Evita és az élve eltemetett lány nyomában

Egy régi argentin közmondás szerint a halál többe kerül, mint az egész élet. Ezt hallva elképzelhetjük, hogy micsoda jelentősége lehetett a halottak tiszteletének és a köréjük épített sírhelyeknek. Nem csoda, hogy a turisták is felfedezik maguknak ezeket a temetőket, hiszen itt olyan műremekekre találhatnak egymás hegyén-hátán, hogy ebből egy egész város idegenforgalma megélhet. Ilyen látványosság a Recoleta temető is, amely Buenos Aires egyik frekventált részén található, és mellesleg itt nyugszik Evita is.

Buenos Airesben beköszöntött a tavasz. Elmúltak a nagy esőzések, ki lehet menni a szabadba, és ez remek alkalom a fotózásra. Mivel jelenlegi tudásom leginkább a mozdulatlan tárgyakon való kísérletezésig terjed, úgy döntöttem, hogy egyik vasárnap becserkészem a Recoleta temető szobrait.

Mikor megérkeztem, meglepetésemre egy nagy tábla hirdette, hogy keddenként ingyenes, angol nyelvű temetőlátogatásokat tartanak. Már éppen írtam fel magamnak a legújabb keddi programot, amikor fél füllel hallottam, hogy a spanyol nyelvű viszont öt perc múlva kezdődik. Valamiért nem is néztem a spanyol nyelvű vezetést, de ha már ekkora szerencsém volt, csatlakoztam az épp induló csoporthoz.

Szigorúan szabályozott csengőhang

Megérkezett az idegenvezetőnk, és elmondta, hogy az eredetileg kirendelt kalauzunk nem tudott eljönni, ezért a temető igazgatójaként ő fogja vezetni a látogatást. Ő pedig nem volt mondandó híján, végigmesélte a két órát. Érdekes módon a látogatás nem volt sem szomorú hangvételű, sem emelkedett. Vezetőnk azzal üdvözölt minket, hogy előbb-utóbb mind ide jutunk. Minden megállónál a sírkő tetejére állt, hogy jól lássa a csoportot, és mesélt az alatta fekvő holttestek történetéről. Azt azért elmondta, hogy minden lazaság ellenére az alkalmazottak telefonjának csengőhangját belső szabályzatban rögzítik, hiszen elég kellemetlen, ha egy komoly szertartást egy vidám nóta szakít félbe.

A temető igazgatója a sírkövön ülve mesél Argentína történelméről

A magas falakkal körbekerített, hol árnyas, hol napsütötte Recoleta temetőt parcellákra osztották, és mindegyiken hatalmas síremlék vagy kripta áll. Sírtáblát itt keveset láttam. A magas építmények miatt a temető egy kis városra hasonlít, amelynek kövezett utcácskái labirintusszerűen tekeregnek. Egy-egy ilyen kis utcába betévedve - ha nem idegenvezetővel megyünk - talán észre sem veszünk fontos síremlékeket és kiemelkedő műalkotásokat. A Recoletában jelenleg 4691 kripta található, melyek közül az argentin kormány 94-et műemlékké nyilvánított. A műremekek között megtalálhatók az Art Deco, az Art Nouveau, a barokk és a neo-gótikus stílusok képviselői, melyekhez sok esetben Párizsból vagy Milánóból szállították a kőtömböket a 20. század elejéig.

A temetőről megtudtam, hogy 1822-ben alapították a Recoleto rend szerzetesei az akkori külvárosban, mivel már nem volt hely a templom falain belül temetkezni. Valaha itt egy kolostor állt, és az állatok tartására használt földet kerítették be és parcellázták fel. A Recoleta Buenos Aires első köztemetője. A mai napig temetkezhet ide bárki, társadalmi rangtól, pozíciótól vagy vagyontól függetlenül, ha talál magának üres helyet a sírok labirintusában, vagy valamelyik családtagja rendelkezik itt kriptával.

A családi kripta ajtaja mögött megbúvó koporsók testközelből

A temetkezés amúgy a föld alá, lefelé történik. Ez nem tűnik újdonságnak egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a koporsókat nem temetik el, hanem a kripta falán kialakított polcokra helyezik fel. Elhaladva a kripták mellett meglehetősen bizarr látványt nyújt, hogy az üvegajtón belül a családtagok koporsói a plafonig vannak felpolcolva. Ha a hely elfogy, lefúrnak egy emeletet, és ott folytatják a temetkezést. Amikor az igazgatót a higiéniás előírásokról kérdeztem, megnyugtatott, hogy a koporsókon belül a holttest egy cinkelt belső koporsóban van, hermetikusan lezárva. Ennek ellenére nem szeretnék itt éjszaka eltévedni.

