A Calanque Nemzeti Park 20 kilométer hosszan terül el Cassis és Marseille között. Fjordszerű öblöket találunk itt türkizkék vízzel, tengerből kiemelkedő gigantikus sziklafalakkal, és ha a számtalan túraútvonal valamelyikén felkapaszkodunk a sziklákra, felejthetetlen panoráma lesz a jutalmunk. Az egyik legszebb öböl a Calanque d'en Vau, de húsz másikat találunk a környéken a több mint száz méter magas sziklafalak között.
Júliusban és augusztusban a fokozott erdőtűzveszély miatt a turistautakat lezárják.
Ilyenkor csak hajóval fedezhetjük fel a vidéket,
ami igazán kényelmes és kellemes módja a kirándulásnak. Marseille-ből, La Ciotatból és Cassisból indulnak turistahajók a Calanque-vidékre.
A Halkidiki-félsziget három kisebb félszigetre oszlik, ezek közül az egyik Szithonia, amelynek többségében sziklás tengerpartján számos gyönyörű, nyugalmas öblöt találunk. A félsziget legnagyobb települése Marmarosz, amely három dombra épült, ezért szinte minden pontjáról gyönyörű a kilátás. Szárti, a 900 lakosú egykori halászfalu Európa egyik legtisztább tengerpartjával büszkélkedhet, Nikiti pedig a méztermeléséről híres.
Nikiti mellett találjuk az autóval nehezen megközelíthető Kastrí strandot. Két szikla veszi körül a kis homokos öblöt, amelynek vize a nyári hónapokban sokszor a 30 fokot is meghaladja. Érdemes megvárni itt a naplementét, mert a sziklákról visszaverődő fény elképesztő színparádét varázsol a vízre.
Ha valaki igazi szigetidillre vágyik eldugott, kristálytiszta vizű öblökkel, pálmafákkal, kaktuszokkal, autentikus horvát hangulattal, akkor irány a legnyugatibb horvát sziget, az Adria Máltájának is nevezett Vis. Splittől két és fél óra komppal, de ha nem autóval vagyunk, akkor katamaránnal egy óra alatt a szigetre jutunk.
Tökéletes hely romantikára, elmélyülésre vagy egyszerűen csak stressz- és bulimentes kikapcsolódásra
vágyó fiataloknak és időseknek. A sziget biciklivel kényelmesen bejárható, így módunk van nap mint nap olyan öblöket felfedezni magunknak, mint a Srebrna, a Zaglav, a Stiniva vagy a visi Hawaiinak nevezett Stoncica.
A Goloritzè-öblöt Szardínia keleti részén találjuk. A kristálytiszta vizű, fehér kavicsos partot 25 perces hajóúttal érhetjük el a Gonone-öbölből. A víz gyorsan mélyül, ezért merüléshez is tökéletes. A napimádók jól teszik, ha egy kora reggeli hajóval jönnek ide, mert a környező sziklák öt óra után már árnyékba borítják az öblöt.
Szardínia délnyugati részén terül el a 47 kilométer hosszú, néhol 40 méteres homokdűnékkel tarkított Costa Verde-partvidék. Cagliari felől a 131-es autópályán közelíthetjük meg ezt a különös hangulatú vidéket, amely a Lines-hegység része, így ha megunjuk a szebbnél szebb strandokat, az elképesztő naplementéket és a hangulatos falvakat a tengerparton, nagyokat kirándulhatunk a környék erdeiben.
Spanyolország legkisebb lakott szigetét, a Kanári-szigetek legészakibb darabját 1402-ben keresztelte el bájosnak, azaz La Graciosának a normann Jean de Béthencourt, aki annak idején a Kanári-szigeteket Kasztília számára – legalábbis részben – meghódította.
A klíma egész évben fantasztikus,
nyáron 28, télen 20-25 fok az átlaghőmérséklet.
Aszfaltozott utak nincsenek, de autók sem igen közlekednek, csak néhány helyi lakos terepjáróját engedik be a szigetre. Édes vizű forrás sincs, ezért az ivóvíz tankhajókon, illetve a szomszédos Lanzarotéból vezetéken érkezik La Graciosára. A sziget legmagasabb pontja 266 méter. Délnyugaton találjuk a hegynek nevezett, 172 méteres vulkáni magaslatot, amelyek lábánál két fürdőzésre alkalmas strand is van, a Playa de la Cocina és a Playa Francesa.
Ha nyugis tengerparti nyaralásra vágyunk, Spanyolország második legkisebb lakott szigete is tökéletes célpont. Négy települését alig tízezren lakják, mindössze 19 kilométer hosszú, és alig néhány kilométerre van Ibizától, az egyetlen helytől, ahonnan hajók indulnak Formenterára.
A hajók késő estig közlekednek a két sziget között, és alig fél óra alatt teszik meg az utat. Ennek ellenére
Formentera soha nem zsúfolt,
ide csak azok jönnek, akik csendes, békés pihenésre vágynak gyönyörű környezetben. A kis szigetet biciklivel is kényelmesen bejárhatjuk, felfedezhetjük a védett öblöket, például a sziklákkal körbevett Cala en Bastert, ahonnan több barlanghoz is elúszhatunk.
Mayo megye az Ír Köztársaság északnyugati részén, az Atlanti-óceán partján fekszik. A változatos táj kilométer hosszú homokos strandban végződik, ahol magányos sétáinkat legfeljebb csak a tengerből időnként előbukkanó delfinek zavarják meg. A megyéhez tartozik Írország legnagyobb szigete, a vadregényes Achill, amelynek nagy részét tőzegláp fedi.
A Keem-öböl fehér homokjával, türkizkék vizével, a rajta keresztülfolyó patakkal varázslatos hely, ha pedig felmászunk a körülötte emelkedő hegygerincre, még elképesztőbb látvány fogad minket: a hegyoldal több száz méter magasból szinte merőlegesen omlik bele a fehéren tajtékzó óceánba.
Ez a kis sziget, amelyet Athénból hatórás kompúttal (repülővel persze jóval gyorsabb) lehet megközelíteni, két dologról is híres, mégsem vált a turistahadak célpontjává. Egyrészt, ahogy a település neve is utal rá, valahol itt zuhant a tengerbe Ikarosz, aki túlságosan a magasba tört, és ezért viaszból és tollakból készített szárnyait megolvasztotta a nap.
Másrészt, ahogy azt néhány éve a tudósok felfedezték,
ez a kis sziget az egyik olyan pontja a földnek, ahol a legtovább élnek az emberek.
Az Ikáriában élőknek négyszer annyi esélyük van arra, hogy megérjék a 90 évet, mint mondjuk az amerikaiaknak. A titok nyitja nemcsak a gyönyörű környezet, hanem a nyugalom, az egészséges étkezés és a közösségi élet. Az ikáriaiak állítólag nem törődnek az idővel, későn kelnek, későn fekszenek, naponta fogyasztanak mézet és különféle gyógyteákat, sokat kertészkednek.