A magyar diadalívet nem rohamozzák a turisták

Vannak olyan csodák, amelyekért nem kell több ezer kilométert utazni. Egy diadalív, amelyet a váciak csak Kőkapunak neveznek, egy Duna-parti támfal Verőcén, amelyet Ybl Miklós kezdett el építeni, és egy templom Márianosztrán, amelynek egyik fala közös a mellette álló börtön (egykori kolostor) épületével. Három egyedülálló építészeti kincs Pest megy északi részén, harminc kilométer sugarú körben. Egy délelőtt mindhármat meg lehet nézni. Mi is ezt tettük.

„Halló, halló! Tessék, kérem, a füves területet azonnal elhagyni, és a fényképezést befejezni!” – kiabál a váci börtön egyik toronyőre a messzi távolból. Intek neki, hogy nyugodjon meg,

nem a cellákat, hanem az itt magasodó diadalívet fotózom,

és mindjárt be is fejezem. Hamar megnyugszik, amikor pedig percek múlva arra sétál, barátságosan biccent felém.

Mária Terézia nem mert átmenni alatta

Ha azt mondom, diadalív, mindenkinek a párizsi építészeti remekmű ugrik be. Vajon hányan tudják, hogy Vácon is van ilyen építmény? Igaz, a helyiek csak Kőkapuként emlegetik. Van a környéken Kőkapu kocsma, Kőkapu utca és Kőkapu buszmegálló is. És persze egy legenda is fűződik a boltíves átjáróhoz, amely közvetlenül az építés, azaz 1764 után keletkezett.

A diadalív (Kőkapu) Mária Terézia tiszteletére készült Forrás: Lantos Gábor

A dolog úgy esett, hogy Migazzi Kristóf Antal váci püspök ebben a nevezetes esztendőben kitalálta, hogy diadalívet kell építeni Mária Terézia látogatásának alkalmából, aki hajóval érkezett Vácra Pozsonyból. Akkoriban a nép nagyon szerette a királynőt, a tiszteletére építendő kapu ötletét sokan támogatták.

A történet szerint

a remekbe szabott kaput mindössze két hét alatt húzták fel

(mai szemmel nézve ez azért nehezen hihető, más források öt hónapos építkezésről emlékeznek meg), éppen ezért az uralkodó nem mert átmenni alatta. Hamar munka ritkán jó – vélhette Mária Terézia, aki szentül meg volt győződve arról, hogy a kapu pont akkor dől össze, amikor ő átkocsikázik alatta.

Magyarország egyik egyedülálló építészeti alkotása Forrás: Lantos Gábor

Néhány héttel később újra arra vezetett az útja, és csodálkozva konstatálta, hogy a Kőkapu még mindig áll. Ekkor már bátran hajtatott át alatta, és igaza volt. A váci diadalív máig áll, bárki átsétálhat alatta.

A villám leverte Ferenc császár képét

Gyakran megfordulok errefelé, de még sosem láttam, hogy tömegek tébláboltak volna a húsz méter magas kapu környékén. Mindig elgondolkodom azon, hogy

ami Párizsban világszám, az Vácott miért nem érdekel senkit,

de aztán rájövök, hogy ezen valószínűleg csak a nagyobb hírverés segítene. Amilyen például a Váci Vigalom rendezvénysorozat, amelyet az 1764-es uralkodói látogatás emlékére rendeznek meg minden évben.

De a diadalívnek van egy másik legendája is. I. Ferenc német-római császár (Mária Terézia férje) éppen a Kőkapu felállításának első évfordulóján halt meg Innsbruckban 1765. augusztus 18-án. Aznap éjszaka állítólag villám csapott a kapu tetején lévő medalionba, amely a császárt ábrázolta.

A Kőkapu egyik medalionja Forrás: Lantos Gábor

Manapság mindenesetre nemcsak Ferenc, de Ferdinánd, Miksa, II. József és II. Lipót képe is ott díszeleg a kapu tetején. Vác belvárosát amúgy gyönyörűen felújították, azt a sétát sem érdemes kihagyni. Ha pedig Tahitótfalu felől komppal érkeznek a városba, a Dunáról nagyszerű kilátás nyílik Vácra.

A Dunáról nagyszerű kilátás nyílik Vácra Forrás: Lantos Gábor

A BBC újságírója nem vette észre a remek kőfalat

Ahonnan csak egy ugrás Verőce nagyközség, amelyet joggal neveznek a Börzsöny kapujának. A csodálatos fekvésű településen

van öreg rádiók kiállítása, két nagy és egy kis templom, valamint egy támfal,

amely a Duna magyarországi szakaszán teljesen egyedülálló.

A BBC újságírója, Nick Thorpe 2014-ben írta meg a Duna, utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig című nagyszabású könyvét. A brit kolléga tényleg alapos munkát végzett, a remek útleírásban sok minden szerepel, csak éppen a híres verőcei kőtámfal nem.

A verőcei támfal ma már 800 méter hosszú Forrás: Lantos Gábor

A nyitány Verőcén az Árpád út 58. előtt játszódik. Itt épült fel 1889-ben Sturm Ferenc nyaralója, amelyet Ybl Miklós tervezett. 1889-ben még Liszkay Boldizsár, Ybl munkatársa volt az épület első tulajdonosa. Szomorú, hogy

a remekbe szabott épület mára teljesen elhanyagolt állapotban van.

