Amikor tavaly decemberben Muntader al-Zaidi iraki újságíró egy sajtótájékoztatón Bush elnök felé dobta egyik cipőjét, az amerikai média úgy tálalta az esetet, hogy az újságíró sérülést akart okozni az elnöknek, holott távolról sem ez történt. Az arab országokban a talpat - akár a cipőé, akár az emberi lábé - koszos, tisztátalan dolognak tartják és az egyik legnagyobb sértés, ha bármilyen formában a talppal érintkezik valaki. Az újságíró sem az elnök testi épségét akarta veszélyeztetni, sokkal inkébb megalázni őt. Ilyen helyzetbe a legtöbb turista persze aligha kerül, de ettől függetlenül nem árt, ha egy utazás alakalmával tisztában vagyunk a helyi szokásokkal és illemszabályokkal.
Hasonlóan súlyos szabályt sértett meg egy angol pár 2008 júliusában, amikor ittas állapotban nyilvánosan szeretkeztek egy dubaji strandon. Egy európai embernek is nehéz megértenie az ilyen viselkedést, de az arab országban nem csak magát a cselekedetet tartják súlyosan illetlennek, hanem azt is, hogy a pár tagjai mindezt házasságon kívül tették.
Vallási érzéseket sértett 2007-ben egy angol tanárnő, Gillian Gibbons, aki Szudánban 40 botütést kapott istenkáromlásért. A vétke az volt, hogy az iskola egyik osztálytermében egy plüssmackót Mohamednek nevezett. A büntetés után még nyolc napot fogdában kellett töltenie, s bár végül hivatalosan is megbocsátottak neki, az országot el kellett hagynia.
Néhány országban súlyos és illetlen sértésnek számít az uralkodó család bármilyen negatív minősítése is. Az egyik legnépszerűbb ázsiai turisztikai célországban, Thaiföldön például nagyon konzervatívak a helyiek a királyi család tekintetében. Az uralkodó bárminemű megsértése, vagy akárcsak a legapróbb tiszteletlenség is a legsúlyosabb büntetést vonhatja maga után.
Harry Nicolaides ausztrál író megtapasztalhatta mindezt, amikor egy könyvében kritizálni merészelte a thai királyi családot. Végül a thai király természetesen megbocsátott neki, de előtte hat hónapot kellett börtönben eltöltenie az írónak hibájáért. A Thaiföldre érkező turistákat sokszor figyelmeztetik, hogy ne bánjanak felelőtlenül a király képével díszített bankjegyekkel, - ne gyűrjék, ne dobálják fizetéskor - illetve a királyt ábrázoló bélyegek felragasztásakor se nyalják meg a bélyeget.
Az ilyen és ehhez hasonló helyeztek elkerüléséhez elegendő egy minimális felkészülés az indulás előtt és nemcsak azért, hogy ne sértsük vérig a meglátogatott ország lakosait, de még akár hasznot is húzhatunk ezekből az ismeretekből. Sokak szerint az utazás lényege pont az, hogy elsajátítsuk a helyi szokásokat és megpróbáljunk az utazás teljes időtartama alatt ezek szerint viselkedni. Vannak olyan turisták, akik furcsának találnak bizonyos helyi szokásokat és ebből bizony sok kellemetlenség születik. A mediterrán országokban gyakori, hogy családtagok, barátok, vagy éppen egymásnak teljesen idegenek is puszival, csókkal köszöntik egymást, de Új-Zélandon a maori őslakosok például az orr dörzsölésével üdvözlik a másikat. Ezek a külföldiek számára mind-mind szokatlan és olykor zavaróak lehetnek, mégis jó néven veszik, ha mi is így teszünk.
Oroszországban nem illik kezet rázni a küszöb fölött, sőt a bemutatkozáskor sem feltétlenül célszerű, s ha mégis ezt tesszük, komoly kellemetlenségnek tesszük ki magunkat a későbbiekben.
A közel-keleti, vagy arab országokba első alkalommal látogató turisták meglepődve tapasztalják, hogy férfiak kézen fogva, vagy egymást átölelve sétálnak az utcán. Ez egyfajta lelki rokonságot, barátságot, nem pedig szexuális vonzalmat fejez ki, ezért amikor mondjuk egy marokkói ember megfogja a kezünket és barátságosan teázni hív, lehetőleg ne tépjük ki a kezünket az övéből, mert csúnyán megsértjük ezzel.
Hasonlóan fontos tudni, hogy egy arab országban mondjuk egy ismerősnél tett vendégség végeztével nem a vendég köszöni meg a vendéglátást, hanem a vendéglátó, ugyanis sokkal nagyobb megtiszteltetésnek számít, ha vendégül láthatunk valakit házunkban. A célponttól függetlenül szánjunk rá néhány órát utazás előtt arra, hogy ezeket az apróságokat elsajátítsuk, nemcsak a saját élményünket tesszük teljesebbé, de a helyieknél is jó pontokat szerzünk.
Néhány alapszabály:
- A talp az arab és a buddhista országokban is tisztátalan testrésznek számít, ezért óriási sértés, ha talpunkat mutatjuk bárki felé. Buddha tanítása szerint a talp az ember testének a legalsóbb pontja fizikai és spirituális értelemben egyaránt.
- A test legfelsőbb pontja, a fej is érinthetetlen a világ sok országában. A buddhista országokban úgy tartják, hogy a fejben lakozik a lélek. A fej szent, lehetőleg ne érintsük meg
- Oroszországban sosem rázzunk kezet küszöb fölött
- Csakúgy mint a kézrázásnál, a pohárköszöntésnél és a koccintásnál is nézzünk mindig partnerünk szemébe. A két szokás eredete állítólag Ázsiában keresendő: a kézrázásnál azt bizonyítjuk, hogy nincs nálunk fegyver
- Tartsuk tiszteletben a helyi uralkodó család tagjait. A már említett Thaiföldön például a mozikban minden film előtt a királyi család életéről szóló bejátszást adnak le, ami alatt a nézőknek ki kell fejezniük tiszteletüket a királynak és családtagjainak.
- Ázsiában - főleg Kínában, vagy Dél- Koreában - az ételek feletti legkisebb orszippantés, vagy szipogás súlyos sértésnek minősül, amit ráadásul a csípős ételek esetében elég nehéz megállnia az európai turistának. Ha ilyen késztetést érzünk, kérjünk elnézést és menjünk ki a mosdóba. Japánban a zsebkendő publikus használata is durva illetlenségnek minősül.
- Akik üzleti útra utaznak Kínába, jó tanács, hogy mindig két kézzel, enyhén meghajolva nyújtsák át névjegykártyáikat.
- Ha Ázsiában evőpálcikával eszünk , sose helyezzük a tányérra függőlegesen - egy tál rizsbe mondjuk - , mert ezzel a halál előtt tisztelgő füstölőpálcikákra emlékeztetünk és a halált hívjuk meg asztalunkhoz.