Tapasztalt hajózóként számos tengeri utazáson vettek már részt, több társaság szervezésében. Nagyon más volt ez a hajó, mint a többi?
A Quantum of the Seas úgynevezett okoshajó (smart ship) sok technikai újítással. Például az eddig megszokott kártya helyett, amely a szobákat nyitja, és a fogyasztást rögzíti, itt csuklópántot kaptunk. Ez azért praktikus, mert az ember nem keveri el, nem felejti a szobájában, akár a medencében is rajta lehet.
A közösségi helyiségekben egy csomó iPad állt a rendelkezésünkre, ezeken jelentkezhettünk különféle programokra, illetve asztalokat foglalhattunk az éttermekben. Ezt egyébként akár okostelefonon is megtehettük, mert volt erre egy külön applikáció. Ugyanígy a számla alakulását is iPaden, illetve okostelefonon követhettük nyomon, ami a korábbi hajókon a tévékészüléken zajlott.
Milyen különleges szórakozási lehetőségek voltak?
A más hajókon is megszokott görkorcsolyázás vagy kosárlabdázás mellett itt újdonságnak számított a dodzsem, illetve az iFly. Ez utóbbi egy búra, melyben az utasok kipróbálhatták a lebegést szkafanderben és bukósisakban. Alulról erős nyomású levegőt fújtak, és azon lehetett lebegni. Előtte rövid oktatás is volt, mert kívülről jelbeszéddel mutatták, milyen testhelyzetet érdemes felvenni, mikor kell a lábakat behajlítani, fejet felemelni.
Szintén ezen a hajón debütált az az üveggömb, amelyben egyszerre 14 utast emeltek 90 méter magasra a hajó, majd a nyílt óceán fölé. Odafönt fantasztikus látvány tárult az ember elé az egész hajóra és a nyílt óceánra. Erre a programra nem lehetett előre bejelentkezni (ugyanis csak jó időben működött), így három órát kellett sorban állni a kipróbálásához, de megérte.
Volt olyan szolgáltatás, ami más hajón is megszokott, de itt ötletesebben oldották meg?
A hajóutakon gyakran túlzsúfoltak a medencék, itt azonban három meglehetősen eltérő egységet hoztak létre, így jobban eloszlott a tömeg. A szabadtéri medence és a zárt uszoda mellett volt egy úgynevezett Solarium, egy trópusi kertet imitáló tér pálmafákkal, jacuzzikkal. Ezt nagyon élveztük a sajátos hangulata miatt.
A szobák felszereltségében mi volt az újdonság?
A hajókon általában többféle szobatípus létezik: az erkélyes, az ablakos és az ablak nélküli belső szoba, illetve a lakosztály. Itt az ablaktalan szobák sem voltak sötét lukak, ugyanis vetített erkélyt kaptak. Ez azt jelentette, hogy egy kamera közvetítette az élő képet az óceánról, azaz láttuk, ha jött másik hajó, vagy csak magát a hullámzást. Ha valakit ez idegesített, kikapcsolhatta, de nekünk kifejezetten bejött. Maguk a szobák hasonló nagyságúak, mint a többi hajón, de ügyesebb az elrendezésük, sokkal tágasabbnak tűnnek.
Milyen kulturális programok voltak? Sikerült megoldani, hogy ezeken ne legyen tömeg?
A hajón két színház is működik. A hajó elején van a nagyobbik, ezerfős előadóterem, ahol a fő program a Mamma Mia volt, a londoni előadás hajszálpontos mása, ugyanazzal a színpadképpel, technikával. A másik terem a hajó egyik büszkesége, amelybe rengeteg pénzt öltek. Two70 teremnek hívják, mert 270 fokban panorámás üvegablaka van.
A hajónak ez a része napközben amolyan nappaliként szolgált, ahol fotelekben vagy éppen hintákon ülve lehetett gyönyörködni az óceánban. Este az üvegablakokat elsötétítették, és arra vetítettek. Volt például olyan előadás, amelyen a táncosok mögé különféle jeleneteket vetítettek az üvegre. Ez a multifunkcionális nappali rengetegféleképpen alakítható, mert a padlónak és a mennyezetnek is vannak állítható részei.
Sokkal drágább egy ilyen út a hagyományos hajóutakhoz képest?
Nem. Annak ellenére, hogy egy teljesen új hajó első útja volt, nem volt drágább, mint más utak.
