A fekete homokos strandon még él Woodstock szelleme

A Kehena Beach távolból

Bár hivatalos statisztikai adatokat nem láttam, a Hawaii-szigeteken élő ismerőseim szerint százból nyolcvan turista a honolului megérkezés után ki sem mozdul az állam fővárosából. Pedig az igazi szépségek nem az autópályákkal keresztezett nagyvárosban vannak, hanem Big Islanden, azaz a Nagy-szigeten.

A Nagy-Szigeten emelkedik két tűzhányó, a Mauna Kea és a Mauna Loa, a keleti oldalon buja erdők között édesvizes medencét fűt egy vulkán, a szerencsések pedig teknősbékákkal is találkozhatnak az aranysárga homokkal borított tengerparton. És itt van az a partszakasz, amelyet a hippik és a (szelíd) motorosok első számú találkozóhelyének tartanak. Ez a Kehena Beach, ahol jól megfér egymás mellett a füves cigit szívó meztelen, szakállas férfi, a bomba testű motoros nő, a fiatal és az öreg. Egy fekete homokkal borított part,

amely a szabadság jelképe is lehet.

Vasárnap kora délután érkeztem meg a nevezetes partszakaszhoz. A hullámok lágyan nyaldosták a fekete homokot. Akik jártak már vulkanikus szigeten, nem csodálkoznak ezen. Én is tudtam, hogy itt nem az aranysárga vagy a fehér homok lesz az uralkodó, arra a hangulatra azonban nem számítottam, amely a parton fogadott.

Kehena Beach, a hippistrand a távolból Forrás: Lantos Gábor

A fekete homokos strandon dúlnak a hatvanas évek

Elsőként csaknem sikerült átesnem egy földre tett dobon, majd zene ütötte meg a fülemet. Egy nem túl bizalomgerjesztő fizimiskájú, középkorú férfiember gitározott a pálmafák alatt.

Kísérőm már mutatta is, hogy melyik sarokban árulnak füves cigit,

és gyorsan hozzátette, hogy a Hawaii-szigeteken ez az egyetlen hely, ahol ezt elnézik a rendőrök. És valóban. Miközben a Kehena Beach feletti parkolóban rendre megjelent egy-egy cirkáló rendőrautó, odalent a Csendes-óceán partján tetőfokára hágott a hangulat.

Ezen a dobon majdnem sikerült átesnem Forrás: Lantos Gábor

Egy fehér hajú, nagy szakállú ember miden ruhájától megszabadulva rázta magát a muzsikára, egy másik maga elé húzta a dobot, és rendületlenül püfölte. Olyan világ tárult a szemem elé, amilyen a hatvanas években a woodstocki fesztivál lehetett – csak éppen a zenekarok hiányoztak. A legtöbbször hallott szó a friend, vagyis a barát volt, többen noszogatni kezdtek, hogy én is táncoljak, ettől azonban eltekintettem. A következő pillanatban egy kócos, idősebb ember lépett elém, kivette a szájából a cigarettát, és barátságosan felém nyújtotta.

„Vasárnaponként tényleg olyan világ van itt, amelyet ma már kevés helyen lelhetsz meg ezen a földön” – jegyezte meg vendéglátóm, miközben elmagyarázta a cigis embernek, hogy mi most nem fogjuk megszívni a spangliját. Gardírozóm aztán arról beszélt, hogy Amerikában már a hatvanas években komoly kultúrája volt ennek a mozgalomnak.

Maga a hippi szó először 1964-ben hangzott el az amerikai televízióban.

Ekkor New Yorkban hosszú szakállt növesztő fiatalok kezdtek ülősztrájkot a vietnami háború elleni tiltakozásul. A mozgalom gyorsan terjedni kezdett, és néhány évvel később szinte az egész országban megjelent a lázadó ifjúság. A 21. századi, Hawaii-szigeteken látott kiadás engem inkább egy nyugdíjastalálkozóra emlékeztetett, de minden bizonnyal a mostanság hatvanas éveikben járó hippik negyven évvel ezelőtt sokkal hangosabbak lehettek.

