Ingyen van, és még izgalmas is

Mexikóban egy tűznyelő hajóján vendégeskedhettünk

Ha utazunk, a legtöbben szeretjük a kiszámíthatóságot. Előre megtervezünk mindent, lefoglaljuk a repülőjegyet, a hotelszobát. Mégis sokszor éppen a spontán élmények és a váratlan találkozások teszik feledhetetlenné az utat. Ezért nagyszerű találmány a couchsurfing, amelynek segítségével a világ másik felén is otthon érezhetjük magunkat.

"Te beengedtél egy vadidegen külföldit a lakásodba?" "Be bizony, nem is egyet, hanem minden héten újabbakat a világ legkülönbözőbb tájairól. Ez a couchsurfing lényege" – válaszoltam anno szörnyülködő ismerőseimnek. A nemzetközi közösségi vendéglátó rendszer abszolút biztonságos, és messze többet ad az ingyenszállás élményénél, mind a vendéglátónak, mind a vendégeskedőnek.

Erre épít a ma már öt és fél millió tagot számláló couchsurfing közösségi rendszere, amelyen keresztül a világ bármely táján, még az Antarktiszon és a Húsvét-szigeteken is kanapészörfözhetünk, vagyis lakhatunk az ismeretlen ismerősöknél. A tagok 46 százaléka szívesen fogad otthonában vendégeket, természetesen teljesen ingyen, baráti alapon. Hogy is működik ez?

A kanapészörfösök nyitottak és barátságosak

Couchsurfing esetében, amikor az utazásunkat tervezzük, nem szállodára keresünk rá, hanem a rendszer tagjaira. Beírjuk a célállomást a keresőmezőbe, kiválasztjuk a dátumot, és már láthatjuk is az ott élő tagok listáját, és kezdődhet a válogatás. Ez nagyon fontos, hiszen nem akarjuk a kevés szabadidőnket olyan emberek társaságában tölteni, akik nem szimpatikusak, vagy akikkel nem beszélünk közös nyelvet.

Éppen ezért egy személy vagy csoport couchsurfing profilján minden lényeges információ megtalálható: milyen nyelveket beszél, milyen csoportok tagja, kik a barátai, mi az érdeklődési köre, milyen filmeket, könyveket, zenét szeret, mi az életfilozófiája, merre járt már a világban. Sokan lusták minden egyes mezőt kitölteni, és erre igazából tényleg csak kezdetben van szükség, mert ha már beindul a kanapészörfös karrierje, a róla írt referenciákra, véleményekre hagyatkozhatunk.

Egy kis ízelítő a couchsurfingprofilunkból Forrás: Harkányi Árpád

Tulajdonképpen ez garantálja a rendszer biztonságát, hiszen ha valakiről negatív vélemények jelennek meg az oldalon, akkor hozzá többé senki nem fog bejelentkezni. A kanapészörfösökre egyébként eleve jellemző egyfajta nyitott szemlélet és barátságosság, hiszen éppen ezért választják az utazásnak és ismerkedésnek ezt a fajtáját. Nagyon ritka a negatív tapasztalat, és hogy valakinek a profilján negatív véleményt lássunk.

Mi indítottuk el a török srác couchsurfinges karrierjét

Olykor azonban előfordulhat, hogy kezdőkkel találkozunk, akikről még senki nem hagyott referenciát. Velünk is megtörtént párszor, hogy fogalmunk sem volt, kihez megyünk vendégségbe, de mert hiszünk abban, hogy az emberek alapvetően jók, és bízunk az emberismeretünkben, az ilyen találkozások előtt sem parázunk túlságosan.

Így volt ez a törökországi Aksarayban is, ahol Cihan volt a vendéglátónk. A város főterén találkoztunk, ahonnan együtt sétáltunk át háromszobás, első emeleti lakásába.

