A kastélyvadász számára nincs nagyobb öröm, mint kifogástalan állapotban találni egy szép, régi épületet. Úgyhogy széles mosoly ült ki az arcomra, amikor lefékeztem a mándoki Forgách-kastély előtt. Szinte még festékszagú volt, napokkal a látogatásom előtt adták át.
Az 1750-ben, barokk stílusban épült kastély évekig nagyon leromlott állapotban árválkodott. A háború alatt szovjet katonák laktak itt, a berendezéssel fűtöttek. Később iskola, kultúrház, diákotthon volt, 1984 óta azonban lakatlanul állt, és csak pusztult.
A park nagy részét tönkretették egy futballpálya építésével.
A szerencsés fordulat 2008-ban következett be. Az egykor gyönyörű épületet megvette egy magáncég, és a tervek, pályázatok elkészítése után 2010-ben nekikezdtek a felújításnak.
A recepciós hölgy mutatott pár fotót a felújítás előtti állapotokról. Hihetetlen, micsoda átalakuláson ment keresztül az épület. Ha eddig tető nélküli romhalmazt láttam, mindig feladtam a reményt, nem hittem, hogy meg lehet menteni. Mostantól optimistább leszek. A megfelelő befektetők talán egyszer az ország többi pusztulófélben levő kastélyának sorsát is jobbra tudják fordítani.
A beruházás során a kastélyszállóban 12 vendégszobát, éttermet, wellnessrészleget alakítottak ki.
Megújult az épületet övező park, növényeket és fákat telepítettek. A település új focipályát kapott, hogy a kastélyparkba ágyazott régit megszüntethessék. A későbbi tervekben szerepel a szálloda bővítése, az emeleten további szobákat alakítanak ki. A magas árfekvés ellenére ottlétem alatt sorra érkeztek az érdeklődő telefonok. Van rá esély, hogy ez a kastély megtalálta a hozzáillő funkciót.
A megyében a kedvencem a nagyari Luby-kastély lett. Nagyarban van idegenforgalmi potenciál. A pompás kastély mellett még két felújítandó kúriával, plusz egy reneszánsz falfestményekkel ékesített hatszáz éves templommal is dicsekedhet. A szépen kialakított parkban pedig áll még az öreg tölgy maradványa, amely alatt Petőfi a Tisza című versét írta.
A Luby-kastélyt a háború után egy ideig általános iskolaként használták, majd 1975-ben lakhatatlanná nyilvánították.
A 2010-ben megkezdődött felújításig üresen állt,
internetes fotók tanúsága szerint rettenetes állapotban. A megüresedett és életveszélyessé vált épületet egy panyolai származású magánember vásárolta meg, aki rendbe tetette a kastélyt, és életre keltette az egykori rózsaligetet.
Az épület 2012-től a Luby Interaktív Múzeumnak ad helyet, ahol egy fafaragó-kiállítás, ajándékbolt, kis étterem, esküvőknek, báloknak és konferenciáknak helyet adó szalon, valamint a gyerekcsoportok nagy örömére két számítógépes foglalkoztatóterem van.
De a legjobb a kastély előtti parkban kialakított és csodálatosan rendben tartott antik rózsák kertje,
ahol szezonban még kellemes zene is szól. A látogatók kiülhetnek a teraszra élvezni a látványt, az illatokat, közben pedig házi készítésű rózsaszörpöt iszogathatnak.
A vásárosnaményi Tomcsányi-kastély a felújítása óta a Beregi Múzeumnak ad otthont. Ide sajnos nem jutottam be, mert épp zárva volt. Vaján nagyobb szerencsével jártam. A Vay-kastély a háború után óvodaként, iskolaként működött, de még borbélyműhely is volt itt. 1960–62 között az Országos Műemléki Felügyelőség újította fel, 1964-től Vay Ádám Múzeumként üzemel.
Érdekesség, hogy a berendezés nagy része eredetileg is a Vay családé volt, a kastély egyik termébe zárva vészelték át sértetlenül a második világháborút. A kastély előtt katonás rendben száradó látogatói papucsokból és a szépen gondozott rengeteg szobanövényből ítélve úgy tűnt, gazdái és dolgozói nagy becsben tartják az intézményt. Ékessége a második emeleti nagy terem mennyezetfreskója, amelyet Lohr Ferenc készített 1896-ban a nikápolyi csatáról.
A Domahidy-kastélyt 1945-ben hagyták el tulajdonosai, az 1950-es években a helyi termelőszövetkezet központja lett. A park értékes fáit kivágták, a területén almatároló, terménydaráló és szeszfőzde működött. Az 1960-as években a kastély ismét gazdátlan és lakatlan lett, az állaga leromlott. Később új funkciót kapott, a szükséges rekonstrukciót követően az épületben bentlakásos szociális intézményt létesítettek szenvedélybetegek számára, de ezt később felszámolták.
