Míg itthon kézenfekvő, hogy vidéki útjaim során magánszállásokat is nézek, külföldön sokáig ez nem jutott eszembe. Bár mindig is elkerültem a nagy szállodaláncokat, és igyekeztem kis családias panziókat felkutatni, csak a két évvel ezelőtti svéd körutazásom előtt fedeztem fel azokat a weblapokat, ahol külföldiek saját lakásukat, vagy akár csak annak egy szobáját adják ki. Svédországban ugyanis még a hostelekben is riasztóan magas árakkal találkoztam, így kénytelen voltam az addig bevált szálláskereső lapokat félretéve új megoldást találni. Barátok javaslatára néztem körül egy privát szállásokat közvetítő honlapon, és a hoteláraknál jóval kedvezőbb összegért sikerült remek önálló lakásokat kibérelnem.
Azonnal beleszerettem ebbe a rendszerbe. Összehasonlíthatatlanul jobb érzés volt egy igazi otthonba hazatérni, mint egy miniatűr szállodai szobába. Mivel volt konyhám, sokat tudtam spórolni az étkezéseken is, a reggelit és vacsorát otthon intézve. A szállásadók gyakran kimeríthetetlen információs tárházak, hiszen remekül ismerik a lakásuk környékét: melyik a legközelebbi buszmegálló, hol a legfrissebb a kifli, hol érdemes gyümölcsöt venni, melyik éttermeket érdemes felkeresni. A szállodai alkalmazottak jellemzően csak dolgozni járnak be a hotelbe, így a hasonló gyakorlati kérdésekben kevésbé járatosak, az éttermek közül meg gyakran azokat ajánlják, ahonnan jutalékot kapnak.
A rengeteg előny mellett azért el kell mondani, ez a szállásforma nem való annak, aki mindennap tiszta törülközőre vágyik, és annak sem, aki a reggeliért csak a szálloda étterméig szeret elmenni. Nincs szobaszerviz vagy mosodai szolgáltatás sem. De akárkit megkérdeztem, aki már kipróbálta a szállásközvetítő weblapokat, mindenki elkötelezett híve lett. Negatív tapasztalatról mindössze egy ismerős számolt be, aki Barcelonában a jó értékelések ellenére koszos, büdös, zajos lakást talált – ennek ellenére azóta is használja a platformot, hiszen kellemes élménye jóval több akadt.
Ma már rengeteg internetes felületen lehet bérelni és kiadni magánszállást. A legnagyobb ilyen nemzetközi közvetítők (Airbnb, TripAdvisor, Homeaway, Wimdu, 9flats) mellett érdemes utazóként körülnézni a kisebb regionális, országos oldalakon is, mert ezek – elsősorban a belföldi közönségre alapozva és/vagy kisebb jutalékot felszámítva – gyakran olcsóbban kínálják ugyanazt a lakást, mint a nagyok. A szálláskeresés módszereiről bővebben korábban itt írtam.
Hogyan működik?
A magánszállásokat közvetítő oldalak nemcsak a kereslet és a kínálat egymásra találásában segítenek, de egyéb információkkal és garanciákkal is megkönnyítik az utazók és a kiadók dolgát. Az utazók például értékelhetik a vendéglátót, és olyan közvetítő is akad, ahol ez fordítva is lehetséges, ami a házigazdáknak segít a problémás vendég elkerülésében. Ezen felül a fizetés is sokkal biztonságosabb a közvetítőn keresztül: sem a szállásadót, sem a vendéget nem érheti kár. Az más kérdés, hogy mindennek ára van: az adott tranzakcióra rájön az adott közvetítőtől függően akár 15 százalékos jutalék, amelyet egyes cégeknél éves díj fizetésével helyettesíthet a szállásadó.
Budapesten az elmúlt években meglehetősen jó üzlet volt a rövid távú lakáskiadás. Ez, valamint a banki betéti kamatok csökkenése vezetett oda, hogy egyre többen kaptak kedvet ehhez a tevékenységhez. Ma már több ezer kiadó lakás van a fővárosban, és az ingatlanpiaci hirdetéseket böngészve az is látszik, hogy a felfutásnak még nincs vége: az eladó belvárosi lakásoknál külön feltüntetik azt, hogy az értékesítő magánszemély vagy iroda véleménye szerint az alkalmas-e rövid távú kiadásra.