Aksaray főtere a mecsettel Forrás: Harkányi Árpád

A szinte üres nappaliban teríthettük le matracainkat, ami számunkra tökéletesen megfelelt. Persze a találkozások sohasem csak az ingyenszállásról szólnak, sőt ez teljesen másodlagos a közösen szerzett élmények mellett. Cihannal például azért volt nagyszerű találkozni, mert mi indíthattuk el couchsurfinges karrierjét.

Vicces volt látni, ahogy az amúgy nagyon kedves fiatal török srác, aki egy „Üdvözöllek!” felirattal a lakásajtaján fogadott minket, zavarba jött az újfajta helyzettől, hogy vadidegeneket fogad a saját lakásában. De nem hagytuk sokáig feszengeni, tettünk róla, hogy ne sokáig maradjunk vadidegenek egymás számára. Lementünk a boltba pár sört venni, majd spagettit készítettünk, és nagyszerűt beszélgettünk egészen késő estig.

Elvittük a tévédet, köszi a vendéglátást

Érdekes volt hallani, mennyire máshogy tanítják a török gyerekeknek töriórán Magyarország másfél évszázados megszállását. Cihan, és később más török barátaink is, mikor meghallották, hogy magyarok vagyunk, egyre csak azt hajtogatták, hogy a török meg a magyar két jó barát. Mi csak mosolyogtunk, és rájuk hagytuk a dolgot, hiszen ez már történelem. Ma pedig miért ne lehetnénk tényleg jó barátok?

Cihannak mi voltunk az első kanapészörfös vendégei Forrás: Harkányi Árpád

Cihannak olyannyira kiérdemeltük a bizalmát, hogy mikor kora reggel elhagyta az otthonát, hogy munkába siessen, nálunk hagyta a lakáskulcsát azzal, hogy amikor majd elmegyünk, zárjuk be magunk után az ajtót. Az üres nappali egyetlen kelléke egy nagy tévé volt. Előző nap azon viccelődtünk Cihannal, nem fél-e, hogy lelépünk a tévéjével? Távozáskor az az ötletünk támadt, hogy megvicceljük Cihant, átvisszük a tévét a másik szobába, és egy üzenetet hagyunk a helyén: „Elvittük a tévét, köszi a vendéglátást!”

Végül nem mertük megtenni, mert féltünk, hogy komolyan veszi, és még mielőtt körbenézne a lakásban, kihívja a rendőrséget. Inkább megírtuk az első (pozitív) referenciát Cihan profiljára, és csak ennyit írtunk az üzenetre: „Túl nehéz volt a tévé, nem fért fel a biciklikre, köszi a vendéglátást! :)” Így vezettük be a török fiatalembert a couchsurfing világába, és később örömmel láttuk, hogy sok más embert is vendégül látott, köztük két másik magyart is, akik hozzánk hasonlóan kalandosabb formáját választották a nászutazásnak.

Kanapészörf helyett forró zuhany a bringásokra

Létezik egy kisebb, tízezer fős globális közösség, amely a couchsurfinghez hasonlóan működik, de kifejezetten a bringás világjárók számára hozták létre. Ez a warmshowers.org, amely a túrakerékpáros lelkét és testét is felmelegítő nap végi meleg zuhanyról kapta a nevét. Ez a rendszer jóval egyszerűbb, viszont itt pontosan látni a világtérképen a tagok címét. Egy London méretű nagyvárosban ugyanis nem mindegy, hogy az északi vagy déli sarkába kell-e megérkeznünk kerékpárral, hiszen akár egy teljes napba is beletelhet, mire átkerekezünk a városon.

Warmshowers-tagok Magyarországon Forrás: Harkányi Árpád

Sokan nem tudják, hogy a warmshowers rendszere korábbi, mint a couchsurfing, sőt az internet elterjedése előtti időkből ered. 1993-ban Észak-Amerikából indult, és kezdetben postai úton működött. A csatlakozni vágyók küldtek egy kis pénzt és egy kérvényt egy központi címre, amelyben közölték, hogy szeretnének egy példányt a katalógusból, illetve szeretnék magukat is felvetetni bele a megadott címmel és telefonszámmal, sátorhelyet/nappali sarkát/külön szobát felajánlva az arra járó bringásoknak.