Az épületet időközben műemlékké nyilvánították, köré pihenőparkot építettek. Jelenleg magántulajdonban van, nem látogatható. Amikor ott jártam, elég kihaltnak tűnt, de a kertben három vadul csaholó kutya fogadott, úgyhogy legalább egy gondnok biztos van, aki eteti őket.
A fülpösdaróci Luby-kastélyban jelenleg szociális otthon működik. Sajnos nem tudtam bemenni, és kint sem tudtam nyugodtan fényképezni, mert amint leparkoltam, máris letámadtak a betegek, hogy kérdezősködjenek, pénzt kérjenek, közelről megnézzenek.
A nyíribronyi Jármy-Jordán-kastély az 1950-es években terménybegyűjtő és tejbegyűjtő állomás volt, majd óvodaként használták egészen 2006 nyaráig. Ekkor megépült a település új óvodája, a kastély kiürült, és nem kapott újabb funkciót. Amikor megérkeztem,
rendezett kertet találtam, kicsit kopottas épülettel.
Egy arra bicajozó bácsit kérdeztem meg, tudja-e, hogy belül milyen állapotok uralkodnak.
Büszkén mondta, hogy 2013-ban elkészült a belső tér teljes felújítása, és már vezetett is a közeli polgármesteri hivatalba, hogy előkerítsen valakit a kulccsal. Nagy reményekkel mentem vissza a helyes kis kastélyhoz, de elég lehangoló kép fogadott. Az eredeti szándék szerint a kastély számos funkció betöltésére lenne alkalmas: helytörténeti kiállítás, konferenciaterem, valamint a civilszervezetek számára irodahelyiségeket is biztosíthatna.
Ehelyett egyetlen kis irodát láttam, de a két nagyobb terem rettenetesen nézett ki. A parketta úgy fel volt púposodva, hogy csak a szobák legszélein lehetett közlekedni. Próbáltam megtudni, miért nem végezték el a garanciális javításokat, de nem kaptam választ. Pedig igazán jobb sorsra érdemes ez a helyes kis kastély.
A gyönyörűen felújított kastélyok után a második legnagyobb örömöt az építési területek jelentik, ha az ember kastélyvadásznak áll. Márpedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében sok munkagépben gyönyörködhettem.
A berkeszi Vay-kastély egykor kiváló ízléssel berendezett, fényűző épület volt, hatalmas, gondozott parkkal. Ebből sajnos mára semmi sem maradt.
1944-ben a kastély jelentős műgyűjteménye (bútorok, fegyverek, festmények, szőnyegek) elpusztult.
Az államosítás után évtizedekig állami gondozottak gyermekotthona lett, és ahogy az lenni szokott, amikor teljesen lepusztult az épület, bezárták.
Jelenleg komoly építkezések folynak a kastély területén, de ez egyelőre csak a bal szárnyat érinti, ahol oktatóközpont létesül. A főtömbben a legtöbb ablak ki van törve, az ott dolgozók szerint vihar okozta. Azt is elmondták, hogy ha sikerül további támogatást szerezni, a másik szárnyat és a főépületet is szeretnék felújítani.
A cégénydányádi Kende-kastélyban is gyermekotthon működött a háború után, és itt is szorgos munka folyik. A felújításon tüsténkedő munkások szerint a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében lesz az épület, irodákat és bemutatótermeket alakítanak ki benne.
A sok teherautótól, építési anyagtól kissé nehéz volt járkálni a parkban, de bekönyörögtem magam, mert mindenképpen szerettem volna megnézni a kastély mögötti tisztáson a közel 160 éves, 25 méter magas, hatalmas lombkoronájú juharlevelű platánt. Szerencsém volt, mert őszi pompájában láthattam ezt a káprázatos fát.
Baktalórántházán az utolsó simításokat végzik a késő klasszicista stílusú Dégenfeld-kastélyon. A műemléket 1945 után átalakították, bővítették, 1995-ig tüdőszanatóriumként működött. Ekkor az épület állapota miatt a kórházat másik helyszínre kellett költöztetni. A felújítás után interaktív múzeum nyílik az épületben, a munkások szerint az átadást 2015. december 18-ra tervezik.
A jánkmajtisi Válly-kastélyt is épp átépítik, igaz ezt magántulajdonos végzi, és jóval kisebb léptékben. Ez a klasszicista épület a háború után a helyi termelőszövetkezet tulajdonában volt. Itt voltak a téeszirodák, az épület alatt húzódó hatalmas, boltíves pincében pedig asztalosüzem működött. 1998-ban került magánkézbe.
A főépület homlokzata szép állapotban van, bár néhány helyen sajnos már hullik a vakolat.
Most épp a belső átalakításon szorgoskodtak a munkások. Azt nem tudták megmondani, mi lesz az épület sorsa, vajon saját lakóépületnek vagy szállodának szánja-e magyar tulajdonosa. Ő egyébként a házban volt, csak épp aludt, így nem tudtam vele beszélni. Amilyen szép állapotban van kívülről a főépület, olyan siralmasan néznek ki az utca felőli rész cselédlakásai. Gondolom, előbb-utóbb azokat is rendbe szedik.
