Rövidgatyában a reggelihez - etikett a luxushajókon

Az óceánjárókon nemcsak mi, hanem legalább 3 ezer ember vakációzik egyszerre. A szokásokra vonatkozó nemzetközileg is elfogadott turista-sztenderdeket, hosszú évek alatt maguk az utazók alakították ki úgy, hogy azok kortól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül mindenki számára betarthatók legyenek. Haletetés és zokni stoppolás, parfümfelhő és ajtócsapkodás, krákogás és borravaló: jöjjön néhány alapvető tudnivaló, amelyek megkönnyítik a nyaralást.

Az úszó városokon töltött hetek általában élményekben gazdagok, ám butaság azt hinni, hogy minden tökéletes és hibátlan. Itt is ugyanúgy tönkre mehet a tévé, beletörhet a kulcs a szekrénybe, eldugulhat a vécé, kiéghet az izzó, vagy kihűlhet a felszolgált vacsora. Az óceánjárókat - 3-4 ezer utassal a fedélzetükön - ugyanolyan hétköznapi emberek irányítják, mint mi, az elérhető áraknak köszönhetően pedig ugyanolyan hétköznapi emberek élvezik, mint mi. Ha valami hasonló meghibásodás történne, ne játsszuk el a hisztériás milliomost, ne kezdjük el balhézni és fennhangon káromkodni, mert ezzel megnehezítjük a személyzet dolgát, elrontjuk mások nyaralását és mindeközben magunkat tesszük nevetségessé.

Liftek és lépcsők

Amikor már a harmadik napot töltik az utasok a nyílt óceánon, elkezdenek ellustulni. Nem hajlandóak még egy emeletet sem legyalogolni, inkább hosszú perceket várnak a liftre. Az összesereglett várakozók közül sokan nem értékelik a férfiak (vagy nők) udvariasságát, mert ha azok előre engednek valakit, azzal a sorban mögöttük állókat is megvárakoztatják. Ebből állandó félreértések vannak. Udvariasság helyet legyünk inkább okosak, és tegyük meg gyalog azt az egy vagy két emeletet. Ötven lépcsőfok még senkinek nem ártott meg.

Ajtócsapkodás

Az utastérben a kabinok igen közel találhatók egymáshoz. Igaz, a hangszigetelésnek köszönhetően a folyosón folytatott beszélgetés és a csörömpölő zsúrkocsik hangja nem hallatszik be, az viszont rém kellemetlen, ha valaki másokkal nem törődve bevágja maga mögött az ajtót. Próbáljuk meg finoman, érzéssel bezárni. Ezt az alapvető illemszabályt a hotelekben, sőt odahaza egy sima társasházban is érdemes észben tartani.

Haleleség

A hajótársaságok rengeteg energiát fordítanak arra, hogy egy hajó ne csak kényelmes és biztonságos, de környezetbarát is legyen. Ezért ne pöcköljük a cigarettacsikket a tengerbe és ne dobjuk az összepödörgetett csokis papírt se a vízbe. Ne köpködjünk és morzsolgassunk kekszet az erkélyről, ne hajigáljunk kenyérgalacsinokat, és ittasan lehetőleg ne hányjunk a vízbe. Ha a személyzetből valaki mégis tetten érne bennünket, a halakra végképp ne hivatkozzunk!

Diszkréció

Az óceánjárók kényelme ma már nem csak a milliomosok kiváltsága. Egy tengeri hajóútra 120 és 200 ezer forint körül már válthatunk jegyet, vagyis egy nyaralás körülbelül ugyanannyiba kerül, mint egy repülőjegy. Az átlagutazók között tehát nincs szükség a rongyrázásra. Nevetséges, ha valaki az arany Rolex órájával hivalkodik, vagy a méregdrága estélyi ruhájában látványosan pózol. Ugyanakkor, ha egy mód van rá, ne flangáljunk reggelente pizsamába és lehetőség szerint a köntöst is csak a medencék, illetve a fürdők környékén használjunk.

Viselet

A másik véglet, amikor valaki kizárólag rövidnadrágban, kinyúlt, gyűrött pólóban járkál és reggelizni is papucsban megy, mint ha csak a balatoni nyaralójában lenne. Tiszteljük meg a személyzetet és az utastársakat azzal, hogy rendezett frizurával, emberhez méltó viseltben, tiszta kézzel, ápolt körmökkel, de nem agyonparfümözve foglalunk helyet az asztaloknál.

Unalmunkban

Ne kezdjünk el szemöldököt szedni, körmöt vágni és zoknit stoppolni a napozóteraszon. Ügyeljünk a szélirányra a dohányzás és a naptej használata közben. Ne szórjuk szét a holminkat az nyugágyak körül, és figyeljünk az újságjainkra, hogy ne vigye őket szanaszét a szél. Rádiónkat hallgassuk fülhallgatóval, és ha egy mód van rá, ne énekeljünk hangosan, mert a körülöttünk lévők lehet, hogy szundítanának. Ne rendezzünk partit és ne röhögjünk tele szájjal, mert a napozóteraszokon (kivéve a gyerekmedencék környékén) általában a halk diskurzus az elfogadott. Ne pózoljunk a telefonunkkal és ne beszéljünk üzletről fennhangon, mert mások örülnek, hogy vége elfelejthetik a munkát és élvezhetik a nyugodt hajózást.

Az esti revüműsorok, színházi előadások és koncertek alatt ne ásítozzunk, ne vakarózzunk, ne fészkelődjünk, ne krákogjunk, és ne aludjunk el. Ha nem találjuk érdekesnek az előadást, lehetőleg a szünetben távozzunk.

Borravaló

A repülőkön dolgozó utaskísérőkkel szemben, a hajós személyzet nem veszi rossz néven a borravalót. Sőt! Az itt dolgozó pincérek, fodrászok, masszőrök, úszómesterek, szakácsok, énekesek és szobalányok a legtöbb esetben minimális alapbért kapnak. A fizetésük fennmaradó részét borravaló formájában az utasoktól kapják. Ez az összeg minden szolgáltatás árán felül minimum 10 százalék, amit illik megadni. Régebben bevett szokás volt az is, hogy az utazás végén a kiszolgáló személyzet legszimpatikusabb tagjának egy külön borítékot adtak az utazók, hogy kifejezzék elégedettségüket. Az egyes társaságok borravalóra vonatkozó szokásai azonban eltérőek lehetnek, de ezt a tájékoztatóikban minden alaklommal tudatják az utasokkal.

Sz.K.