Milyen ínyencségekkel kínálták a vendégeket?
A hajón 18 étterem volt, egy részük ingyenes (azaz az ottani fogyasztás benne volt a hajóút árában), néhány pedig fizetős. Ez utóbbiak közé tartozott három ismert séf – Jamie Oliver, Michael Schwartz és Devin Alexander – étterme, valamint a legkülönlegesebb, az Alíz Csodaországban. Ez utóbbiban egészen szürreális fogások voltak. A főtt krumplit például olyan színűre festették, hogy kavicsoknak tűntek a tányéron.
Érdekes újítás volt a robotmixer. Az utasok iPad segítségével rendelhettek előre meghatározott, vagy egyedileg összeállított koktélokat, melyeket robotok kevertek ki, ráztak össze.
Rendkívül változatos volt a felhozatal, a hot dogtól a francia fine diningig bármit ki lehetett próbálni. Míg régen a hajóutakon a vacsora mindig fix időben volt, és csak meglehetősen elegánsan illett megjelenni, mára sokat lazult a helyzet, elsősorban a norvég óceánjáró hajók fesztelenebb stílusát követve. Most már gyakorlatilag 24 órán keresztül bármikor lehet enni, és nem nézik ki sehonnan az embert, ha hétköznapi ruhában jelenik meg a vacsoránál.
Mi volt a legnagyobb élmény, és mivel voltak kevésbé elégedettek?
Mivel már utaztunk óceánjárón, nekünk az újdonságok voltak a legizgalmasabbak: a vetített erkély, a felemelkedő üveggömb, vagy például a Solarium. Nagyon élveztük a táncelőadást, amely hagyomány minden Royal Caribbean úton, de ezen a hajón kifejezetten látványos volt.
Ami egy kicsit bosszantó volt, hogy sok technikai újítás döcögött, gyakran elromlott, így egy kicsit kísérleti nyulaknak éreztük magunkat. Akadozott az iPad-es foglalórendszer, a második napon elromlottak a robotmixerek és lassú volt a wifi. A cég láthatóan nagy hangsúlyt fektetett ezekre a technikai újításokra, a hajón száznál is több IT-s dolgozott. Igaz, a hajótársaság bőven kompenzált minket a kellemetlenségekért: kaptunk 300 dollárnyi ingyen fogyasztást, valamint a következő utazás árából 25 százalék kedvezményt, és grátisz használhattuk a wifit.
Más volt az utazóközönség, mint általában?
Lényegesen kevesebb volt a gyerek, és az átlagosnál több idősebb pár utazott a hajón. Ennek minden bizonnyal az volt az oka, hogy nem voltak érdekes megállók, maga a hajózás volt az élmény, ami inkább ráérős nyugdíjasoknak passzol.
Érdekesség még, hogy a kapitány horvát volt, eddig leginkább norvég és svéd kapitányokkal találkoztunk. Nagyon barátságos, közvetlen ember, még meg is táncoltatott néhány utast a hajó egyik bárjában, ahol esténként Beatles-számokra lehetett ropni.
A személyzet igen vegyes volt, magyar pincérrel is találkoztunk, ami hasznos volt, mert amikor fröccsöt rendeltünk, nem kellett magyarázkodni, mi az.
Voltak kellemetlen, esetleg félelmetes pillanatok?
Az első nap nagyon viharos volt, ezt néhány utas nehezen viselte. A barátságtalan idő miatt a hajó eltért a tervezett útiránytól, Európa partjai mellett délebbre tartott, és csak Spanyolországnál fordult nyugatnak. Ez később szerencsésnek bizonyult, mert egy beteg utast ki tudtak tenni az Azori-szigeteken. Ezzel együtt biztonságban éreztük magunkat, nem féltünk.
Összességében megérte elmenni?
Feltétlenül. Bár Southamptonban nem volt különösebb felhajtás a kihajózáskor, és a beszállás is elég nehézkesen ment, az érkezés felejthetetlen volt. Extrém ünneplő tömegről ott se beszélhetünk, de néhány helikopteres tévéstáb várta a hajót. Az utasok a hajnali érkezés előtt pezsgőt kaptak a fedélzeten, és így futottunk be az ébredező városba. Jó érzés, hogy egy történelmi út részesei lehettünk.
A Quantum of the Seas óceánjáróról itt írtunk további információkat, és képgalériát is ott talál.