És elindult a szoba a 16.-on

Mielőtt Argentínából Chilébe utaztam kikapcsolódni, teljesen elkerülte a figyelmemet a tény, hogy ez az ország jegyzi minden idők legnagyobb földrengését. Valahogyan az sem tudatosult, szinte mindennaposak a kisebb rengések. Akkor sem esett le a tantusz, amikor arról olvastam, hogy Chile egyik legnépszerűbb itala a terremoto, ami földrengést jelent. Az ember hajlamos magát kívülállónak tekinteni, egészen addig, amíg maga is át nem éli testközelből.

Chile két hatalmas tektonikai lemez találkozási pontján helyezkedik el. A Nazca-lemez rendkívüli gyorsasággal, évi 7-8 centimétert nyomul a dél-amerikai lemez nyugati pereme alá, ami folyamatos rengéseket és szökőárakat eredményez. Mivel a földfelszín folyamatosan mozgó tektonikai elemekre oszlik, hasonló tevékenységekre találunk példát az egész Chile-Alaszka, valamint Japán-Új-Zéland vonal mentén. Chile azonban egyedülálló abból a szempontból, hogy 1960. május 22-én itt jegyezték fel minden idők legnagyobb földrengését, melynek erőssége 9,5 volt a Richter-skálán.

Nyomasztó emlékek

Érkezésem után egy nappal, a santiagói városnéző túrán mesélt idegenvezetőnk Chile legutóbbi, 2010. február 27-én bekövetkezett hatalmas földrengéséről. A 8,8-as mozgás volt minden idők hatodik legnagyobb feljegyzett földrengése. Három percig tartott, és sokan azt gondolták, itt a világ vége. Érdekes tény, hogy míg az ugyancsak 2010-es haiti földrengésnek becslések szerint több mint 200 ezer áldozata volt, addig az annál 500-szor erősebb chileinek összesen nyolcszáz. A károk így is kitették Chile GDP-jének közel ötödét, és több ezren váltak hajléktalanná. A helyreállítás még most is zajlik, de Santiagóban már szinte alig látni ebből valamit. Így én is úgy hallgattam a történetet, mint a chilei történelem egy fájdalmas bekezdését. Arra nem gondoltam, hogy hamarosan részese leszek ennek a véget nem érő történetnek.

A katedrális homlokzatán 2010-ben megsérült középső Szűz Mária-szobor ma az oltár mellett van kiállítva

Két nap múlva a lakásomban ültem a 16. emeleten, mikor megingott a lábam alatt a talaj. Egyedül voltam, senkit nem tudtam megkérdezni, hogy ez valóban az-e. Aztán egyre erősebben kezdett inogni minden. Félelmetes volt, szörnyen tehetetlennek éreztem magam. Az asztalba kapaszkodtam, mert féltem, ha felállok, elesek. Közben éreztem a nagy épület lengését ide-oda. Az egész 20 másodpercig tarthatott, nekem mégis hosszú perceknek tűnt. Aztán alábbhagyott a mozgás. A második rengéshullám már kisebb volt.

Ekkor összeszedtem minden bátorságomat, és óvatosan kimentem az erkélyre. Emlékeztem rá, hogy a minap a lakótársam mesélte, a 2010-es rengéskor a nővére is a 16. emeleten volt, és mikor kinézett, azt látta, az emeletes házak annyira kilengtek, hogy eltűntek egymás mögött. Én is valami hasonlót szerettem volna látni. Sajnos vagy szerencsére ez nem jött össze, és ez megnyugtatott, hogy nem újabb szuperföldrengés van a láthatáron. Később tudtam meg, az erkélyre nem lett volna szabad kimennem, mert lakótársam egyik ismerőse majdnem így esett át 2010-ben a korláton.

Ez a kápolna is a két és fél évvel ezelőtti rengésben sérült meg

A földrengés után lakótársam azonnal felhívott, hogy minden rendben van-e. Míg én a telefonban újságoltam, mekkora földrengés volt, és hogy mennyire megijedtem, ő azzal nyugtatott, hogy ezt az erősséget nem is hívják földrengésnek, szimplán rázkódás (tembloncito) névvel illetik. Chilében olyan gyakorisággal lehet földrengéseket érezni, hogy a helyiek a 7-es erősség alatt nem foglalkoznak a dologgal. Tudják azt is, hogy a 2010-es rengéshez hasonló csupán minden 15-20 évben egyszer történik. Ez azonban nem kőbe vésett szabály, és mivel egy-egy rengést nem lehet előre jelezni, ezért a mostaninál is többen az utcára szaladtak ijedtségükben. Utólag persze nevetnek a dolgon.

