Két nap a legek és a luxus városában

United Arab Emirates. UAE. Dubai. Burj Al Arab. Luxurious Hotel of Burj Al Arab

Dubajról, a legek és a luxus városáról nem könnyű újat mondani. Az Arab-félsziget délkeleti csücskén elterülő, 2,2 millió lakosú egykori gyöngyhalász-település ma már megkerülhetetlen, szinte mindenkinek van valamilyen képe róla. Néhány évtized alatt az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városa nemzetközi üzleti centrummá, turistaparadicsommá és az építészeti innovációk központjává vált.

Mindössze két napot töltöttem a városban, és bizony át kellett állítanom az agyam, hogy ilyen rövid idő alatt be tudjam fogadni az ott látottakat. Az első nap szinte ki sem léptem az utcára,

folyamatosan hatalmas épületek belsejében bolyongtam,

leginkább óriási bevásárlóközpontokban. Egyrészt azért, mert odakint ilyenkor hihetetlen pára és körülbelül 45 fokos hőség van, másrészt mert sok látnivalót a bevásárlóközpontokon át lehet megközelíteni. Az egyik legszürreálisabbat is, az óriási sípályát egy pláza belsejében.

Zajlik az élet a bevásárlóközpontban Forrás: Bárány Róbert

Alpesi hangulat 45 fokban

Az Emirates bevásárlóközpontban kialakított síkomplexum 22 500 négyzetméteres. Van benne egy 85 méter magas hegy, amelynek tetejére természetesen felvonóval mehetünk föl, a haladóbbak pedig egy 400 méteres lejtőn élvezhetik a lesiklást. Állítólag még pingvinek is szoktak erre grasszálni, de én nem futottam össze velük.

Nappal körülbelül mínusz 4 Celsius-fok a beltéri síközpont hőmérséklete. Érdekes érzés a sivatagi 45 fokból besétálni az alpesi környezetbe.

A kezdőktől a haladókig mindenki megtalálja itt a számítását, lévén, hogy egy profi oktatócsapat foglalkozik a síelni vágyókkal.

Odakint 45 fok, a plázában viszont egész évben síelhetünk Forrás: Bárány Róbert

Ha kilépünk a síközpontból, visszacsöppenünk a dubaji valóságba, amely éppoly kevéssé valóságos, mint a műhó. Elég, ha annyit mondok, hogy egy másik plázában, a Dubai Mallban – amely a világ legnagyobb ilyen funkciójú épülete – több mint 32 méter széles és több mint 8 méter magas tengeri akvárium mellett sétáltam el, úton a világ legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa felé.

A Burdzs Kalifában, vagyis a Kalifa-toronyban bolygónk leggyorsabb liftjével repeszthetünk körülbelül fél perc alatt a világ legmagasabban fekvő kilátójába, amely a 124. emeleten nyílik. Innen jól látható, milyen izmosan fejlődik a város. Grandiózus épületek nőnek ki a földből a sivatag közepén. A leggrandiózusabb persze maga

a Burdzs Kalifa, amely 828 méterével a világ legmagasabb épülete.

De a gigatorony számos más rekorddal is büszkélkedhet.

Burdzs Kalifa, a határ a csillagos ég Forrás: Bárány Róbert

Itt található a világ legmagasabban fekvő étterme, mecsetje, szórakozóhelye, ebben az épületben van a legtöbb emelet, és itt helyeztek be legmagasabban alumínium- és üveghomlokzatot, egészen pontosan 512 méteren. A Burdzs Kalifa előterében, egy mesterséges tó közepén a Dubaj-szökőkút tovább kényezteti a legekre éhes látogatót: vízfüggönye 150 méter magas, 250 méter széles, és másodpercek alatt 83 ezer liter vizet képes kilőni.

