Tardoson már korábban is jártam, amikor a régi rádiókat gyűjtő megszállottakról készítettem összeállítást. Néhány hete azonban célzottan azért tértem vissza, hogy felkeressem a környék kastélyait, köztük a település Serédi-kastélyát.
Kora este érkeztem Tardosra, és se a községben, se annak határában nem láttam semmilyen kastélyra emlékeztető épületet. Egy lányt szólítottam le, merre induljak, de ő csak a fejét csóválta. Mint kiderült, onnan jó egyórás gyaloglással érhető csak el az épület, erdős részen keresztül, és hiába is indulnék el, nincs ott senki, úgyse jutnék be. Gondoltam, akkor inkább visszajövök máskor, és rákérdeztem, kinél érdeklődhetnék a kulcs után. A bátyám be tud vinni – hangzott a válasz, és már írtam is fel a fiatalember elérhetőségeit.
A találkozó csak néhány héttel később jött össze, de utólag alig hittem a szerencsémnek. Nemcsak abban volt mázlim, hogy a jó személyt szólítottam le, de a báty, Juhász Bence kiváló idegenvezetőnek bizonyult. Nemcsak a kulcs lelőhelyét ismerte, de a kastély történetét is, mivel évek óta segédkezik ott gondnokként, csoportok fogadójaként, meg egyébként is érdeklődik a település dolgai iránt.
Nemcsak a kastélyról tudtunk meg tőle mindent, hanem arról is, hogy a közeli sziklafalakon számos kerecsen- és vándorsólyomfészek van, hogy a környékbeli erdők alján nagyon gazdag a termés medvehagymából, és hogy
a kastély alatti sziklafal az egyik legjobb mászóiskola Magyarországon,
mivel a biztos kőzeten mindenféle nehézségi fokú falrész található. De még a maróti csatáról is mesélt, melynek a közelben emlékművet állítottak.
Az erdő mélyén megbúvó romantikus épület Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek egykori kastélya, amely 1935-ben épült érseki pihenőhelynek és nyaralónak. A háború során harcok ugyan nem voltak itt, de hol az oroszok, hol a németek lakták, és alaposan lepusztították. A könyvtár berendezése és könyvanyaga eltűnt, és ezt a felújítás során csak részben pótolták.
1945 után a fővárosi tanács tulajdonába került az épület, és gyermeküdülő üzemelt benne. A rendszerváltás után visszakapta az egyház, jelenleg az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium kezelésében áll. A kápolna oltárkője Héregről került vissza, miután a ferences gimnázium elkezdte az épület rendbehozatalát. A történet szerint csak úgy voltak hajlandók visszaadni az oltárkövet, ha megkapják a tökéletes másolatát.
A kastélyt kívül-belül gyönyörűen felújították, de jelenleg nincs igazán kihasználva. A volt kiszolgáló személyzet épülete harmincfős szálláshellyé alakult át, ahol két nagy teremben, emeletes ágyakon tudják fogadni a diákokat, kirándulókat.
A kastélylexikonban két olyan épület is szerepelt, amely, úgy tűnik, már rég nem létezik. Az egyik Bakonyszombathely Esterházy-kastélya, amelynek már csak a parkját lehet bejárni, a másik pedig Mogyorósbánya Brzarar-kastélya, amely a helyiek szerint már rég nem áll.
Két másik kastélyba azért nem tudtam bejutni, mert nem kaptam rá engedélyt. Naszály külterületén, a Billegpusztán fekvő Balogh–Esterházy-kastély magántulajdonban van, és még a közelébe se tudtam férkőzni, mint ahogy az erdészeti tulajdonban levő gyermelyi Sándor–Metternich-vadászkastélyhoz sem tudtam a fenntartó erdészettől látogatási engedélyt kunyerálni.
A bajnai Sándor–Metternich-kastély ügyében is rengeteget telefonáltam, és csak annyit sikerült megtudni, hogy épp most kerül át a vagyonkezelőtől a Nemzeti Örökségvédelmi Hivatalhoz, de
senki nem érezte illetékesnek magát, hogy egy látogatást engedélyezzen.
Kívülről viszont körbejárható az épület, amelyen a pusztulás előtti utolsó pillanatban állagmegóvást végeztek, így nincs reménytelen állapotban.
Állítólag idén megkezdik a belső felújítást is, és kulturális célokat szolgál majd az intézmény. Sándor gróf a feleségének, Metternich Leontinának építtette át Bajnán az ősi családi fészket Hild József tervei alapján, a belső termek díszítésére a milánói Scala díszlettervezőjét, Alessandro Sanquiricót kérte fel. A biztonsági őrtől megtudtam, hogy két teremben még láthatók az eredeti freskók, úgyhogy nagyon remélem, egyszer csak sikerül bejutni az épületbe.
Bakonysárkány Vértessy-kastélyát olyan nagy telek és fal veszi körül, hogy semmit sem láttam belőle, de a környékbeliek elmondták, hogy elhanyagoltan, üresen áll, a teteje megrogyott. Réde Esterházy-kastélyából csak a bejárat maradt meg, annak környezetét viszont szépen rendben tartják, és egy játszóteret alakítottak ki a parkjában.
Kerékteleki Hunkár-kastélya kihaltan, romosan áll egy dombtetőn, egy tábla szerint magántulajdonban van. Bekukucskáltam az ablakokon, belül üres és jellegtelen. Ács külterületén a Degenfeld-Schonburg-kastély elhanyagoltan, beomlott tetővel valószínűleg már pusztulásra van ítélve.
Tarján Hohenlohe-kastélya 1702-ben épült, eklektikus stílusban. Nem a településen, hanem a külterületén, Tornyópusztán találtuk meg.
Nem látogatható, nem lakják, romos az állapota.