És ha már visszatekintünk, ki kell emelnünk a sok közül a legrégebbi kezdeményezést is. Az említett rendszereknél sokkal nagyobb múltra tekint vissza a békeszervezetként indult Servas International, amelyet 1949-ben alapítottak, „hogy az emberek megismerjék egymást, és közvetlen kapcsolatba kerüljenek”.

Egy helyben vagy, és mégis utazol

Még odahaza, a nagy utazásunk előtt történt, hogy bokaszalag-szakadás miatt fekvőgipsszel a lábamon vesztegeltem pestlőrinci házunkban. Kaptam egy e-mailt két angol bringástól, hogy úton vannak Budapest felé a Londonból Sydneybe tartó útjukon, és jólesne nekik egy tető meg egy barát a városban. Azonnal válaszoltam, hogy jöjjenek, fél lábbal fogom őket körbeugrálni örömömben, mert megdöglök az unalomtól.

Henryvel és Jamie-vel Pestszentlőrincen Forrás: Harkányi Árpád

Mikor megérkeztek, mindketten iszonyúan bűzlöttek, mert saját bevallásuk szerint két hete nem fürödtek. Amíg lezuhanyoztak, lángost sütöttem nekik, amiből Jamie hét darabot nyomott be. Aztán hoztak sört a boltból, és meséltek a kalandjaikról és a terveikről. Másnap körbebringázták a belvárost, és örömujjongva tértek vissza, hogy micsoda szép épületeket, milyen pezsgő életet találtak. Jó volt látni, mennyire tetszett nekik a számomra sokszor szürke és unalmas fővárosunk.

Később többedmagunkkal egy egész zenekart láttunk vendégül Budapesten. A Pleasant Revolution (Kellemes Forradalom) címet viselő turné során a zenészek biciklivel utazták körbe Európát. Az erősítéshez szükséges energiát is pedálozva állították elő a koncertjeiken, sőt a hangszereiket, dobokat, csellót, gitárokat is a megerősített kerékpárjaikon szállították. Felléptek a Szigeten is.

Érkezésükkor órákat késtek a Vörösmarty térre megbeszélt találkozóról, mert kitalálták, hogy a 90 kilósra pakolt, generátoros hátsóaggyal ellátott biciklikkel átvágnak a Pilisen. A lapos, de hosszabb Dunakanyar helyett a rövidebb, de nehezebb, 580 méter magas Két-Bükkfa-nyergen át rendesen megszenvedtek, de érdemes volt várni rájuk, mert ez a találkozás is felejthetetlenre sikerült.

Legjobban az Északi-fok közelében, az európai szárazföld legészakabbi csücskében élő barátunk fogalmazta meg, miért jó másokat vendégül látni. Mióta Arnt elkezdett vendégeket fogadni a világ minden tájáról, hiába élt ugyanabban a házban, mégis úgy érezte, mintha utazna. Hiszen minden héten más és más emberekkel, és rajtuk keresztül új szokásokkal, kultúrákkal vagy akár ízekkel ismerkedett meg.

Sajt- és sörkóstolás Arnt házában két másik couchsurfinges utazóval Forrás: Harkányi Árpád

Elég gyakori, hogy a kanapészörfösök úgy hálálják meg a vendéglátást, hogy főznek valami hazait a házigazdáiknak. Mi is számtalanszor készítettünk már különböző főzelékeket, pörköltet, gulyáslevest vagy lángost a barátainknak, ami nemcsak kedves gesztus volt a részünkről, hanem az olykor-olykor ránk törő honvágyat is nagyszerűen csillapította.

