Négy nap dolce vita: Ferrarival Itáliában

Évek óta töretlen a népszerűsége a Ferrari-túraként ismert néhány napos kiruccanásoknak, amelyben a kulturális, a gasztronómiai, a falusi, és a városlátogató turizmus egy egészen sajátos módon keveredik. Kétszemélyes önfeledt indiánnyár, és négy nap dolce vita négy keréken.

Bárki belekóstolhat néhány napig az igazi luxusba és kipróbálhatja, milyen lehet egy valódi Ferrari volánja mögött ülni, persze ha van rá pénze. Attól függően, hogy ki mennyire szeretne belefeledkezni Itália örömeibe, választhat egy, de akár nyolcnapos Ferrari-túrát is. Mindeközben az utazók a legszebb szállodákban, a legjobb éttermekben, valamint a legszebb falusi vendégházakban vendégeskedhetnek. Rómában például az ötcsillagos Regina Hotel Baglioni-ban, Nápolyban a Grand Hotel Vesuvióban, Positanóban a Hotel Le Sirenuse-ben szállásolják el az autózókat, az esti vacsorákat pedig kizárólag egy, vagy három Michelin-csillaggal büszkélkedő éttermekbe szervezik.

Letét, biztosítás, költségek

A négynapos túrák nem olcsóak, 4000 és 4500 euróba kerülnek személyenként, plusz 150 euró a biztosítás. Az autók letéti díja 15,000 euró, vagyis körülbelül négymillió forint.

De hova teszem a csomagjaimat?

Az első kérdés, ami felmerül az érdeklődőkben, hogy mégis hová teszik a bőröndjeiket és a személyes holmikat a túra alatt, lévén a Ferrarik nem tipikus túraautók hatalmas csomagtartókkal.

A szervezők megoldásképpen biztosítanak egy kísérő autót, amelynek vezetője nemcsak egyszerű "hordár", de mint idegenvezető és asszisztens is a Ferrarisok rendelkezésére áll. A tervezett útvonalak mindegyikén a párok többször is érintenek olyan történelmi és kulturális látványosságokat, amelyeknél megéri elidőzni néhány órát.

A kísérő vagy felvezető autó természetesen nem közvetlenül az autózó párok mögött vagy előtt halad, hanem tisztes távolságból követi őket, hogy azok kicsit kettesben lehessenek az elsuhanó toszkán dombok között. Bevált módszer az is, hogy a kísérő autó a legközelebbi kisvárosban várakozik az előzőleg megbeszéltek szerint. A hordár autó és a Ferrarik az egész út ideje alatt folyamatos rádiókapcsolatban maradnak egymással.

Ferrari, Lamorghini vagy Maserati?

Az indulási ponton a túraszervező iroda kirendeltségénél egy pohár ital vagy kávé mellett vezetik be a jelentkezőket a Ferrarik világába. Elmagyarázzák a típusok közötti alapvető különbségeket és néhány praktikát a sebességváltásról és a biztonságos vezetésről. Mindezek tükrében eldönthetjük, hogy Ferrari 599 GTB Fioranót, Ferrari 430 Scuderiát, Ferrari F430 Spidert, vagy Ferrari Californiát vezetnénk inkább. Igény szerint Maserati Gran Turismót és Lamborghini Gallardo LP 560-et is leszállítanak az indulási pontra. Egy rövid próbavezetés után pedig átadják a kulcsokat, és kezdődhet az örömautózás.

A célállomásokon elég csak kiszállnunk a kocsiból a kísérőautóban helyet foglaló asszisztens helyettünk leparkol. Az autó másnap reggeli után lemosva, kitakarítva és feltankolva várja a párokat a szálloda előtt. A tankolás költségei természetesen a túra díján felül fizetendők, nincsenek benne az alapárban.

Egyéni programokban viszont bátran gondolkodhatunk. Golfozással, hőlégballonozással, főző tanfolyammal, és borkóstolással is kombinálhatjuk a délutánokat.

Indulás szinte minden nagyvárosból

Rómából, Firenzéből, Milánóból, Pisából, illetve Szardínia, és Szicília nagyvárosaiból is tervezhetjük az indulást. Népszerűek a rövid, kétnapos kirándulások, azok közül is a Róma-Firenze útvonal a legkeresettebb, de legalább ennyien érdeklődnek a Róma-Firenze-Portofino-Montecarló és a Róma-Nápoly-Sorrento-Amalfi útvonal iránt. Akiket a vezetésen kívül semmi nem érdekel, azok általában az egynapos Milánó-Siena útvonalat választják San Gimignano érintésével. Szintén a vezetés megszállottjainak állították össze azokat az egynapos programokat, amelyek keretében 3-4 Ferrari típust is kipróbálhatnak az érdeklődő turisták.

Az egyik legjobb útvonal

A Róma-Nápoly szakasz egy alig néhány órás autóút. Nápolyt azonban nem feltétlenül ajánlják a sofőröknek, mert a városi közlekedés enyhén szólva is hektikus, és minden esély megvan rá, hogy meghúzzák az autónkat. Ettől függetlenül gyalogosan mindenképp érdemes felfedezni a várost, még akkor is, ha csak egy éjszakát töltünk itt el.

Másnap továbbhaladva hamar elérjük a Costiera Amalfitanát vagyis az Amalfi-partokat, ami Nápolytól mindössze 80 kilométerre délre, a Salernói-öbölnél húzódik. Az Amafli-parton 11 városka található, mind egy-egy kis ékkő a tengerre néző meredek sziklafalak mentén. Jóllehet, az Amalfi-partot évszázadokig csak a tenger felől lehetett megközelíteni, ma már az autósok is gyönyörködhetnek a szerpentinek oldalából. A partszakasz és a 11 kistelepülés 1997-óta az UNESCO Világörökség listáját gazdagítják.

Sorrentóban és a többi kisvárosban is érdemes letenni az kocsit, egyrészt a települések a hegyoldalban a szirtek csúcsán találhatók, másrész az utcák nagyon keskenyek. Az esti sétánk végén, akár a szállodai szobánk teraszán, akár valamelyik tavernában viszont muszáj kipróbálni a híres limonchellót, ezt a könnyű citromos italt.

A Toszkána felé tartó négynapos utak is igen keresettek. Római indulással Tarquinia, Viterbo, Bolsena, Acquapendente, és Radicofani érintésével érik el Pienzát, II. Pius pápa szülővárosát, ahol az utazók mesés reneszánsz környezetben fogyasztják el az ebédet. Siena környékén már a látszódnak a Chianti régió dombjai, ahol remek borkóstoló programok között lehet válogatni a következő három napban, persze csak a vezetés után.

Felautózhatunk egészen Pisáig, vagy Firenzéig, hiszen ezek 20-30 kilométeres körzetében már rengetek a borgazdaság, a szemet gyönyörködtető szőlőlugas, és a szebbnél szebb mediterrán falusi vendégház. Út közben jó néhány, az etruszk időkben alapított falu, XII. századi kápolna, és régi vízvzeték látható.

Sz.K.