Szép számmal érkeznek motorosok Kehena Beachre Forrás: Lantos Gábor

Halak harapdálnak a Nagy-medencében

Mivel a nap sem sütött, és késő délutánba hajlott már az idő, továbbálltunk a Nagy-medence (hivatalos neve Hot Ponds) felé, amely az Ahalanui Beachen található. A közeli Kalapanát és az odavezető utat valamikor teljesen elöntötte a láva, ennek nyomaival gyakran találkozhatunk. Először a lávafát csodálhattam meg egy erdő közepén. A korábbi vulkánkitöréskor ideömlő láva teljesen kiégette a fákat, és így keletkeztek ezek az üszkös lávafák, amelyek belül üresek és feketék. Majd végre eljutottam a Nagy-medence elnevezésű helyhez, amely egy természetes gödör.

A meleg vizes Nagy-medence, a Hot Ponds Forrás: Lantos Gábor

A Hot Pondsban édesvíz hullámzik, ezt fűti a vulkán, így télen-nyáron meleg vízbe csobbanhat a látogató. A medencét egy sziklák alkotta fal választotta el az óceántól, de a kövek között azért becsurgott a sós lé, keveredve az édessel. Big Island keleti oldalának lakói szinte mindennap eljönnek ide, hogy ússzanak, és találkozzanak azokkal a pici tengeri halakkal, amelyek fürdés közben szelíden megharapdálják az ember lábát. A medencében azonban nem veszélyes az úszkálás.

Közben egy őslakos nő pálmalevelekből font kalapokat, amelyeket eladásra kínált, ezúttal azonban a fején maradt a portéka.

Az őslakos hawaii nő kalapokat készít Forrás: Lantos Gábor

A zöld homokos part a festőket is megihleti

Akik nem szeretik sem a fekete, sem a sárga, sem a fehér homokot, azoknak sincs semmi okuk a búsulásra, hiszen a sziget egyik eldugott öblében van a Green Sand Beach, azaz a zöld homokos part. A helyi hírharsonák (idegenforgalmi magazinok) szerint ez egyedülálló dolog a világon, de beszéltem már olyan emberrel, aki a föld másik részén is látott ehhez hasonló természeti csodát.

A hawaiin kívül még egy zöld homokos tengerpart van a glóbuszon, Ausztráliában.

A zöld homokos partszakasz felülnézetből Forrás: Lantos Gábor

A hely hivatalos neve Papakolea Beach, így érdemes keresni Big Island déli oldalán. Terepjáróval szinte a partig lehet autózni, akinek azonban csak személygépkocsija van, annak a parkolótól gyalogolnia kell nagyjából egy órát. De ha valami, akkor ez tényleg megéri a fáradságot. A magas fűben haladva egyre közelebb jutottam az óceánhoz, majd egy hatalmas kőfal jelezte, hogy jó helyen vagyok. A csodálatos napsütésben tényleg fantasztikus látvánnyal szolgált ez a partszakasz.

A homok zöld színét az olivinkristály alakította ki az elmúlt 49 ezer évben. Persze ehhez is kellett némi vulkanikus tevékenység, de ez errefelé igazán nem probléma. Hétköznap délelőtt lévén csak kevesen heverésztek a méregzöld homokban, úgyhogy volt idő a gondolkodásra, elmélyülésre, álmodozásra. És igen, a zöld homokos hawaii tengerpart tényleg olyan alkotása a természetnek, amely festőket, művészeket is megihletett már.

A Csendes-óceán nyaldossa a zöld homokos partot Forrás: Lantos Gábor

Vasúti múzeum a Csendes-óceán partján

Talán meglepődnek, de a tény ettől még tény marad: a Nagy-szigeten valaha vasút is közlekedett, amely aztán sok megrázkódtatáson esett át, hogy mást ne mondjak, egyik viaduktját elvitte egy szökőár. Ekkor úgy döntöttek, hogy nem építik újjá. A kiállítóhelyiségben kedves, fiatal lány volt az idegenvezető. A falakon az egykori vasútvonal építkezéséről és a nagy szökőárról szóló képek díszelegnek, de volt itt hawaii vasutas sapka, síp és indítótárcsa is, utóbbi majdnem olyan, mint idehaza.