Nem mindegy ugyanis, milyen lakással várjuk a vendégeket. A nyerő kombináció az, ha a lakás minél közelebb van a belvároshoz, ugyanakkor viszonylag csendes. Az első benyomáshoz fontos a ház külső és belső állapota is, no meg az, milyen könnyű megközelíteni tömegközlekedéssel. A rövid távú kiadásra ránézésre alkalmas lakások ára meredeken emelkedik, és pillanatok alatt elkapkodják őket – miközben az egyre élesedő verseny miatt a lakások kihasználtsága csökken, és a kiadási díjak is jóval alacsonyabbak az egy évvel korábbinál, vagy akár a környező országok árfekvéséhez viszonyítva. Egy példaként elvégzett keresés szerint míg Bécsben 40 euró alatt egyáltalán nincs önálló lakás július első hétvégéjére, Budapesten már 18 euróért is találni. A kiadó lakások fiatalabb célközönségéért ráadásul a gombamód szaporodó hostelek is versenyeznek, amelyek egyre jobb színvonalú szállásokat kínálnak egyre kedvezőbb árakon.
Drágább befektetéssel alacsonyabb bevétel - azaz nyílik az olló, így ma már jóval kisebb hasznot tud valaki elérni, mint évekkel ezelőtt az első belépők. Különösen kétséges a megtérülés akkor, ha teljes munkaidős állás mellett igyekszik valaki lakáskiadással is foglalkozni, akkor ugyanis meg kell bíznia másokat a takarítással és/vagy a vendégek fogadásával. Alacsonyabb kihasználtság esetén könnyen elképzelhető, hogy a hosszú távú kiadás a nyereségesebb, ebből ugyanis – részben épp a rövid távú lakáskiadások felfutása miatt – a korábbinál jóval kevesebb van most a fővárosban.
Azt minden egyes lakáskiadással foglalkozó ismerős határozottan állítja, hogy ez egy életforma, amely egész embert kíván. A vendéggel való kommunikációhoz mindenképp kell valamennyire angolul beszélni, és alapvető a 24 órás készültség. Az utazók gyakran késő éjjeli járattal érkeznek, ráadásul előfordulnak többórás késések is. Én már buktam el színházjegyet úgy, hogy a délutánra várt vendég csak késő este landolt, és addig a kiadó lakásban kellett várnom.
A lakás helyszíne és az árfekvés a vendégkört is valamelyest meghatározza. A bulinegyedben kínált olcsóbb lakások más típusú utazót vonzanak, mint a Városliget környéki elegáns házakban kialakított igényes apartmanok. A romkocsmákhoz közeli olcsó lakások kihasználtsága ugyan magasabb, de számolni kell azzal, hogy a vendégek több kárt és bosszúságot okoznak. Nem ritka a hajnali telefonhívás tőlük, hogy kizárták magukat, részegen egyszerűen nem találják a kulcsot, vagy képtelenek emlékezni a kapukódra.
Az átlagvendég szerencsére meglepően problémamentes. Tapasztalatom szerint a vendégek túlnyomó többsége eleve úgy viszonyul ehhez a szállásformához, mintha vendégségbe menne: leveszi a cipőjét, és rendet hagy maga után. Az én vendégeim eddig kivétel nélkül mind elmosogattak, elpakolták az edényeket, és a kádat sem hagyták soha mocskosan – bár azért azt én is kisúrolom. A takarítás főleg porszívózásból áll, no és ki kell cserélnem az ágyneműt meg a törülközőket. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy vidéki rokonhoz megy az ember: bár a porszívót nem vesszük elő egy vendégeskedés után, igyekszünk rendet hagyni, használjuk a WC-kefét, és nem hagyjuk fogkrémesen a mosdót. A lakásból a működés egy éve alatt még semmi nem tűnt el, de olyan már előfordult, hogy kisebb ajándékot (egy üveg bort, egy cserép virágot) hagytak ott nekem a lakók.
Más vendéglátók is mesélték, de velem is időnként előfordult, hogy a vendégekkel azonnal egy húron pendültünk, így elmentünk közösen vacsorázni vagy bulizni. Volt néhány vicces történet is, például amikor a kedvenc éttermeimet felvittem egy Google saját térképre, aminek a használata nekem még újdonság volt. Kicsit szabadkozva magyaráztam az első vendégnek, akinek megmutattam, hogyan is működik, hozzátéve, remélem, kiigazodik majd valahogy rajta. Mintha egy mosoly futott volna át az arcán, amikor bólintott, hogy valószínűleg el fog boldogulni vele. Ezután átadott nekem egy bekeretezett fényképet, mondván, látta az adatlapomon, hogy a fotózás a hobbim, így kattintott egy képet a munkahelyén, ahonnan remek kilátás nyílik a folyóra. Egyből felismertem San Franciscót, kíváncsian kérdeztem, hol dolgozik. A Google-nél – hangzott a válasz.
