Kína a világ egyik legszennyezőbb országa, ahol az ipari tevékenységből és közúti forgalomból származó széndioxid mennyisége évente eléri a 1,8 millió tonnát. Ezért olyan tömegközlekedési eszközök megalkotásán fáradoznak a fejlesztő cégek, amelyek az állandó dugók és a városi utak túlterheltségének hatékony csökkentésén kívül, bizonyos környezetvédelmi elvárásoknak is megfelelnek.
A Shenzhen Hashi Future Parking Equipment csoport fejlesztését (3D Expressz Coach) buszként definiálják, bár külsőre jobban hasonlít a HÉV-re, ráadásul sínen közlekedik. A jármű 30 százalékban napenergia felhasználásával működik a fennmaradó 70 százalékot villamos energiával pótolják. Ezt a fennmaradó energiamennyiséget, folyamatos "tankolással" tölti az egységeibe a jármű, de csak az állomásokon. Vagyis állandó áramszedő hiányában a szerelvény csak akkor tölti magát, amíg a jármű áll, és az utasok ki-és beszállnak.
A megállók tulajdonképpen felüljárók, illetve magaslati zárt peronok. Ahogy a jármű begurul az állomásra, az utasok a mennyezeten szétnyíló ajtókon keresztül távoznak.
A 6 méter széles, 4,5 méter magas BuszHÉV az út felett gólyatalpakon fut. A sínpályán haladó jármű hasa alatt, mint egy mozgó alagútban, maximum 2 méteres magasságig bármilyen jármű képes áthaladni. Az ennél magasabbak, például teherautókat, kamionokat, radar figyeli, és ha túl közel haladnának, a jármű hangjelzéssel figyelmezeti őket. Hasonlóképpen riaszt a buszHév, ha a hasa alatt áthaladó forgalom résztvevő is veszélyesen megközelítenék a gólyatalpakat. Komolyabb baleset esetén az utasok az oldalsó ajtóknál, a repülőgépekről ismert automatikusan felfújódó légcsúszdák segítségével hagyhatják el a járművet.
Express Coach gólyatalpainak előnye, hogy a legnagyobb forgalomban is zavartalanul elhaladhat a dugóban rekedt autók felett. A másik, hogy egy szerelvény egyszerre 1200-1400 utast tud szállítani.
A fejlesztő cég tanulmánya szerint a megépítésének költségei (egy 40 kilométeres szalaszt alapul vége) körülbelül 10 százaléka a hagyományos föld alatt futó metróénak. Az építés ütemével kapcsolatban is meglepő eredményre jutottak: a fejlesztő cég szerint egy év alatt 40 kilométernyi nyomvonal is könnyedén megépíthető, míg ugyanilyen hosszúságú metróalagút építéséhez akár 3 évre is szükség lehet".
Peking Mentougou negyedében már építik és jövő év elejére át is adják az első szakaszt, ami a tervek szerint 186 kilométer hosszú lesz. A beruházás 500 millió jüanba kerül majd. A kínai főváros ezzel a fejlesztésével csaknem 30 százalékkal csökkenti a városi forgalmat és az abból származó kellemetlenségeket.
Sz.K.