Titanic emléktúra szárazon és vízen

A 2012-ben esedékes centenárium alkalmából, az eredeti útvonallal és fedélzeti programokkal megegyező emlékutat szerveznek a tragikus sorsú luxusgőzösnek. Közel az Atlanti partokhoz, a Titanic utolsó ismert koordinátáinál néhány órára leállnak a turbinák, és megemlékezést tartanak az elhunytak emlékére. Akik lemaradnak a hajóról, azoknak Belfast szerelőhangárjaiban és a híres Titanic negyedében várnak vezetett városi sétákra. A turisták feltehetően Dr. Lengyel Árpád hajóorvos nevével is megismerkednek, aki a túlélők mentését vezette Charpathia fedélzetén.

Elkezdődtek a felújítási munkálatok Belfast tengerparti negyedében és a kikötőjében, ahonnan 98 évvel ezelőtt a Titanic rövidke pályafutása elindult. A Titanic sorsa részben itt, Belfastban pecsételődött meg, hiszen az itteni szerelőhangárokban építették a hajót, jóllehet nem a kivitelezési hiányosságok, hanem balszerencsék sorozata miatt süllyedt el. Tény azonban, hogy innen úszott ki először a nyílt vízre, hogy Southemptonban felvegye a többi fizető utast, akik az újvilág felé igyekeztek. Belfast lakóit sokkolta a tragédia, egyesek szerint a következő évtizedben a város szinte meghasonult. A teher, hogy a Belfastnak része van, illetve lehet abban, hogy a gőzős elsüllyedt, évekre meghatározta a helyiek tudatát és önbecsülését.

A legenda milliárdos iparággá nőtt, a Titanic holtában is ontja a pénzt

Közel 100 évvel a tragédia után Belfast lázasan készül, hogy méltó emléket állíthasson a luxusgőzösnek. 7 milliárd dollárt szánnak a város Titanic nevű dokknegyedének felújítására. Ezen a 75 hektáros területen, a félreeső rozsdás szerelőhangárok helyén 7500 lakásos lakópark, szállodák, éttermek, sétányok és természetesen egy interaktív Titanic múzeum épül két éven belül. A Titanicot övező legenda milliárdos iparággá nőtt, amiből most Belfast is kiveszi a részét.

A Titanic Tour nevű vezetett városi sétát Susie Millar vezeti, aki a Titanic építésében komoly szerepet vállaló építészmérnök, Thomas Millar dédunokája. A csoportok a hajótervező iroda rajzasztalaihoz és a kikötői szerelőhangárba is ellátogatnak. A négyórás séta (30 font) utolsó állomása a Titanic emlékszobor, amely annak a 22 belfasti illetőségűnek állít emléket, akik életüket vesztették a katasztrófában.

Titanic emlékút: Southampton- Cobh- Titanic emlékhely- Halifax-New York útvonalon

Az emlékutat szervező Miles Morgan utazási iroda a Fred Olsen Crusie Line flottájához tartozó Balmoral nevű hajót bérelte ki az eseményre. Jóllehet a hajó kényelmes, elegáns és biztonságos, egyesek szerint mégis baljós árnyakat sejtet, hogy a Fred Olsen társaság anyacége - a Harland and Wolff - ugyanaz a vállalat, amely annak idején a Titanicot is építette.

A Balmoral cirkáló

Az emlékút 2012. április 8-án indul a southamptoni kikötőből, majd mielőtt a nyílt óceán felé fordulna, megáll az írországi Cobh-ban. Az 1910-es évektől kezdve ebből a kisvárosból közel 2,5 millióan emigráltak az új világba. Az új élet reményében körülbelül 710 fő váltott jegyet a Titanic harmadosztályú kabinjaiba, közülük 144 utas Cobh (eredeti nevén Queenstone) városi kikötőjében szálltak fel a hajóra. Az eredeti deszka móló, amelyről a fedélzetre léptek, még ma is látható az öbölben.

Északi szélesség 41°46', nyugati hosszúság 50°14'

A tervek szerint 5 nap hajózás után az emlékutasok elérik a Titanic utolsó ismert koordinátáinak helyszínét. Itt néhány órára elcsöndesül a hajó, a turbinák is leállnak és az utasoknak megemlékezést tartanak. Felelevenítik az 1912-ben történteket. Minden bizonnyal szó esik Lengyel Árpád hajóorvosról is, akinek vezetésével több, mint 700 túlélőt ápoltak a közelben tartózkodó Charpathia fedélzetén, egészen New Yorkig.

A hajón egyébként történészek és a Titanic egykori utasainak leszármazottai tartanak előadásokat, főleg a hajóról és a korabeli szolgáltatásokról. Bemutatják a Titanic úszómedencéjét, squashpályáját, masszázsszalonját és törökfürdőjét. Megismertetik a turistákat a népszerű fedélzeti játékokkal, így a karikadobással és a shuffleboarddal, a táblajátékok közül pedig a backgammonnal. A történészek mesélnek az étkezésekről amelyek, - ahogy ma is a tengerjáró hajókon - a legfontosabb társasági események voltak. Szó esik arról is, hogy a Titanic fedélzetén a hamiskártyások veszélye miatt tiltott volt mindenféle szerencsejáték. Egyedül a "hajópool" nevű játékban lehetett fogadni. Az utasok megsaccolhatták, hogy mekkora utat tesz meg a Titanic a következő 24 órában. A luxusgőzös legérdekesebb szolgáltatása a Marconigram, a drótnélküli távíró útján továbbított távirat volt. Az utasok egy darab papírra írták üzeneteiket, melyeket az operátor, morzejelekkel továbbított. A fogadó hely operátora távirati blankettára írta le az üzenetet, és futárral küldte tovább.

A megemlékezés után másnap reggel már a kanadai Halifax kikötőjében szállnak ki a turisták, és közel kétnapos idegenvezetés mellett fedezik fel a várost. A Titanic áldozatainak végső nyughelyet biztosító a Fairview Lawn temető látogatása szintén szerepel a programban. További két temetőt, a Mount Olivet-et és a Baron de Hirsch-t, egyénileg is felkereshetik a turisták. Halifaxnak óriási szerepe volt a későbbiekben folyamatosan érkező családtagok segítésében és abban is, hogy felvállalta az ismeretlen holttestek pontos regisztrálását és elhantolását. Az emlékút a Titanic eredeti célállomásán, New Yorkban ér véget. Innen repülővel térnek haza a turisták.

Lehet-e múzeum és turistalátványosság a hullámsírból

1985-ben Robert Ballard oceanográfus, az utolsó segélyhívó jel leadásának a helyétől majdnem 22 kilométerre, délkeletre találta meg a Titanic roncsait. Attól tartva, hogy esteleges kincsvadászok kezdik fosztogatni a hullámsírt, Ballard a GPS koordinátákat csak később tudatta a nyilvánossággal. Ettől függetlenül a roncsot tulajdonló RMS Titanic Társaság a mai napig felszínre hoz különböző tárgyakat és kiállításokat szervez a világ minden pontján. Jelenleg is folyik a vita arról, lehet-e turistalátványosság a Titanic roncsából és hogy megoldható-e egy esetleges víz alatti múzeum kialakítása illetve, hogy ezzel megállítható-e - ahogy Ballard fogalmaz- a szalonképes sírrablás. 1999-ben az amerikai legfelsőbb bíróság engedélyezte a turisták számára a fotóexpedíciókat. Egy út ára körülbelül 30 ezer dollár, vagyis 5,8 millió forint.

Sz.K.