Annyi látszik, hogy pár éve valaki nekirugaszkodott egy bővítésnek, de az építkezés félbemaradt. A biztonsági kamerák miatt nem merészkedtünk át a kerítésen, de úgy tűnt, nagyon nincs is mit nézni odabent.
Pilismarót központjában, a Rákóczi út 19. szám alatt található Heckenast-villáról nagyszerű leírást találtam az interneten. Jelenleg (a hivatkozott írás, valamint a szomszédos könyvtár dolgozói szerint) a Pilisi Parkerdő Zrt. tulajdonában áll, évek óta üresen, nem látogatható.
Országszerte sok kastély közfunkciót tölt be, és ez Komárom-Esztergom megyében sincs másképp. Iskolaként funkcionál Kömlőd Hugonnay-kastélya és a Kézdi-Vásárhelyi-kastély Szomoron. Komárom Gyürky-kastélya kórház, és ugyancsak az volt 1999-ig Tata Esterházy-kastélya, de most üres, és nem látogatható rendszeresen. Az önkormányzat szerint 2017 közepére újra szép lesz, és funkciókat kap.
Ács központjában az Esterházy–Liechtenstein–Zichy-kastély szépen felújítva művelődési központként üzemel, míg a Bársonyoshoz tartozó Pervátpusztán 1907-ben, századfordulós stílusban épült egykori Jékey-kastély ma idősek otthona. A legkevésbé dicsőséges sors Bakonybánk Stróbel-kastélyának jutott, egy sörözőnek és egy vegyesboltnak ad helyet.
Környe (pontosabban a falu határától jó pár kilométerre levő Tagyospuszta) Konkoly-Thege-kastélyát ugyanakkor tip-top állapotban, frissen felújítva találtam, ez a helyi református gyülekezet tulajdonában van, de azt nem sikerült kiderítenem, mire használják.
Ugyancsak frissen felújítva áll az Esterházy-vadászkastély Oroszlány külterületén, Majkpusztán, a remeteség mellett. Amikor ott jártam, még nem volt látogatható, de
a pénztáros azt ígérte, hamarosan megnyitják a nagyközönség előtt.
A megnyitót eredetileg idén júniusra, a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat idejére tervezték, de kétséges, hogy ez összejön-e, mivel hatalmas a bürokrácia, rengeteg engedélyt kell beszerezni.
Kisbér Batthyány-kastélya sokáig kórház volt, most nincs semmi funkciója, pedig nem tűnik annyira vészesnek az állapota. Egy arra járó idős hölgy el is panaszolta, nem érti, miért költöztették ki a kórházat, nagyon szerettek ide járni a helybéliek. A közelben álló lovarda épületeit most újítják fel. Itt működött a Királyi Katonai Ménes,
Kisbér volt a magyar lótenyésztés fellegvára, Kincsem is innen származik.
És ha már ló, Bábolna a már megszűnt állami gazdaságról és a lovairól a legismertebb. Utóbbi még ma is tetten érhető a városban, hiszen a hajdani Szapáry-kastélyban egy ménesközpontot hoztak létre. A városban a lótenyésztés több mint kétszáz éves múltra tekint vissza, hiszen az első lótenyésztő központot, a Bábolnai Császári és Királyi Ménest még II. József császár hozta létre itt 1789-ben. Az 1800-as évek végére, az 1900-as évek elejére a kisbéri és a bábolnai ménesbirtokok világhírre tettek szert.
A második háború után Bábolnát szocialista mintagazdasággá alakították, elsősorban baromfitenyésztéssel foglalkozott, de emellett a ménest is fenntartották. 2001-ben vált ketté a baromfitenyésztéssel foglalkozó Bábolna Rt. és az állami tulajdonú Nemzeti Ménesbirtok Kft. Ez utóbbi költözött az 1700-as években épült, barokk stílusú Szapáry-kastélyba. Az egykori tiszti kaszinóban múzeumot rendeztek be, ahol iratok, térképek, könyvek, festmények, fotók, szerszámok, használati tárgyak és oklevelek láthatók a ménesbirtok történetéről.
Végezetül három olyan kastélyt is találtam, amelyek magántulajdonba kerültek. Nagyigmánd Ghyczy-kastélyát nem volt könnyű felkutatni, mert a település határától jó pár kilométerre fekszik, egy tó partján. Szépen fel van újítva, de a falubeliek meglehetősen ellentmondásos válaszokat adtak arra, ki a tulajdonosa. Mindenesetre helyes kis épület, egyik sarkában egy nyolcszögletű nyerstégla toronnyal.
Dad Esterházy-kastélyát sem volt könnyű megtalálni,
az első öt-hat falubeli, akit megkérdeztem, soha nem hallott róla.
Végül egy hölgy igazított útba, de még így se volt könnyű beazonosítani a lakóházak között. Az ember simán elsétálna mellette. Ma is lakják, állítólag nem volt soha más funkciója.
Süttő Reviczky-kastélya sem Süttőn van, hanem Tardos és Süttő között félúton, a Bikolpuszta nevű kis tanya felett a dombtetőn. Magántulajdon, nem látogatható, és nem is tudtam bekönyörögni magam, mert nem volt otthon a tulajdonos. A jó hír viszont az, hogy gyönyörűen fel van újítva mind az épület, mind a mellette álló kis kápolna.
Összességében nem igazán rózsás a helyzet a megyében, jelenleg nem is tudnék olyan kastélyt ajánlani, amiért érdemes családosan felkerekedni, mert egyik sem látogatható. Természetesen azok, akik megelégednek az épületek külső látványával, találnak ebben a megyében is elég néznivalót, de jó lenne, ha néhány arra érdemes kastélyt megnyitnának a nagyközönség előtt.