A Boszporuszon buliztunk a helyi couchsurfingesekkel

Hogy ki mennyit nyújt a vendégei számára, nagyon változó lehet. Laktunk már egyszobás lakásban úgy, hogy a vendéglátóval csak a harmadik nap találkoztunk egy órára. De volt olyan is, hogy napokig együtt kirándultunk, és több száz kilométerre elvittek minket autóval a házigazdáink. Laktunk együtt tizenéves lányokkal az alig néhány négyzetméteres kollégiumi szobájukban, de hívtak már meg 160 négyzetméteres tetőtéri luxusapartmanba is, ahol saját házinénink volt.

A couchsurfing egyébként eseményszervezésre sem utolsó platform, hiszen nemcsak csoportokat és fórumokat hozhatunk létre rajta, hanem akár nagykövetei is lehetünk a városunknak vagy az országunknak. Eseményeket, összejöveteleket szervezhetünk, amelyeket minden ottani tag látni fog a kezdőoldalán vagy az értesítéseken keresztül.

Mikor Isztambulban jártunk, mi is részt vettünk egy ilyen bulin, mert addigra már legendákat hallottunk az ottani CS-közösségről, és egy picit mi is részesei akartunk lenni. Ennek keretében egy hajón töltöttünk egy estét 400 másik, hasonlóan nyitott gondolkodású, barátságos fiatallal a Boszporuszon.

Gyülekező a hajós couchsurfingbulira Forrás: Harkányi Árpád

A vicces az volt, hogy köztük volt a vendéglátónk is, akivel ekkor találkoztunk először. Aliról, azt hiszem, bátran elmondható, hogy ő volt a legrészegebb az egész hajón, hiszen kétszer is meg kellett fordulnunk miatta, mert állandóan beugrált a vízbe. Mikor kérdeztük, hogy mégis hol lakik, már igen toxikus állapotban volt, és csak számokat kezdett sorolni. Jó, de milyen utcában laksz? – kérdeztük tőle. Erre kinyögte, hogy ezek az otthona GPS-koordinátái.

A bankszakmából éppen kiábránduló új barátunk alkoholos állapotban is fejből tudta a helyes koordinátákat, melyek valóban elvezettek minket a lakásához, ahová, mire mi bringával odaértünk, ő is megérkezett taxival.

AirBnB – a pénzes alternatíva

2008-ban elindult az AirBed and Breakfast rendszer is, amelynek mostanra rövidebb neve lett (AirBnB.com). Ezen keresztül ma már nem csak matracos megoldásokat lehet találni, hanem külön szobákat, lakásokat, vagy akár önálló házakat is kibérelhetünk, vagy akár bérbe adhatjuk a rendszeren keresztül a sajátunkat. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel már Magyarországon is.

Ez egyfajta köztes rendszer, félúton a személytelen, színtelen-szagtalan szállodák és a couchsurfing világa között. Természetesen ebben a rendszerben is véleményezhetőek mind a házigazdák, mind pedig a vendégek, így nem kell attól félni, hogy a kiadott lakrészt vagy lakást a bérleti díjért cserébe azonnal leamortizálják, vagy hogy bunkó házigazdákat kapunk a pénzünkért.

Ne a körülményeket nézd, hanem az embert

Míg a couchsurfingprofilunkon a státuszunk (Vendéget fogadok/Italra, beszélgetésre találkozom/Utazom) mellé akár képekkel színesített kisregényt is írhatunk arról, hogyan és hol lakunk, mi mindent tudunk felajánlani a vendégeink kényelmére, addig a warmshowersen csak egy listából tudjuk kipipálni a dolgokat (mosógép, konyha használata, ágy stb.). Mégis, általában nem ez az első, amit az ember megnéz, hanem a vendéglátó személye.

Egyszer nem így tettünk, és rögtön meg is jártuk. Emberünk nem ott szállásolt el minket, ahol ígérte, hanem egy külvárosi lakásban, ahol aztán magunkra hagyott minket, pedig szükségünk lett volna rá a vízumhosszabbításunkhoz. Az üres, hideg, áramszünetekkel gyakran megáldott, külvárosi szállás nem tartozik a legszebb emlékeink közé.