A biztonsági háromszög

Este büszkén meséltem lakótársamnak, hogy otthon minket is megtanítottak ám, hogy földrengés esetén az asztal alá kell bújni. Ő elmosolyodott, majd mint zöldfülűnek elmagyarázta, hogy egy lakásban hol találom a biztonsági háromszöget, és hogy miért oda kell bújnom, ha komolyan elkezd rengeni a föld. A biztonsági háromszög a kanapé vagy egy masszív ágy hosszabbik oldala előtti szűk sáv. Ha bedől egy fal, vagy lezuhan a mennyezet, az az ágyra dőlve a padlóval háromszöget zár be. Ez az a háromszög, ahol a legnagyobb biztonságban van az ember.

Másnap kiderült, a rengés erőssége 5,7-es volt a Richter-skálán. Elmeséltem a történetemet az otthoniaknak, hogy mennyire kilengett az épület a 16. emeleten, és hogy Magyarországon ennél erősebb rengést csak 1843-ban mértek Érmelléken.

A tető tartórúdja maradt csak épségben 2010-ben

Nemsokára azonban a kilengéselméletem megdőlni látszott, miután megtudtam, a legtöbb földrengésálló épület úgy van tervezve, hogy a földből érkező hullámok ne kilengessék, hanem tovább haladjanak az épületen felfelé, hullám formájában. Ezért fordulhat elő, hogy míg egyes lakásokban szinte alig érezhető a földrengés - mert a hullám laposabb ívén találhatóak, - addig más emeleteken olyan érzése lehet az embernek, mintha kilengene az épület.

Rengésálló épületek

A földrengésbiztos eljárással épült házak megbízhatóak, az eddig mért legnagyobb rengéseket is kibírják, ennek köszönhetően a 2010-es földrengés során is csupán 1-2 dőlt össze a több száz ilyenből. A halálesetek nagy része az utcán rohangáló és pánikoló emberek, valamint a régi konstrukciójú házak összedőlése miatt történt. Többen mesélték, a nagy pánik miatt az ember automatikusan menekülni próbál. Sokan azonban, akik megőrizték a lélekjelenlétüket, próbálták visszatartani a menekülőket, nehogy az utcára menjenek. Akik a lakásban maradtak, azok többnyire megúszták a katasztrófát.

A chileiek nem félnek a földrengéstől. Megszokták, az életük része. Ezt a gyermekvállaláshoz hasonlítják: ez a világ legtermészetesebb dolga, ugyanakkor amíg valaki nem éli át, nem lehet rá felkészülni. Mindennél jobban mutatja a chileiek magabiztosságát a tény, hogy Santiagóban épül Latin-Amerika legmagasabb épülete, a Gran Torre Santiago (Santiagói Nagy Torony), amely ha elkészül, pontosan 300 méter magas lesz.

A kép jobb szélén látható épület Latin-Amerikában a legmagasabb

Nagy izgatottságomban a következő napokban azzal a kérdéssel bombáztam mindenkit, hogy hol volt 2010-ben. Meglepő módon mindenki tudta, mire gondolok az évszám említésével. Volt, aki épp egy bárban ült, valaki egy felhőkarcolóban, másvalaki külföldieket látott vendégül, míg volt, aki épp gyerekeknek tartott énekórát. Más élményeket meséltek el, de mind úgy beszéltek róla, mintha ez az élet része lenne, amely számukra természetes.

Míg őket hallgattam, az a biztonságérzet és a nyugalom, amely belőlük áradt, kezdett rám is átragadni. Már tudtam, mire számítsak földrengéskor, hova kell bújni, mit nem szabad csinálni. Abban azért mind egyetértettünk, hogy egyikünk sem lenne a Nagy Torony tetején a következő szuperföldrengés idején.