Ennek az a prózai oka, hogy a ház magántulajdonban van – mondta el érdeklődésemre Grauszmann György polgármester.

Ezt a nyaralót is a híres építész, Ybl Miklós tervezte Forrás: Lantos Gábor

Szóval, ennek a háznak a Duna felőli oldalán építette meg Ybl Miklós a mára 800 méter hosszúságúra növekedett kőtámfal első részét. Miután az 1800-as évek legvégén és az 1900-as évek elején sorra épültek a vízparti nyaralók, szinte természetes volt, hogy a kőtámfalak is felemelkednek az árvizek elleni védekezéskor. Akik nyitott szemmel járnak, láthatják azokat a festéseket, amelyek a közelmúlt nagy áradásaira emlékeznek.

A támfal első része, amelyet Ybl Miklós tervezett Forrás: Lantos Gábor

Támfal ide, építkezés oda, bizony akadtak olyan évek (például 2013-ban), amikor ezek a falak sem védték meg a házakat az ártól. Persze akkor lenne igazán szép, ha egységes kinézetet mutatna, erről azonban szó sincs. Messziről nézve mégis

monumentálisnak hat a majdnem egy kilométer hosszú kőfal.

Az előtte húzódó kavicsos Duna-parti rész sokak kedvence, ennek megfelelően nyaranta óriási a zsúfoltság Verőcén.

Ha pedig már két Duna-parti városról beszéltem, nagyszerű dolog lenne, ha a főváros és Esztergom közötti hajók kiköthetnének Verőcén is. Nekem amúgy is régi vesszőparipám, hogy miért nem lehet a Duna teljes magyarországi szakaszán kirándulóhajókat közlekedtetni, de majd csak eszébe jut egy illetékesnek is ez a kézenfekvő ötlet.

Szebb lenne, ha egységes lenne a kövezet Forrás: Lantos Gábor

Pálos kolostorból börtön Márianosztrán

Ha továbbhaladunk a 12-es úton, a Dunakanyar olyan gyöngyszemeit érintjük, mint Kismaros vagy éppen Zebegény. Innen Szob következik, amelynek vasútállomásától

a börzsönyi erdei kisvonattal 40 perc alatt zötyöghetünk fel Márianosztrára.

(És nemsokára tovább.) Autóval sokkal rövidebb a menetidő, alig tíz perc.

Azért érdemes ide eljönni, mert itt találkozhatunk azzal a furcsa építészeti megoldással, hogy

a templom és a börtön fala közös.

Persze, ha tudjuk, hogy a ma börtönként funkcionáló épület egykor pálos kolostor volt, mindjárt más a helyzet.

A Magyarok Nagyasszonya templom bal fala a börtönnel közös Forrás: Lantos Gábor

Az építés éve 1352, ekkor emelték a nagy templomot és mellette a kolostort. Ezek később elpusztultak. A Magyarok Nagyasszonya-templom az 1890-es évek végén épült fel, ekkor már a börtön falával simult össze. A két épület története itt különválik, hiszen a kolostort

a magyar állam 1858-ban megvásárolta a katolikus egyháztól,

és megkezdhette működését a női börtön az egykori kolostor falai között.

A templom egyik fala közös a börtönnel

Kezdetben vincés, avagy irgalmas nővérek gondozták a rabokat, ám a Rákosi-rendszerben nekik is menniük kellett Márianosztráról. A női börtön is megszűnt, a rabok férfiak lettek, és ez így van a mai napig. Bár a kezdetekről fogva itt működő pálos rend 1934-ben visszatérhetett hazánkba, a márianosztrai templomot csak 55 évvel később, 1989-ben kapták vissza. Márianosztra éppen ettől kezdve vált igazán különleges hellyé.

Összenőtt a templom a börtönnel Forrás: Lantos Gábor

A déli harangszóra egy fegyőr lépett ki a börtön kapuján, valószínűleg ebédelni ment, miközben egy hívő éppen akkor érkezett meg a templomba, és kezdett el imádkozni. A templomtól a falu központja felé elindulva a büntetés-végrehajtásban dolgozók lakásai sorakoznak.

Itt tilos a fényképezés.

Az épületek megszólalásig hasonlítanak az egykori bányászlakásokra, egy-egy erkélyen parabolaantenna és száradó ruhák tették színesebbé a képet.

És akkor még nem beszéltem a rabtemetőről, amely szintén egyedülálló a maga nemében. Amikor az állam börtönné alakította a kolostort, létrejött ez a temetkezési hely, ahol nemcsak az elhunyt fogvatartottak, hanem az intézményben dolgozó nővérek is végső nyugalomra leltek.

Rabtemető Márianosztrán Forrás: Lantos Gábor

Ma már mindez csak emlék, hiszen az utolsó temetést 1967 decemberében tartották itt. A temető mellett érdemes megnézni a helyi börtönmúzeumot, ahol még részletesebben mutatják be mindazt, amiről ebben a kis írásban megemlékeztem.