Hírességek és szörnyűségek

Az itt fekvő politikusok és katonák történetei által egész Argentína történelme terítékre került. Megtudtam, hogy itt fekszik több miniszter, az argentin flotta megalapítója, Napóleon egyik leányunokája, több színész és persze minden látogatás csúcspontja és végső állomása, Eva Perón. Az Evita-kultusz máig jelentős, a többi kriptához képest amúgy jelentéktelennek számító és eldugott síremlék ajtaját a zarándokok mindig friss virágai díszítik. Érdekesség, hogy Eva nem férje, Juan Perón mellett nyugszik, hanem a Duarte család saját kriptájában. Az igazgató szerint gyakran elhangzó kérdés, hogy miért nem egymás mellett vannak elhelyezve, de mint mondta, ez családi ügy, ő ebbe nem szólhat bele és nem foglalhat állást.

Evita kriptája egy szűk utcában

Mint minden temetőnek, ennek is megvannak a maga legendái. Történt egyszer a századelőn, hogy egy 19 éves lány éppen a színházba készülődött, mikor váratlanul összeesett. A halál megállapítása után már másnap nyugalomra helyezték a Recoleta temető egyik kriptájában. A következő napon a temető őre jelentette a vezetőségnek, hogy mikor körbe ment a kripták között, azt látta, hogy a koporsó, amelyben a lány fekszik, megfordult. Mivel nem volt földrengés az éjjel, mindenki értetlenül állt az eset előtt. Mindenesetre elrendelték a koporsó felnyitását. Mikor belenéztek azt látták, hogy a halott lány nem alvó pózban van, hanem kezei az arca előtt, karmoló mozdulatban állnak megdermedve. A legenda szerint valószínűleg élve lett eltemetve, a koporsóban tért magához, ahol viszont megfulladt. Találgatni persze lehet, hogy ki adott be neki olyan szert, amelytől halottnak tűnt, az igazgató azonban itt is elmondta, hogy a temető semmilyen esetben nem foglalhat állást, hiszen sosem lehet tudni, hogy a látogatók között van-e családtag.

A kripták között kis utcákon lehet közlekedni, néhol egészen szűk helyen

A Recoleta a leghíresebb temetője Buenos Airesnek, és igazi turistalátványosság. Azt azonban kevesen tudják, hogy közel sem ez a legnagyobb temetője a fővárosnak. Míg a Recoleta öt hektáron terül el, addig a Chacarita temető, amelyet az 1871-es sárgalázjárvány által szedett áldozatok miatt hoztak létre, 95 hektáros területtel büszkélkedik, és ezzel Argentína legnagyobb temetkezési helye is egyben. Ott nyugszik Juan Perón.

Az igazgató szerint talán pont a kis mérete miatt a Recoleta temető nagyon össze van nőve a környékkel. Ennek egyik példája, hogy közvetlenül a szomszédságában két bevásárlóközpont épült, illetve lakóépületek, melynek ablakaiból kellemes kilátás nyílik a szoborrengetegre. Másik példája az emberközeliségnek, hogy külön alkalmazott foglalkozik a temetőben kóborló macskák etetésével, aminek az igazgató elmondása szerint az a célja, hogy a látogatók lehetőleg ne a rühes és beteg macskákat fogdossák össze, hanem, ha már egyszer ide kóboroltak az állatok, akkor azok legyenek egészségesek és jól tápláltak.

Macskaetetés

Ennél is fontosabb feladat azonban a temető szobrainak folyamatos restaurálása. Az biztos, hogy van itt min dolgozni, a temető ugyanis híres fehér szobrairól és gyönyörű, művészeti remekeiről. Láttam obeliszkeket, kondorkeselyűt, bronzból öntött kriptát, rózsaüvegű emelvényt, nagy és még nagyobb síremlékeket díszítő faragásokat, és természetesen angyalokat, szenteket minden méretben és kompozícióban. A két óra alatt csak a legismertebbek síremlékeit néztük meg, de így is rengeteg történetet hallottam. A séta során gyönyörködve kattogtattam a gépemet, mert ahogy ment le a nap, a temető úgy változtatta arcát. A fehér szobrok először sárgába, majd vörösbe öltöztek, majd záráskor már félhomályban, lépcsőiken a jóllakott macskákkal köszöntek el csoportunktól, s tértek nyugovóra.