Lengyelország
Ami nekünk hétköznapi az másoknak ünnepi fogás. Nem a drága hozzávalók, hanem egyszerűen a hagyományok miatt. Mi magyarok például a mákos tésztát leginkább a menzán eszünk, a lengyeleknél azonban mind a tizenkettő közül ez az egyik legfinomabb karácsonyi fogás. Igaz elég gazdagon, mazsolával és dióval tálalják. A tizenkét étel a 12 apostolt jelképezi, a fehér abrosz alá tett szalma pedig a jászolt, ahol a kisjézus világra jött.
Lengyelországban a hozzávalók igen egyszerűek, és meglehetősen szlávosak. Sok a savanyúság, a cékla, a káposzta, az uborka. Hal ugyan előfordulhat az ünnepi asztalon, amit viszont semmiképpen nem esznek szentesete az a hús.
Az egyik legnépszerűbb fogás a céklaleves, amibe gombával töltött barátfülét tesznek. A Krakkó környéki családi fogadókban szívesen készítenek karácsonyi ételeket a turistáknak, főleg ha azok előre jelezik az igényeiket.
Krakkóban is találunk ünnepi csemegéket. A Rynek Glowny-n, vagyis a Főpiactéren rendezett karácsonyi vásár az egykori Posztócsarnok (Sukiennice) mellett található. Itt mérik a grzaniec galicyjski-t, a speciális fűszerezésű forraltbort és a puncshoz hasonló Fen spate-át, ami egy szilvapálinkás, gyógynövényes, citromos vaníliás tea. Bent a Posztócsarnokban is lehet válogatni a karácsonyi csemegék között. Érdemes megkóstolni a grillezett sajtot és a zöldségeket, az aszalt gyümölccsel töltött szaloncukrot, és a híres lengyel kolbászt jófajta savanyúsággal.
Drezdai kalácsvásár
A drezdai Kalácsvásár Németország legrégebbi karácsonyi vásárainak egyike. A fonott kalácsról elnevezett vásárt 1434 óta minden évben megrendezik.
A drezdaiak advent második vasárnapja előtti szombaton, hatalmas felvonulással tisztelegnek a karácsonyi finomság előtt. A kalácsot stollen-nek hívják, és nagyon hasonlít a mi püspökkenyerünkre. A németek több száz fajta stollent ismernek, vagyis tulajdonképpen ahány család annyiféle változat létezik. A stollent általában Mindenszentekkor készítik, és karácsonyig hűvös helyen, becsomagolva tárolják. A drezdai magánszállásadók büszkék a saját családi stollenjükre. Gyakran megmutatják a turistáknak a kockás abroszba tekert finomságot, és az is előfordulhat, hogy vágnak egy darabot belőle. A stollen nélkülözhetetlen hozzávalói a mandula, az aszalt gyümölcs, a kandírozott narancshéj, a gyömbér, a szegfűszeg, a szerecsendió, és fahéj.
Veronai panedoro és az olasz panettone
Az olaszok karácsonyi kuglófja a panettone, (Toni kenyere) egy könnyű kelt tésztás, mazsolával készített kalácsféleség. Létezik mazsola nélküli változata is, amit pandoro-nak (aranykenyér) hívnak, és amelynek hazája Verona.
A panettone és panedoro készítése ma már külön iparág Olaszországban, főleg hogy a sütiket díszes, csonka gúla formájú papírdobozba csomagolják és szalaggal kötik át. A dobozokat minden évbe újratervezik, és ahány gyártó, annyiféle szín és minta létezik. Ami a dobozokban van, az viszont többé-kevésbé ugyanaz: foszlós, aranybarnára sütött narancsillatú mazsolás kuglóf. A panettone hozzávalói: 50 dkg liszt, 10 dkg cukor, 4 dkg élesztő, bő 1 dl langyos tej, 6 tojássárgája, 20 dkg szobahőmérsékletű vaj, 1 citrom lereszelt héja, 7,5 -7,5 dkg cukrozott citrom- és narancshéj, 5 dkg cseresznyebefőtt vagy rumos aszalt szilva, 10 dkg mazsola, 1-1 csipet só, őrölt szegfűszeg és fahéj.
Olaszországban nem ritka a 15-20 fogásos családi vacsora, ami karácsonykor még ennél is több lehet. Az egyik legnépszerűbb ünnepi étel a parajjal töltött ravioli, diós vajjal leöntve vagy a gorgonzola, töltött gombával. Főételként a sült házinyulat pármai sonkával tálalják.
A kihagyhatatlan bécsi puncs
Karácsony környékén kígyóznak a sorok a bécsi puncsos bódék előtt. 4-5 eurót is elkérnek egy bögre forró finomságért, ám az osztrák fővárosban nincs advent és nincs karácsony puncs nélkül. Míg az angol puncs alapja a gyümölcstea, addig a bécsi puncsé a fekete tea. Ebbe kerül aztán két deci méz, egy citrom és egy narancs felkarikázva, két deci erős sötét rum majd végül fahéj.
Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint a bécsi vásárokban átlagosan 30 eurót költenek enni- és innivalóra a helyiek, és körülbelül ugyanennyit a turisták. A bécsi vásárok tehát nemcsak az utazóknak kedvesek, de a vállalkozóknak és a városvezetésnek is megéri a fáradtságot. A Városház téren érdemes kipróbálni a vajas főtt krumplit és a sült gesztenyét.
Bretange-ban libanyak, Provance-ban cukros sültalmás fehér kolbász
Franciáknál régiónként igen eltérőek az étkezési szokások, és ez karácsonykor sincs másképpen. A libától az osztrigán át az articsókás omlettig minden elképzelhető az ünnepek alatt. A Bretagne-ban karácsonyozók kipróbálhatják a töltött libanyakat. A recept szerint valójában csak a liba nyakának bőrét használják, amit megtöltenek, megsütnek és burgonyapürével tálalnak.
A Pompe a huile, vagyis a provence-i karácsony egyik specialitása a kelesztett, olivaolajos, narancsvirággal ízesített sütemény, és a cukros-sültalmás fehér kolbász.
Oroszoknál Szoljanka leves és beluga kaviár
A blincski (palacsinta) a hétköznapokon sem ritka dolog, ám karácsonykor gazdagabb a töltelék és drágábbak a hozzávalók is. Az ünnepek alatt lazaccal és kaviárral töltik meg a palacsintát, a tehetősebbek viszont magában eszik a beluga kaviárt.
Szentpétervárott a Malaja Morszkaja és Gorocsovaja utca kereszteződésénél található Da Vinci-étteremben az orosz konyha remekeit kóstolgathatjuk, igaz, nem túl olcsón. Osztatlan sikere van például a karácsonykor (is) felszolgált savanykás füstölt húsos, tejföllel tálalt és kaporral meghintett krumplilevesnek, szoljankának és a vodkás toroskáposztának.
Sz.K.