Vannak persze nehezebb kuncsaftok is, akik e-mailek tucatjait küldik az érkezésük előtt különféle kérdésekkel, vagy az ittlétük alatt érzik úgy, hogy mindenképpen meg kell osztaniuk velünk, hogy aznap reggel például sokat kellett várniuk a liftre. Bár jól ismerem a fővárost, néha feladják a leckét, mint például az az utazó, aki antik borotvákat keresett, vagy amelyik a legjobb gulyásleves-lelőhely iránt érdeklődött.
Vannak, akik bízva saját piacépítésükben, egyedi portált hoznak létre a lakásuknak, vagy többen összeállva miniweblapokat készítenek. Ez leginkább a magasabb árkategóriájú, elegánsabb lakásokra jellemző, melyek visszatérő vendégkörre és személyes ajánlásokra építenek.
Egy másik opció a Booking.com, amely ugyan elsősorban szállodákkal foglalkozik, de ha több lakásunk van, apartmanként is listázhatjuk a kiadó ingatlanjainkat. Erősen általánosítva elmondható, hogy az oldal használatával több a jövedelem, de több a bosszúság is. Itt ugyanis a vendégek nem esnek át egy regisztrációs szűrőn, nincs adatlapjuk, így értékeléseik sem. A Booking.com-ot használó lakáskiadó ismerősök jóval több idegesítő esetről számoltak be, például előfordult, hogy egy fő foglalta le a lakást, de négyen laktak benne, feltörve a pótágyneműk tárolására használt szekrényt. A Booking.com-on kevesebb privát lakás versenyez, de ott hatalmas erőfölényben vannak a szállodák, melyek az üzemeltetőnek magasabb jutalékot fizetve folyamatosan uralják a keresési listák elejét.
Utazói, de kiadó szempontból sem mellékes, hogy mennyire megbízhatóak az adott oldalon megjelenő értékelések az egyes lakásokról. A TripAdvisoron például nem csak az tud véleményt írni egy szállásról, aki valóban ott lakott. Mások a tényleges, kifizetett foglalást követően küldenek egy linket, ahol a vendégek megírhatják a véleményüket. Amivel egyébként vissza is lehet élni: több vendéglátó is panaszkodott már arról, hogy a kuncsaftok valamilyen pluszszolgáltatást kértek azért, hogy ne írjanak rossz kritikát az adott szállásról.
Fontos, hogy a szálláskiadás engedély- és adóköteles tevékenység. Az engedélyezési folyamatot a helyi önkormányzatnál kell kezdeményezni, az adózásról pedig érdemes megkérdezni egy könyvelőt, ugyanis az több tényezőtől függ (hány lakást adunk ki, mennyi időre, stb.). A személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás mellett idegenforgalmi adót is kell fizetni, illetve településtől, kerülettől függően építményadót is.
Én nagy rajongója lettem a magánszállásoknak, mind vendégként, mind házigazdaként: ezek ugyanis nem csak olcsóbb szállásnak jók, hanem arra is, hogy egy kicsit úgy éljünk, mint a helyiek. Mint utazó másokat is feltétlenül arra bátorítanék, hogy próbálják ki. Házigazdaként, befektetőként már óvatosabban fogalmaznék: úgy gondolom, érdemes legalább egy évet várni, hova vezet az elmúlt egy-másfél évben hatalmasra duzzadt szálláskínálatból adódó árverseny, letisztul-e a piac, és visszatérnek-e a kedvezőbb hozamok.
Azt is fontos átgondolni, mennyire fér bele az életformánkba, hogy törődjünk a lakással, és mennyire szeretünk emberekkel foglalkozni – ha ugyanis ezt félgőzzel vagy frusztráltan csinálja az ember, akkor elkerülhetetlenek lesznek az elégedetlenebb értékelések. Ezeket a helyeket pedig ilyen óriási kínálat mellett kíméletlenül elkerülik a vendégek.