Beköltözött a vadnyugat Monorierdőre

Szalmabálákra erősített nyilak mutatták, hol kell letérni az országútról, ha nemcsak térben, de időben is utazni szeretnénk egy kicsit. Monorierdő mellett álmodta és valósította meg egy szarvasmarha-kereskedő az igazi vadnyugati életérzést. Hétvégére versenyt hirdetett borjúterelés, -befogás, és egy sor angol nevet viselő, számomra ismeretlen versenyszámban. Az utolsó attrakció a bikarodeó volt.

Azt hittem, többé-kevésbé már haladó lovas vagyok, ám a Pesttől 30 kilométerre fekvő vadnyugati ranch helyre tette az önértékelésemet. Soha nem jártam még ilyen megmérettetésen, még csak azt sem tudtam, hogy a westernlovaglásnak ekkora közönsége van már nálunk is. A kalapbiznisz mindenesetre prosperált, boldog-boldogtalan cowboyfejfedőt próbált az árusnál. Nekem egy tűzpiros, puha karimás példányt nyomtak a fejembe.

Magyar vadnyugat

A karámban már délelőtt ott ácsorgott néhány borjú, süttették magukat a nappal, mellettük a versenyzők készítették fel lovaikat a megmérettetésre. A nemzetközi mezőnyt férfiak és nők alkották 30-tól 60 éves korig. Öltözetük a kötelező cowboykalap, színes vagy kockás hosszú ujjú ing, kék farmer hatalmas, kerek fémcsatos bőrövvel, és remekbe szabott bőrcsizma, csengő fémsarkantyúval

Cowboykalap, kockás ing, farmer fémcsatos bőrövvel, és remekbe szabott bőrcsizma fémsarkantyúval. Forrás: Horváth Andrea

Amerika legkedveltebb munka- és rodeóverseny-lova a quarter horse, itt, a Hell On Hooves Ranchon is ezek szálltak ringbe. Rendkívül vonzó tulajdonságuk, hogy alacsonyak, akár még én is fel tudnék kapaszkodni rájuk segítség nélkül.

Egy órára, a versenykezdésre szép kis tömeg gyűlt össze. A hangszórókból harsogott a countryzene, és a szlalommal (Pole Bending) kezdetét vette a rodeó. Az első versenyző a sípszóra egyből vágtába ugratta a lovát. Istenem, mit meg nem adnék, ha egyszer ez nekem is sikerülne! Bójákat kerülgetve rohamtempóban jutott el a karám végéig, majd őrült vágtával vissza a kiinduló pontig. Hihetetlenül élesen fordult a ló, mellső lábait megvetve, a hátsóval homokvihart kavarva pördült.

Vadnyugati miliő Forrás: Horváth Andrea

Hasonló versenyszám volt a hordókerülés (Barell Race), amely látványos, rövid távú vágta. A hordókat elérve a lónak hirtelen fékeznie kell, majd pördülnie. Az egyik hordót rossz helyre tették, így a karámkerítés túloldalán álló keverőpult és az összes kamera veszélybe került. Az első ló fordulója után mindent vastagon beborított a homok, a speaker hangja elcsuklott a szájába zúduló szemcséktől. Gyors igazítás: hangszórók irányát megfordítani, laptopot, keverőpultot lefóliázni, kamerákra nylonzacskót húzni, a homokkal ízesített pizzát a kutyáknak adni, és máris minden mehetett tovább.

A következő versenyszámtól kezdve a marháknak estig nem volt nyugtuk. A borjúterelés (Cattle Penning) lényege, hogy az egy irányba (a szénával megrakott sarokba) húzódó állatok közül le kell választani az adott számozású borjút, és átterelni a túloldalon elkerített belső karámba. Megnehezíti a dolgot, hogy a többi állat viszont nem lépheti át a felezővonalat, pedig a borjúk nagyon összetartóak, igyekeznek együttmaradni. Amelyik versenyzőnek a hatos számú jutott, mind megjárta, ez ugyanis kicsi volt és fürge, rendre kipördült a ló lába előtt. Pedig a mén iszonyú ügyes volt, szinte együtt rezdült a borjúval.

Borjúterelés Forrás: Horváth Andrea

A Cutting elnevezésű versenyszámban a lovas csak a borjú leválasztásáig irányíthatja a lovat, attól kezdve a lónak önállóan kell távol tartania a bocit a csordától legalább két és fél percig. Állítólag ezek a lovak képesek a marha fejével gondolkodni, ezért úgy mozognak a marhákkal szemben, mintha a tükörképeik lennének.

Szegény borjaknak már nagyon tele volt a hócipőjük, de még várt rájuk néhány megmérettetés. A Ranch Sorting során egy kerítéssel középen kettéválasztott karámban két lovasnak kellett adott sorrendben az állatokat az egyik térfélről a másikba terelni. A legtöbb cowboy itt vérzett el, mert ha már két állat a túloldalon volt, az összes menni akart, mit sem törődve a rájuk aggatott sorszámokkal.

