A Kis-Balaton

Az egykor még egybefüggő Balaton nyugati szegélye mára egy ritka és értékes vízi világ, nádasokkal, zsombékosokkal, mocsárrétekkel, szárazgyepekkel. A területet ma Kis-Balaton néven ismerjük, ha egyáltalán ismerjük.

A galériáért kattintson a képre!

Az 1700-as években a mai Fenékpuszta és Balatonhídvég területe közvetlenül a Balatonhoz tartozott. Hajdanán latin nyelven írt tábla is jelezte, hogy "Iciput Iacus Balaton", vagyis, hogy "Itt kezdődik a Balaton.

Amíg a század első negyedében még a Kisfaludy gőzös végállomása is a tó nyugati végében Balatonhídvégnél volt, addig a század végére a Sió-zsilip megépítésével a Balaton vízmennyisége a felére csökkent, és a Balaton vize apadni kezdett. A szabályozási munkák miatt a Kis-Balaton "szárazra került", elmocsarasodott. Helyét egy páratlanul gazdag mocsári élővilág vette birtokba. Olyan ritka növény és állatfajok találtak otthonra, hogy a területet rövid időn belül védetté nyilvánították.

Ma is vannak időszakosan víz alá kerülő területek, amelyeket mocsárrétnek nevezünk. Tavasszal tocsogósak, nyáron azonban teljesen szárazak. Ideális élőhelye a fekete nadálytőnek, a réti boglárkának, a mocsári és parti sásnak. A Kis-Balatonnál természetvédelmi szempontból létezik egy másik lényegesen kisebb kiterjedésű terület, amit gyűjtőnéven szárazgyepnek neveznek a biológusok, és amelyek orchideafajokban (nőszirom, epergyöngyike) különösen gazdagok.

Galéria a képre kattintva

Ami az élővilágot illeti, a Kis-Balaton már a múlt században is híres volt páratlan madárvilágáról, ami szerencsére a mocsárvilág 1922-ben megkezdett lecsapolása után is - kisebb számban ugyan - de fennmaradt. 1979-ben, miután Magyarország csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, a Kis-Balatont felették a nemzetközi jelentőségű vadvizek listájára. A költőfajok mellett nagy számban érkeznek az átvonuló és a telelő madárfajok, főként réce- és lúdfélék.

A Kányavári sziget...

...amely a Zalavár - Balatonmagyaród út nyugati oldalán található, és a nagyközönség számára az egyetlen szabadon látogatható hely a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszeren belül. Aszigetet a Zala folyó és a Kis-Balaton nyugati víztározója zárja közre, bejutni pedig a Zala folyó fölé épített mutatós fahídon keresztül lehet, de csak gyalogosan.

További fotókért kattintson a képre!

A Kányavári szigeten sétáló utak, szalonnasütő helyek, játékra alkalmas füves területek találhatók. A sziget partján körbe horgászni is lehet, a helyiek közül sokan ücsörögnek itt. A térség gazdag madárvilágát a búbos vöcsök tanösvény mutatja be a kirándulóknak. Az útvonal hossza körülbelül 1,5 kilométer.

Diás sziget

A Kis-Balaton területén fekvő Diás szigetre sajnos, vagy szerencsére, de nem léphetnek be a turisták kísérő nélkül. Fokozottan védett területnek számít, ezért még kísérővel is csak naponta egy csoport indulhat útnak. Korábban nem volt ekkora érdeklődés a terület iránt. A sziget számára igazi népszerűséget Fekete István Tüskevár című ifjúsági regénye hozta meg, amelyben olyan szemléletesen írta le a szerző a Kis-Balaton vidékét és benne a csöppnyi Diás sziget szépségeit, hogy később még a Nemzeti Park munkatársai is ihletet kaptak. Így épülhetett meg az író feljegyzéseinek alapján a Matula Kunyhó, majd később az utókor tisztelete jeléül a Fekete István emlékház.

Nézegessen képeket, katt a fotóra!

A Matula kunyhó egy szerszámos sufni méretű nádfedeles bungaló. Érdekessége, hogy részben egy 1950-ből megmaradt fénykép, részben pedig a Tüskevár alapján építették meg. Jelenleg az egykori Kis-balatoni halászok mindennapjaitbemutató kiállítás látható benne.

A diás sziget a turisták számára szeptember 30-ig, kedden és csütörtökön, naponta egy alkalommal látogatható. Az érdeklődők 10.00 órakor a Vönöczky Schenk Jakab Kutatóháznál gyülekeznek.

Nézzen körül a Kis-Balatonnál interaktív panorámafotónk segítségével!