A tuzséri Lónyay-kastély kuriózuma a díszterem freskója, amelyet a teljesen üres épületben állva csodálhattam meg. A kastélyt 1919-ben és 1945-ben is kifosztották, egykori berendezését széthordták, a falképeket megrongálták. A kastélyegyüttes helyreállítása az 1980-as években kezdődött el. A bejárattól balra eső szárnyban művelődési házat hoztak létre, a hajdani istállóban pedig ifjúsági szálló működik emeletes ágyakkal.
1990-ben a főépület teteje leégett,
de helyreállították. A kastély homlokzatát és földszinti helyiségeit is felújították. A díszterem mennyezetképének és oldalfestéseinek restaurálási munkálatai 2000-ben fejeződtek be. A főépület gazdája a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, ők döntenek arról, hogyan hasznosítják a kastélyt.
Beregsurányban a Bay-kastély szépen felújított épületében utoljára közösségi ház, teleház, valamint könyvtár működött. A falubeliek szerint a gyerekek nagyon szerettek itt számítógépezni.
Sajnos a fűtést, villanyt egy idő után nem tudták fizetni, így a közösségi ház bezárt,
és a szép kis épület üresen áll. A jó hír az, hogy sem a ház, sem a kert nem tűnt elhanyagoltnak, remélhetőleg nem pusztul nagyon le az évek során.
Székelyen az Orosz-kastély főbejárata mellett még ott van az iskolát jelző tábla, pedig az intézmény már vagy egy évtizede bezárt. Az ablakok közül sok törött, a falakon mindenütt jókora vakolatleválások és beázások nyomai. A falubeliek nem tudták megmondani, mi lesz az épület sorsa.
Nagydoboson a Perényi-kastélyban értelmi fogyatékos gyerekek általános iskolája és diákotthon működött. Közel egy évtizede a gyerekeket három erre a célra vásárolt családi házba költöztették.
A kastély jelenleg üresen áll, az állapota folyamatosan romlik.
Első blikkre úgy tűnt, egész jó állapotban van, de ahogy tüzetesebben megvizsgáltam, sajnos beázások, vakolathullások nyomait találtam. A kert elhanyagolt, és a telekhatárt lassan úgy benövi az ecetfa, hogy alig lehet átlátni rajta.
Egy arra sétáló hölgytől megtudtam, hogy Perényi gróf lánya, ahogy ő hívta, a baronesz kívánsága volt, hogy a kastély gyerekeket szolgáljon. A már elhunyt grófné Franciaországban élt, elvileg özvegy férje visszakövetelhetné a kastélyt az államtól. Egyszer meg is bízta egykori intézője fiát, hogy készítsen fotókat az épületről, de a gondnok nem engedte be. Ezt az informátorom igencsak furcsállotta, hiszen másokat beengedtek a kastélyba, és gyakorlatilag minden mozdíthatót elhordtak.
Nem tudni, mi lesz a kastéllyal.
A falubeliek örülnének, ha idősek otthona lehetne,
még ha nem is bentlakós. Már az is sokat jelentene, ha a magányos időseknek lenne hol eltölteni a napot, ahol közösségben lennének, és ahol ebédet is kapnának, hogy ne a gondozóiknak kelljen biciklin, autóval zötyögve kiszállítani.
A tyukodi Uray-kastély duplán mostoha sorsú. Egyrészt még a kastélylexikonban sem szerepel, az interneten bukkantam rá. Másrészt
az általam bejárt területen ez volt a leglerobbantabb kastély,
és egyelőre esélye sincs a hasznosításra. A település honlapja szerint könyvtár működik benne, de rég frissíthették az oldalt.
A közeli padon ücsörgő uraktól megtudtam, hogy egy ideig állami gondozottak éltek a kastélyban, aztán irodaként és konyhaként működött, a környékbeli iskoláknak és egyéb közintézményeknek főztek itt. Önkormányzati tulajdonban van, a szóbeszéd szerint idősek otthonát szeretnének kialakítani benne, csak nem tudtak hozzá anyagi forrást szerezni.
Összességében nem túl szomorú a kastélyok helyzete Szabolcs-Szatmár-Beregben. A többi bejárt megyéhez képest kevesebb romhalmazt és több fejlesztést találtam. A kérdés az, vajon lesz-e elég látogató a múzeumokban, szállodákban, megtérül-e majd a ráfordítás. Nagyon szurkolok, hogy így legyen.
Mindenesetre tavasszal folytatom a túrát. Megnézem, hogyan alakul a mostanában megnyíló kastélyok sorsa, és felkutatom a megye nyugati felének kastélyait is. A folytatásban tehát Tiszadobról, Tiszavasváriból, Gávavencsellőről és a Nyírség vidékéről jelentkezem.