Az utolsó versenyszám, a Team Penning hasonlít a Cattle Penninghez, a különbség mindössze annyi, hogy egyszerre három, azonos színnel megjelölt borjút kell a belső karámba hajtani. Akármilyen ügyes és sármos volt a fiatal nemzedék, a pálmát az idősebb korosztály vitte el. Az ő lovaik gyakorlottabban és gyorsabban mozogtak, ló és lovasa összehangoltabban működött együtt.

Magas lóról csajozni is jól lehet Forrás: Horváth Andrea

A félórás szünet alatt megtelt a büfé. Amerikát a hot dog és a hamburger képviselte, egyébként a szokásos magyar jóízű egytálételek közül válogathattunk.

Kicsit arrébb ősi magyar jurta állt, benne nyilazók készültek bemutatóra. Kissé anakronisztikus volt ebben a vadnyugati miliőben az árpádsávos zászló, de meg kell adni, a daróc ruhába öltözött fiatalok tudtak bánni a nyíllal. A fiatal lány fejére helyezett 30 centi átmérőjű szivacskorongban remegve állt meg a nyílvessző. Kíváncsi lettem volna, mit szól hozzá az édesanyja, hogy a lánya szabadidejében Tell Vilmosost játszik. Előkerült az igazi magyar csikós ostor is, melynek csettintésére a parkolóban az összes autó riasztója működésbe lépett.

Anakronisztikus, de tudnak bánni a nyillal Forrás: Horváth Andrea

A bikák megzabolázása

A fő attrakció, a bikarodeó este hatkor kezdődött. Szép kis tömeg verődött össze a karám körül. A riderek egyenként vonultak be, utolsóként két apró fiúcska, akik bocilovagolásra vállalkoztak. Az úgynevezett bohócok élénk színű kendőkbe bugyolálva futkostak fel-alá, az ő feladatuk volt a bika elterelése veszély esetén. Közös ima után indult a küzdelem.

Hatalmas bikákat szorítottak sorban egymás után a kalodába. Kényszeredetten tűrték, hogy testükre vastag köteleket és kolompot erősítsenek. A rider elhelyezkedett az elsőn, tenyerébe tekerte a kötelet, majd mikor jelzett, felrántották a kaloda oldalát. Rögtön indult az őrület. Mindenki üvöltött, a bika hatalmas ugrásokkal igyekezett megszabadulni a kolonctól, a kolomp az oldalán folyamatosan kongott. Nyolc másodpercig tartott a bolondokháza, ha ezután a rider még mindig a bika hátán táncolt, teljesítette a követelményt. Őrületes taps, bömbölő zene kísérte a kapuig.

A második versenyző pórul járt. A bika egyből nekiszaladt a kerítésnek, pont előttünk dobta le hátáról a lovasát, hogy csak úgy csattant. A bikát elterelték, a versenyző pedig lesántikált a pályáról. Egy másiknak a keze szorult a hurokba, a bika egy ideig maga mellett vonszolta a homokban. Az első hat rodeó után a szünetben amatőr versenyzőket hívtak a pályára, akiknek az volt a feladatuk, hogy leszedjék a bika nyakára kötött szalagot. A győztes egy üveg whiskyvel és egy nagy élménnyel lett gazdagabb.

A második rodeófutam végére teljesen elment a hangom az üvöltözéstől. Pedig most következett a gyerekek versenyszáma. A legkisebb borjút, a már említett hatos számút választották ki erre a célra. Az állatnak láthatóan elege volt már az egészből, mindent megtett, hogy békén hagyják. Nyolcan vonszolták be a kalodába, ő is megkapta a köteleket és a kolompot.

Nyolc másodpercig kell tartania magát Forrás: Horváth Andrea

Közben a bátor kislegényt törésmentesre bugyolálták tetőtől talpig, majd ráültették a borjúra, és rögtön kinyitották a kaput. Négyen igyekeztek az állatot kordában tartani, ketten pedig a kisfiúra vigyáztak, hogy időben elkapják, ha netán lepottyanna. A mutatvány sikerült, a gyerkőc nyolc másodpercig tartotta magát a borjú hátán. Apja, aki szintén rodeós volt, a vállán vitte körbe a megszeppent gyereket. Tomboló tapsvihar és a könnyező anya kíséretében vonultak ki a karámból. A másik gyerek ugyanilyen ügyesen teljesített, kezdődhetett az eredményhirdetés.

Lement a nap, alig volt hangom, a vállam és a hátam ronggyá égett, mégis buzgott bennem az energia. Megfogadtam, hogy jövő vasárnap, ha törik, ha szakad, beugratom vágtába az én Carlosomat.