A 90 éves Sumiko Taira fürge léptekkel siet a sportpályára, hogy kedvenc időtöltésének, a kroketthez hasonló japán labdajátéknak hódoljon. Ha azt kérdezik tőle, mi a titka hosszú, jó egészségben leélt életének, azt válaszolja: a goja. Így hívják japánul a keserű dinnyét vagy más néven balzsamkörtét (Momordica charantia), amely a kutatások szerint immunerősítő, zsíroldó, és hátráltatja a szenilitás kialakulását. Vagyis az idős japán asszony talán nem is téved olyan nagyot.
Sumiko Tairának hat gyermeke, 16 unokája és 17 dédunokája van. A napi 10 perc tornát soha nem hagyja ki, és több órát tölt kertészkedéssel, saját maga termeli meg a zöldségeket, amelyeket fogyaszt. Délután sziesztázik egy kicsit, majd elsétál a pályára, hogy 70, 80, 90 éves társaival lejátsszon egy meccset.
Unatkozni nincs ideje, és egy percig sem érzi magányosnak magát,
hiszen a faluban nagy az összetartás. A szomszédok és az ismerősök közösen pénzt gyűjtenek, hogy szükség esetén ki tudják segíteni a megszorulókat.
Ha segítünk egymáson, kevesebbet aggódunk”
– tartják a helyiek. A nyugalom pedig, mint tudjuk, segít megőrizni az egészséget.
Ogiminek tizenöt 100 év fölötti lakója van, és több mint százan már elmúltak 90 évesek. A 3200 lakosú falu több mint 30 százaléka 65 év fölötti. „70 évesen még gyerek vagy, 80 évesen fiatal, és ha 90 éves korodban meghallod az őseid hívását az égből, kérd meg őket, hogy várjanak, míg be nem töltöd a százat.” Ez a kőbe vésett felirat fogadja a szép fekvésű tengerparti faluba érkezőket.
Makoto Suzuki kardiológus több mint negyven éve kutatja az okinavaiak hosszú életének titkát. Időközben maga is megöregedett, az idén tölti be 82. évét, és úgy véli, a szigetlakók leginkább a táplálkozásukban térnek el a világ más részein élőktől.
Az okinavai tradicionális ételek rengeteg gyümölcsöt és zöldséget tartalmaznak, és jóval kevesebb húst, halat és tojást. A szigetlakók sokkal zsírszegényebb és szénhidrátszegényebb fogásokat fogyasztanak, mint a japánok általában. Ezenkívül tartják magukat egy régi mondáshoz, amely szerint
akkor kell abbahagyni az evést, amikor még nem telt meg teljesen az ember gyomra.
Hogy nem a genetikai adottságok, hanem valóban az életforma és az étkezési szokások járulnak hozzá az okinavaiak hosszú életéhez, abból is kiderül, hogy a szigetről elszármazottak várható élettartama jelenősen csökkent. A második világháború után ugyanis 100 000 okinavai vándorolt ki Brazíliába, akik alkalmazkodtak az ottani szokásokhoz és életmódhoz, és ez az egészségükre is hatással volt.
„Több vörös húst, cukrot és sót fogyasztottak, és egyáltalán nem tartották magukat az okinavai tradíciókhoz. Ennek következtében a Brazíliába kivándoroltak várható élettartama ma 17 évvel kevesebb, mint az Okinavában élőké” – állítja Suzuki doktor.
De a helyzet a japán szigeten is folyamatosan romlik. 1970 és 1990 között Okinava a japán egészségügyi minisztérium felmérései szerint egyértelműen az első helyen állt a várható élettartam tekintetében, a ’90-es években azonban hirtelen az ötödik helyre csúszott vissza, majd egyre lejjebb került a ranglétrán.
Sokan az amerikaiakat okolják az okinavaiak egészségromlása miatt. Az amerikai katonák a második világháború óta állomásoznak a szigeten, ahol az egyik legjelentősebb ázsiai, csendes-óceáni támaszpontot hozták létre.
Az amerikai katonákkal együtt a gyorséttermek is megjelentek Okinaván,
jóval korábban, mint Japán más részein. A sziget fővárosa, Naha, ahová manapság egyre több japán fiatal költözik, tele van gyorsétterem-láncokkal, gyorsétkezdékkel, fagylaltozókkal.
Az édes és zsíros választék elcsábította a helyieket, miközben a hagyományos ételekből és alapanyagokból egyre kevesebb fogy. Hidemi Todoriki orvosprofesszor tanulmánya szerint
az okinavai fogások zsírtartalma a ’60-as évek óta 10 százalékról 30-ra emelkedett,
amivel gyakorlatilag elérték a nyugati szintet. A 20 és 69 évesek közötti korosztályban ma minden második ember túlsúlyos Okinaván.
A háború utáni generációk körében olyan betegségek bukkantak fel, amelyek korábban ismeretlenek voltak errefelé. A mostani hatvanévesek között egyre gyakoribbak a máj-, szív- és veseprobémák, és nagyon sokan küzdenek cukorbetegséggel.
„Lassan felfelejthetjük a szlogent, hogy Okinava a hosszú életűek szigete” – mondja Makoto Suzuki doktor. Bár a kormányzat igyekszik különböző programokkal propagálni az egészséges életmódot, Suzuki doktor nem túl optimista.
Az urbanizációval együtt a régi értékek is elvesznek, amelyek összetartották az embereket.
Egyre nő azoknak a száma, akik öreg korukra idősek otthonába mennek lakni.”
Ogimi, az Okinava északi részén fekvő kis falu még kivételnek számít, de azért az itteniek is érzik a modernizáció negatív hatásait. A szomszédos falu iskolájába néhány évtizede még 600 gyerek járt, ma pedig mindössze egyetlen osztály működik 40 tanulóval. Csak az elmúlt öt évben további öt százalékkal csökkent a falu lakossága. Talán cinikusan hangzik, de a százévesek faluját a kihalás veszélye fenyegeti. Ha nem vigyázunk, a faluval együtt tűnik el a hosszú, egészségben és elégedettségben leélt élet titka is.