületes mérnöki munka, precíz kivitelezés, kifinomult ízlés, összességében gigantikus, emberi ésszel lassan fel sem fogható épületegyüttesek, és ipari komplexumokat teremett a városállamban. A dubai beruházók égbetörő álmai ezúttal is az alapoktól, vagyis feltehetően a csatorna, a víz és az úthálózat kiépítésével kezdődnek majd.

Az ország turizmusfejlesztésre irányuló törekvéseire szintén ösztönzően hathat, hogy a kelet- afrikai térségben - részben a fejlettebb infrastruktúrának köszönhetően- már több országban, így Tanzániában, Kenyában is sikeresen megalapozták a vállalkozók a szegénypárti turizmus alapjait. Az öntudatos egyéni utazók számára a világfalu felfedezésének kimeríthetetlen forrása újabban ugyanis a szegénypárti turizmus, vagyis az, hogy az élményszerzésen túl az utazók érvényesülési és megélhetési lehetőséget biztosítanak a helyi kisközösségeknek. Útjaik során olyan szolgáltatókat keresnek (szafari, fotó-szafari, étterem, kemping, vadles,) ahol nyugati vállalkozók összedolgoznak a helyi fuvarozókkal, taxi társaságokkal, kistermelőkkel, kézművesekkel, táncosokkal, nyomolvasókkal. A tapasztalatok szerint ugyanis a saját környeztükben érdekelté tett helyiek, kiváló idegenvezetők, kézművesek, házigazdák, előadók, a jó értelemben vett lokálpatriotizmusuk pedig minden esetben rásegít a szolgáltatás minőségére.

Amiért tényleg érdemes menni: látványosságok Etiópiában

Az átlagutazók legnagyobb meglepetésére Etiópiában hét olyan látványosság is található, amelyet világörökség részeként tartanak számon.

A leghíresebb talán Lalibela földbe vájt templomai, amely ma az etióp-keresztények (lakosság fele: közel 40 millió ember) zarándokhelye. Mintegy 800 évvel ezelőtt összesen 11 templomot vájtak az úgynevezett fekükőzetbe, vagyis a föld legrégebbi, legöregebb, legalsó rétegébe. Ha hinni lehet a legendának, akkor - ahogy a helyiek mondják - angyalok segítették a munkát, amely az építészek szerint, mind koncepciójában, mind kivitelezésében mai szemmel nézve is tökéletes. Érdekes, hogy az épületkomplexum öreg kora ellenére nem lett múzeum, hanem ma is használatos templomegyüttes maradt, ahol rendszeresen celebrálnak misét.

Az Omo és az Avas folyó völgyének alsó szakaszain olyan ásatási helyszínek tárulnak fel a turisták előtt, ahol előember maradványokat találtak, legutóbb 1992-ben.

A Lucy névre keresztelt legismertebb lelet (1974-ből) 3,5 millió éves. Különlegességének lényege, hogy eddig hiányzó láncszemként immár ékes bizonyítéka az egyedfejlődés majom és ember közti átmeneti időszakának. A világhírű leletet, a turisták ma Addisz Ababa-i Nemzeti Múzeumban tekinthetik meg.

A két folyó völgyvidékén az utazók betekinthetnek a kisebb törzsek hétköznapjaiba, az élelemgyűjtés menetébe és a testfestés rituáléjába. Az olyan természeti népek, mint a murszik, a boránák és hamerok érdeklődve figyelik az utazókat, hiszen közülük sokan még soha nem láttak fehér embert. A törzsek közül talán a hamerok legbarátságosabbak. Turmi nevű falujukban nemzetközi turistakemping működik, ahová szervezett keret között magyar turisták is érkeznek.

A kulturális látványosságok többnyire a fővárostól északra találhatók, köztük az 24 méter magas Axum obeliszk, amely csak a közelmúltban térhetett vissza Olaszországból az etióp államba. A 200 tonnás gránitoszlop a i.e. III századtól a VIII. századig virágzó axumi kultúra nagyságáról tanúskodik. Még az olasz fasiszta csapatok vitték el 1937-ben, közvetlenül azután, hogy megszállták az országot, az akkori Abesszíniát.

Az etióp turisztikai hivatal, újonnan üzembe helyezett és mellesleg egészen áttekinthető honlapján 4-5 és 10-12 napos körutakat javasolnak az utazóknak. Ebben említik az ország észak-nyugati részén található Tana-tavat, amely összeköttetésben áll a Kék-Nílussal, Gondart, a XVII. századi látványos kastélyt, Tiya romjait, mint a legkorábbi etióp civilizáció maradványait, a Harar Yugolt, a középkori erőd várost, és a Simien Nemzeti Parkot. Ez utóbbi igen népszerű úti cél. Nemcsak azért mert a Gondartól jövet útba esik, hanem mert az évezredek során az erózió a világ egyik leglátványosabb vidékét hozta itt létre, amely egyetlen, vízfolyásokkal és szurdokokkal szabdalt masszívumból áll. A látvány magáért beszél, ám a park elsősorban a mintegy ezer egyedből álló abesszíniai kőszáli kecske-állomány megőrzésére jött létre. Ezek a vadkecskék ugyanis a világon kizárólag itt találhatók meg.

Az utazással kapcsolatos egészségügyi tájékoztatást és az egyes afrikai országokról készített járványügyi jelentést az interneten is megtalálhatjuk. A javasolt védőoltások listájáról érdemes tájékozódni a trópusi szakambulanciákon, a fővárosi és megyei ANTSZ oltóközpontjaiban valamint a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Nemzetközi Oltóközpontjában, a 1097 Gyáli út. 5-7 szám alatt.

Sz.K.