Dubaj ma már nem az olajból él

Van néhány hiedelem, amit nem árt eloszlatni Dubajjal kapcsolatban. Nem egyszer hallottam, hogy a várost országként aposztrofálják, pedig

Dubaj az Egyesült Arab Emírségek része további hat emírséggel együtt, köztük a fővárossal, Abu-Dzabival.

Maga az Egyesült Arab Emírségek 1971 óta létezik. Ekkor léptek koalícióra és szerveződtek állammá az addig egymástól független sejkségek.

Az viszont igaz, hogy minden egyes emírség saját hatáskörrel rendelkezik, gondolok például a polgári törvények végrehajtására vagy a helyi szolgáltatások fenntartására.

Dubajt 1833 óta az Ál Maktúm-dinasztia vezeti.

Az uralkodó Mohammed Bin Rásid Ál Maktúm az Egyesült Arab Emírségek miniszterelnöke és alelnöke is egyben.

Dubaj látképe Palm Dzsumeira mesterséges szigetéről Forrás: Bárány Róbert

Ma már az sem igaz, hogy Dubaj gazdasága az olajra épül. A kőolaj és a földgáz kitermelése napjainkban csak néhány százalékát adja az emírség költségvetésének.

Dubaj fő bevételei egyértelműen a turizmusból, az ingatlanértékesítésből és a pénzügyi szolgáltatásokból származnak.

Víz és arany minden mennyiségben

Az emírség karakterét leginkább a finomhomokos strandok és az elképesztő víziparkok határozzák meg. A Palm Dzsumeira mesterséges szigeten található Aquaventure Víziparkba egy jegy 250 dirhamba, azaz körülbelül 18-19 000 forintba kerül. Ez nem kevés, de cserébe a vízi szórakozás hatalmas, világszínvonalú tárházából válogathatunk.

Lecsúszhatunk a legkülönfélébb óriáscsúszdákon, pancsolhatunk a legváltozatosabb medencékben, de

akár a cápák közé is becsúszhatunk, ha szeretjük az extrém élményeket.

Magát a mesterséges szigetet 2001 júniusában kezdték építeni. A munkálatok során 90 millió köbméter homokot és 7 millió tonna követ használtak fel.

Pancsolhatunk a halak között is Forrás: Bárány Róbert

Dubajnak egyébként van egy viszonylag régebbi, 100-150 éves, autentikusabb része is. Ez nagyjából a sós vízű Dubaj-öböl két oldalán található. Az egyik Bur Dubaj, a másik Deira, a város tradicionális kereskedelmi centruma. Itt érdemes betérni az autentikus éttermekbe, felkeresni a színes-szagos fűszerpiacot és az aranypiacot.

Aranyat viszonylag olcsón lehet itt venni, és abban is biztosak lehetünk, hogy a kereskedők nem ócskaságot sóznak ránk,

a kormány ugyanis szigorúan ellenőrzi az áruk minőségét.

Szóval a nemesfémek és az ékszerek szerelmesei itt valószínűleg elolvadnak a gyönyörtől. Bur Dubajból Deirába és vissza régi hajókkal, úgynevezett abrákkal lehet eljutni, méghozzá a város árszínvonalához képest nevetségesen olcsón, 1 dirhamért, azaz hetven-egynehány forintért.

Fűszerpiac Dubaj egyik óvárosában, Deirában Forrás: Bárány Róbert

Körülbelül ennyi fér bele két tartalmas napba, így is elég változatos programban lehet részünk, ha bírjuk a tempót. Nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt épp csak a felszínt kapargathatjuk meg, az emírség különös világának mélyebb megismeréséhez jóval több időre lenne szükség.

Egy dolog azonban ennyi idő alatt is kiderült. Dubajtól lehet idegenkedni vagy elájulni, egyet azonban biztos nem lehet: nem tudomást venni róla. Az ugyanis maga a csoda, ahogy a kis gyöngyhalász-település néhány évtized alatt csillogó, globális metropolisszá nőtte ki magát.

Az Origo munkatársának dubaji utazását az Emirates légitársaság biztosította.