A Nagy-sziget vasúti múzeuma Forrás: Lantos Gábor

A kertben a régi vagonokat, no meg a mozdonyt állították ki, ezt érdemes alaposan szemügyre venni. Mindezek felett, a fákon narancsok roskadoznak, szinte kínálják magukat, de ne harapjanak beléjük, hacsak nem szeretik a savanyú íz négyzetre emelt változatát. A hely neve akár nyelvtörőnek is beillik: ez a Laupahoehoe Beach County Park és Vasúti Múzeum. Ha a sziget keleti oldalán haladnak északi irányba, el sem téveszthetik, ott terpeszkedik az országút mellett.

Benézett a ló az ablakon

Mintegy félóra után folytattuk a menetet északra a Waipi'o Valley felé. A két nagyobb lakott település, Pa'aulio és Honoka után az aszfaltozott út egy parkolóban ér véget. Itt egy táblán hatalmas betűkkel állt a felirat, hogy

csak terepjáróval vagy négykerék-meghajtású járművel szabad továbbhaladni,

és ezt a figyelmeztetést nagyon komolyan kell venni. A 25 százalékos (!) lejtővel, illetve emelkedővel az egyszerű bérautók többsége nem tud megküzdeni. Gyalog minden további nélkül nekiindulhatunk, busz nincs.

Odalent a Waipio-völgy Forrás: Lantos Gábor

Persze előbb még fentről megcsodáltuk a panorámát, amelyhez fogható nagyon kevés van a világon. A Land Rover döcögve mászott lefelé, miközben az út egyre rosszabb minőségű lett. Nagyon fontos még, hogy mivel az aszfaltcsík egynyomos, a táblákkal jelzett kitérőnél meg kell állni, hogy a felfelé jövők akadálytalanul mehessenek, hiszen itt minden esetben nekik van elsőbbségük.

Alul egy elágazáshoz jutottunk. Az élesen jobbra kanyarodó vitt a tengerparthoz, az egyenesen haladó pedig a völgy közepe felé. Mi először erre indultunk el, és terepjáró nélkül aligha jutottunk volna át a meredek és mély vízmosásokon. Itt is vannak házak, nyaralóépületek, pihenők, sőt egy nászutaslakosztály is. Ez utóbbi egy faépület kinti vécével és körös-körül az érintetlen természettel. Romantikus lelkületű, nem félős (sötétben azért nem biztos, hogy szívesen lettem volna itt) párok, figyelem: irány Waipi'o Valley!

A Waipio-völgy a semmi közepén Forrás: Lantos Gábor

A vízmosásokon átkelve már a földút is elfogyott, és végre ott álltunk a katlan mélyén. Ha igazából létezik világvége, akkor ez feltétlenül az. Az úton poroszkáló lovak egyike kedvesen dugta be a fejét a Land Rover ablakán, és enni kért. Kapott is banánt, legott felfalta. Mi pedig tovább rázkódtunk a tengerpart felé, ahol a glóbusz egyik legszebb fekete homokos partrésze található.

Benézett a ló a terepjáró ablakán Forrás: Lantos Gábor

A lemenő nap megremegtette a levegőt az óceán felett, egyre hűvösebb lett, miközben jobb kéz felől szép vízesés zuhant alá a magasból. A bátrabbak egészen bemászhatnak a sziklák mögé, ahol a zuhatag eltűnik. A betervezett fürdés elmaradt, és mielőtt teljesen besötétedett volna, a terepjáró komótosan visszamászott a parkolóba.

A Nagy-szigeten egy naptól egy évig bármennyi időt el lehet tölteni. Most négy nevezetes helyről írtam, de jártam már itt vulkántúrán is, amelyről egy régebbi írásomban olvashatnak. Mindenesetre, ha eljutnak a Hawaii-szigetekre, a Nagy-szigetet semmiképpen se hagyják ki a programjukból.

A Waipio-völgy vízesése Forrás: Lantos Gábor

A bejárt útvonal: