Azt hiszi, nincs gusztustalanabb egy agyonrágott, kiköpött és falhoz tapasztott rágóguminál? De igenis van.
Több ezer vagy százezer kiköpött és falhoz tapasztott rágógumi.
Méghozzá egy helyen, egyetlen keskeny sikátorban a kaliforniai San Luis Obispóban. A Bubblegum Alley-nak, vagyis Rágógumi sétánynak nevezett szűk utcácska jobb és bal oldalán a tűzfalak vagy három méter magasságig telis-tele vannak tapasztva megcsócsált rágóval, méghozzá több rétegben.
A világ leggusztustalanabb utcája címre joggal pályázó Bubblegum Alley ugyanis már évtizedek óta létezik. Valószínűleg a helyi középiskola diákjai teremtették meg a hagyományt. Mire a köztisztaságiak észbe kaptak, már annyi rágó volt a falon, hogy
a tűzoltóság sem tudta megtisztítani tőlük a várost.
A nagy nyomású vízsugártól ugyanis a megszáradt darabkák elrepültek, és a járókelők hajában-ruhájában landoltak. Időközben a dologból amúgy is turistaszenzáció lett, naponta több százan jönnek a városba csak azért, hogy a Rágógumi utcában szelfizzenek.
A thaiföldi Maeklong vasúti piac a következőképpen működik: teljesen hétköznapi, nyüzsgő, színes, zajos ázsiai piac tele gyümölccsel, hallal, tengeri herkentyűvel és egy rakás olyan eledellel, amelyről az európai nézelődő még csak nem is hallott. Aztán
egyszer csak az árusok bevonják a ponyvát
a portékáik fölül, a dobozokat, asztalokat, székeket félretolják, és ők maguk is a házak falához préselődnek.
Ekkor tülkölés hallatszik, majd feltűnik az utca végén a sárga mozdony, mögötte a szerelvényekkel.
A vonat csaknem az egész utcát kitölti,
az ember visszafojtott lélegzettel, a falhoz préselődve várja, hogy elhaladjon mellette. Amikor sűrű tülkölések közepette eltűnik az utca végén, a kofák visszapakolják az árut a helyére, és a piac zavartalanul működik tovább. Ez a különös ceremónia naponta nyolcszor ismétlődik.
Hallották már valaha a shoefiti (ejtsd sufiti) kifejezést? A shoe (cipő) és a graffiti házasításával létrejött szó azt a furcsa, de a világon egyre több helyen előforduló jelenséget nevezi meg, amikor is összekötözött pár cipők lógnak faágakon, vezetékeken, köteleken átvetve. Ez állítólag egy divatirányzat, körülbelül olyan közkedvelt, mint a graffiti, és valószínűleg Skóciából ered, ahol a fiatal férfiak
akkor akasztották ki a cipőjüket az ablakba, amikor elveszítették a szüzességüket.
Egy másik lehetséges variáció, hogy az új trend a New York-i Bronx negyed hagyományához nyúlik vissza, ahol a drogdílerek jelezték hasonló módon, ha friss árujuk érkezett.
Hogy kerültek a cipők a legészakibb német kikötővárosba, Flensburgba? Egészen pontosan a Norderstrassén közlekedők feje fölé? A kérdés kapcsán még irodalmi versenyt is rendeztek három évvel ezelőtt. Hogy a cipők mennyire mozgatták meg az irodalmi babérokra törők fantáziáját, nem tudni, mindenesetre a jelenség magyarázata valószínűleg nagyon is hétköznapi. Az utcában működő sportbolt úgy működik, hogy
aki új tornacipőt vásárol, annak a régit a boltban kell hagynia.
Ezeket a széttaposott csukákat aggatja aztán a boltos az utca fölött kifeszített kötelekre.
A világ legkeskenyebb utcája is Németországban van, Baden-Württemberg tartományban, a százezres lakosú Reutlingenben. 2007-ben került be a Guinness-rekordok könyvébe, ami jó húzás volt a városvezetéstől, mivel a Spreuerhofstraße azóta jó sok turistát vonz az egyébként nem túl érdekes kisvárosba.
Az utcácska a legkeskenyebb részén mindössze 31 centiméter,
úgyhogy Micimackó tutira beszorulna, ha megpróbálna átsétálni rajta.
Pár éve egyébként veszélybe került a Guinness-rekorder utca, ugyanis a régi ház az egyik oldalán majdnem összedőlt. Mivel a tulajdonos nem tudta vagy nem akarta felújítani,
a város végül megvásárolta a házat, és rendbe hozta.
A terv az, hogy egy kis motel lesz belőle, kifejezetten nászutasoknak.
A legkeskenyebb után jöjjön a legmeredekebb. Az új-zélandi North East Valley-ben van a Baldwin utca, amelynek lejtése 35 százalékos (hozzám hasonlóan rossz matekosok kedvéért: ez azt jelenti, hogy száz méteren 35 méter a szintkülönbség).
Az elképesztő lejtő természetesen önmagában is turistalátványosság, de az utcához olyan attrakciók is társulnak, mint az
évente megrendezett Baldwin Street Gutbuster futóverseny.
A táv: fel az utca tetejére és vissza. A rekord 1 perc 56 másodperc. 2000-ben a bajor Thomas Hugenschmidt új kerékpárrekordot állított fel a Baldwin Streeten, amikor 117,3 km/órás sebességgel száguldott le a világ legmeredekebb utcáján.
Végighajtani a San Franciscó-i Lombard Streeten felér egy vidámparki élménnyel. Mintha a dodzsemet és a hullámvasutat kereszteznénk.
Jó fékek, jó idegek és erős gyomor kell hozzá,
száznegyvenöt méteren ugyanis nyolc hajtűkanyar követi egymást. A 27 százalékos emelkedő leküzdésére 1923-ban találták ki ezt a módszert, vagyis hogy szerpentineket építenek ki az autók számára.
Valójában nem a Lombard Street a rekorder, hanem az ugyancsak San Franciscó-i Vermont utca, ott ugyanis 85 méteren öt hajtűkanyart kell bevenni.
Mégis a Lombard Street lett a nagyobb turistaszenzáció,
köszönhetően a vörös térkövekkel burkolt útnak és a kanyarok mentén húzódó elképesztő virágágyásoknak.
Ausztrália egyik legnagyobb városa, Victoria állam fővárosa, Melbourne. Benne egy szűk kis utca, amely ugyan a központban van, szemközt a Federation Square-rel, mégse nagyon tenné oda be a lábát egyetlen turista sem, ha nem tudná, hogy ott van a street art fellegvára.
A Hosier Lane-en az összes falat, az összes szemeteskukát, szellőzőrácsot, de még az aszfalt egy részét is graffiti borítja. Az alkotások folyton változnak, itt
szabad a pálya graffitizőknek,
legyenek akár lelkes amatőrök vagy hivatásos művészek.
Az utca természetesen közkedvelt fotótéma a turisták számára, de a helybeliek is szívesen használják háttérként ezt a közeget esküvői fotókhoz vagy divatképekhez. Két kultikus hely működik az utcában, ahová érdemes betérni, ha igazi melbourne-i feelingre vágyunk, a Movida nevű tapasbár és a Misty's.