Így sütöttem tojást a Föld legforróbb sivatagában

A BBC riporterének a rekordközeli kánikulában sem sikerült, mi viszont harmadik próbálkozásra összehoztuk a keményre sült tojást a kaliforniai Halál-völgy sivatagában. Serpenyő nem is kell hozzá, csak egy jó forró kő, meg egy véletlen baleset, amiből aztán kipattan a heuréka-élmény.

Rekordközeli forróságot, 54 Celsius-fokot mértek a múlt hét végén a Föld legforróbb pontján, a kaliforniai Halál-völgy (Death Valley) Nemzeti Parkban. Bár az elmúlt 150 év hőmérsékleti rekordja a várakozások ellenére nem dőlt meg, ez is elég volt ahhoz, hogy az amerikai turisták próbálkozni kezdjenek az rajzfilmekből ismerős kísérlettel: vajon megsül-e a tükörtojás a sivatagi forróságban. Az extrém kánikulában még a BBC riportere is serpenyőt fogott, de hiába küzdött meg a napszúrás veszélyével és a tojásaira pályázó prérifarkassal is, 15 percnyi sütögetés után a tojásnak még a széle is alig kezdett el fehéredni.

Pedig a Föld legforróbb pontján nem lehetetlen tűzhely nélkül tojást sütni, nekünk néhány éve teljesen amatőr módon, a BBC felszereltsége, serpenyő, fakanál, felforrósított zsiradék és rekord kánikula nélkül is sikerült. Amerika legmélyebb pontján, a tikkasztó Halál-völgy természeti csodái között barangolva csak meg kellett találni a megfelelő helyet és a megfelelő technikát.

A Halál-völgy Nemzeti Park bejárata Forrás: Visnovitz Péter - Origo

Sóágyon hiába próbálkozunk

A Halál-völgy Nemzeti Park nem csak azért híres, mert ez Amerika legforróbb, legszárazabb és legmélyebben fekvő pontja, hanem azért is, mert tele van gyönyörűbbnél gyönyörűbb sivatagi képződményekkel. A meredek falú, kopár, csipkés sziklákra vagy a hatalmas homokdűnék futóhomokjára persze hiába ütnénk rá a kocsi csomagtartójába betárazott tojásokat.

Vannak ellenben rendkívül hívogató sütőhelyek is, mint a völgy közepén elterülő, csipkés, öles sótömbökkel tarkított mező, amelyet a brutális sóalakzatok miatt az Ördög Golfpályájának hívnak. Ezeknek a sótömböknek az öblös-cakkos felülete tökéletesen megtartja a rájuk ütött tojást, és ráadásul még az ízesítéssel sem kell foglalkozni, a tükörtojás alulról megsózza önmagát.

Az Ördög Golfpályájának sósziklái Forrás: Visnovitz Péter - Origo

A dolog annyira tökéletesnek tűnt, hogy első nekifutásra rögtön ezzel próbálkoztunk, de ugyanúgy pórul jártunk, mint a BBC riportere. A hőség még a Halál-völgyben sem elég nagy ahhoz, hogy egy egész tojást átsüssön: tojásunk minden különösebb reakció nélkül, a végtelenségig folyékony maradt a sócsipkék ölelésében (a völgyben tapasztalható forróság okairól itt olvashat bővebben).

Semmi reakció. Pedig még a tetejét is megsóztuk. Forrás: Visnovitz Péter - Origo

Felforrósodott fekete kövek

Szerencsére kevés általános iskolából megmaradt fizikatudásunkkal is ráeszméltünk, hogy ha nem csupán a levegő forróságára hagyatkozunk, hanem a sütőfelület által összegyűjtött hőt is megpróbáljuk kihasználni, nagyobb esélyünk van a sivatagi lakomára. Mivel pedig a nap forróságát leginkább a fekete kövek nyelik el, a fehér sósziklákat hátra hagyva átpártoltunk a Nemzeti Park egy sötétebb részéhez.

A Halál-völgy ilyen szempontból is meglehetősen változatos: egyik sarkában, a "Művész Palettája" névre keresztelt sziklák között például egy fél focipályányi területen nyolc-tíz különböző színű szikla sorakozik, a barna különböző árnyalatai mellett lilás, zöldes, szürkés, fehér és fekete színekben. De mivel nekünk a fekete is elég volt, második kísérletünket a park északi részén, a Szaharára emlékeztető homokdűnék közelében kezdtük el. Fekete kő itt is volt elég.

A fekete kő sem elég önmagában. Forrás: Visnovitz Péter - Origo

Fizikatudás ide vagy oda, a fekete kő első nekifutásra újabb csalódást okozott. Nem csoda, hogy a BBC-s kolléga is feladta a teflonserpenyőjével. A kezünket ugyanis egyaránt megégeti a forró kő vagy a serpenyő felhevült nyele, de amikor a tojást ráütöttük a kőre, az már láthatóan túl soknak bizonyult. A tojás a kő felületét lehűtötte annyira, hogy ne legyen sütésre alkalmas. Hosszú tíz percek a tűző napon, és a tojás meg sem rezdül.

A heuréka-élmény

Kevés kellett ahhoz, hogy tanult külföldi kollégákhoz hasonlóan megállapítsuk, a fehérje kisütéséhez legalább 70 fokra van szükség, így a sivatagi tojássütés legendája hamis mítosz csupán. Az Amerika legszebb tájain csavargó utazók dacával azonban rászántuk magunkat egy harmadik kísérletre, egy még feketébbnek, még forróbbnak tűnő kővel. És akkor megtörtént a baleset.

A baleset... Forrás: Visnovitz Péter - Origo

A sivatagi kövek ugyanis a serpenyőkkel ellentétben nem széles, lapos, homorú felületükről híresek. Harmadik tojásunk szétpukkanva, villámgyorsan csusszant le az alkalmi sütőlap oldalán, és már meg is állapítottuk, hogy veszendőbe ment az értékes kísérleti alany. De ebben a pillanatban beütött a heuréka-élmény: bár a tojás nagy része a porba hullt, maga után széles tojáscsíkot hagyott a forró kövön. És akkor ismét homályos emlékek bugyogtak fel az általános iskolai fizikaórákról, termikus kölcsönhatásról, tömegről meg hasonlókról. A vékony tojáscsík megadta magát a forró felületnek, és szépen ropogósra sült.

És az eredmény... Forrás: Visnovitz Péter - Origo

Tanulság: egy egész tojás valóban túl nagy kihívás lehet még a Halál-völgy szikláinak is, de ha előrelátóan hátba döfjük az ebédet, és vékony rétegben kenjük a sütőfelületre, azzal már elbír a sivatagi meleg is. Akinek pedig van gusztusa, az percek múlva tetszőleges fűszerezéssel fogyaszthatja különleges lakomáját. Mi például egyből visszasírtuk az Ördög Golfpályáját, mert sót, azt nem vittünk magunkkal.

Sótlan. Forrás: Visnovitz Péter - Origo