Egy tűznyelő hajóján vendégeskedtünk

De nem ez a jellemző, hanem hogy fantasztikus élményekkel és új barátokkal gazdagodik az ember. Legutóbb például, az első mexikói napjaink alatt San Carlos mellett egy vitorlás fedélzetére kaptunk meghívást a couchsurfingen keresztül. Az elektromos motorral és szolárral ellátott vitorlás, a KharmaSeas büszke tulajdonosa, Pitt 20 éve folyamatosan úton van. Modern hippi, aki tűznyelésből és tűzdobálásból él Chili nevű kutyájával és Fibi nevű macskájával.

Pitt és kutyája a hajó kormányánál Forrás: Harkányi Árpád

Amikor megérkeztünk, azzal indított, hogy vegyünk magunkhoz 24 órára elegendő élelmet, mert kihajózunk! Egy Martini Cove nevű mesebeli öbölben töltöttük a napot. Miközben Pitt elmesélte nem hétköznapi élete történetét, a közelben élő pelikánok függőlegesen a vízbe csapódva vadásztak halakra.

Délután mi magunk is búvármaszkot húztunk, és lementünk a vízbe. Ráják, rákok és hatalmas halrajok között úszhattunk, sőt éjszaka a víz mozgatására szikraszerű hatást keltő, pár másodpercre kékes fényt adó planktonokkal is találkoztunk, ami hatalmas élmény volt.

Karunk és lábunk mozgatására a vízben milliónyi apró fény gyúlt, majd tűnt tova. Közben a fedélzeten Fibi, a hajókapitány teljesen megbolondult. Napközben nem is láttuk, mert a hajó leghűvösebb sarkában szunyókált, most azonban a köteleken, az árbocokon és az árnyéknak kifeszített ponyvákon ugrált fel s alá bogarakra vadászva. Hiába, a macska éjszakai állat. A nagy játszadozásban előfordult már, hogy beleesett a tengerbe, ahol macskákat meghazudtoló hangerővel jajveszékelni, majd Pitt meglepetésére úszni kezdett.

Mexikóban egy tűznyelő hajóján vendégeskedhettünk Forrás: Harkányi Árpád

Előfordult, hogy nem merítőhálóval kellett kiszedni a vízből, hanem maga mászott ki, hogy aztán csuromvizesen a hajóban alvó gazdája mellkasára ugorjon. Feltehetően a hajó mellé kötött apró csónakon, a dingyn keresztül mászott ki, ám ez nem mindig van a vízben, ezért Pitt macskalétrát is szerelt a vitorlása oldalára, arra az esetre, ha bolond macskája újból a vízbe esne.

Nem az ingyenszállás a lényeg, hanem az életérzés

Ez csak egy példa a sok közül, de megszámlálhatatlanul sokszor voltunk kirándulni, várost nézni, biciklizni a vendéglátóinkkal, akiktől legtöbbször sokkal többet kaptunk, mint ingyenszállást: utazási tanácsokat, finom helyi, házi ételeket, betekintést a családjukba, az otthonukba és a szokásaikba. Sőt, néhányukkal országhatárokon, kultúrákon és vallásokon átívelő, örök barátságot sikerült kötni, és remélhetőleg egyszer majd viszontlátjuk őket Magyarországon.

Ilyen élményekre soha nem tehettünk volna szert, ha nem élünk a couchsurfing vagy más hasonló rendszerek lehetőségeivel. Otthonunkat kitárva csupa érdekes emberrel találkozhatunk, gyakorolhatjuk az idegen nyelvet, és ráláthatunk az országunkra mások szemével. Ha pedig mi utazunk, barátságos otthonokban szállhatunk meg szerte a nagyvilágban, és nyitott gondolkodású, hozzánk hasonló, de mégis nagyon különböző embereket ismerhetünk meg.

Korábbi interjúnkat a couchsurfing marketingigazgatójával itt olvashatja.