A kutyás háztartások aránya Magyarországon 50 százalék körüli, és van az úgy néha, hogy az országban élő 2-2,5 millió kutya közül néhányat elvinne a család magával a strandra.
Ennek több oka is lehet, ha a legönzőbb szempontot nézzük, akkor
nem kell hazasietni, hogy levigyük pisilni Fifikét a hetedikről.
Vagy esetleg egy egész hétre elmehet nyaralni a család. Kézenfekvő választásnak tűnik a Balaton, amelynek 195 kilométer hosszú a partja, és 1800 millió köbméter víz van benne – lásd még: magyar tenger –, de nem. Pontosabban mostanáig nem, mert tavasszal két településen – Balatonbogláron és Fonyódon is kihirdették, hogy kutyás strandokat létesítenek.
Leegyszerűsítve a dolgot, nagyjából mindenhol máshol tilos kutyát a vízbe engedni. A tihanyi Belső-tó amolyan igazi magyaros kivétel, ott, a Levendula Ház közelében egy kijelölt szakaszon a kutyák megmártózhatnak, de a gazdáik nem.
A természetes vizekben való fürdésről szóló rendelet szerint a Balatonban a tó északi és nyugati partjától mérve 500, a déli parttól mérve 1000 méteren belül szabad fürdeniük az embereknek. Itt kutyák ugye nem úszhatnak, de
ha valakinek vitorlása van, és elhagyja ezt a zónát, ott már a blöki szabadon úszkálhat,
mivel az a terület nincsen kijelölve emberi úszásra, valamint ott nincsen megtiltva az állati fürdőzés. Lujzi néni a földszint háromból pedig ne sírjon, de legfőképp ne szórja a minimál nyugdíjat, hanem gyűjtsön hajóra!
Akadnak persze titkos helyek a tónál, de ezekről nem merek írni, mert volt rá példa, hogy megjelent a neten egy-egy ilyen infó, aztán a nyomában a tiltótábla és a rendszeres ellenőrzések. Hiába no, Mahatma Gandhitól tudjuk, hogy
Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.”
A két első balatoni strand ténye örömmámor és pezsgőpukkantás, de csak óvatosan, mert Fifike fél a hirtelen zajoktól.
A család összepakolja Ödönkét, Dzsennifert, a kutyát, valamint a hűtőtáskát, benne az obligát szalámis szendvics, sör, sárgabarack, paradicsom, kovászos uborka, és ledönget Boglárra, mert az van közelebb a lakhelyéhez.
Mi is így tettünk. Próbáltam a fotókhoz szerezni egy labradort, mert azok akár egy lavór vízbe is fejest ugranak, de nem sikerült, ezért háztáji alapon oldottam meg a problémát: Száva kutyám, az airedale terrier jött velünk. Ő ugyan egy eltartott kisujjú angol lady, aki történetesen nem szeret úszni, de sebaj, a probléma megoldásaként egy szupertitkos fegyvert, negyed kiló töpörtyűt is csomagoltam az útra.
Balatonbogláron a tavaszi hírek szerint mindjárt három strandot is kijelöltek, ebből a szezon indulására végül egy maradt. A városba érve pillanatok alatt a Platán Strandfürdőn találjuk magunkat, a Parti sétány mellett, a második büfés tudja is, hogy merre keressük a kutyás kirendeltséget. Hipp-hopp ott termünk a Matróz közben, de nem hiszünk a szemünknek.
A strand ugyanis alig szélesebb, mint egy autó,
és a végén olyan sziklák vannak a vízparton, valamint egy olyan betonszakadék, hogy ott egy ember nem tud bemenni a vízbe, és egy kutya is csak bajosan. A közös fürdés tehát kilőve, de nincs is kedve senkinek, ez nem az a hely, ahol el lehet tölteni egy napot, legföljebb tíz percet. A kutya bemászik a vízbe, ha tud, a gazda káromkodik egy cifrát, aztán hazamennek. Jelen esetben a kutya nem megy be a vízbe, arisztokrata, nem szeret billegni a köveken. Én sem, 1:1.
Ha azt mondom, hogy ezek itt balkáni körülmények, akkor a balkániak jogosan megsértődhetnének. Néha érdemes a szavakon lovagolni: bár a hírek következetesen kutyastrandot emlegetnek, és a kutyabarát helyeket összegyűjtő szakportálon is ez áll: „Mészáros Miklós, Balatonboglár polgármestere örömmel osztotta meg a hírt, hogy a Matróz köz végében kijelölt kutyás strandon kihelyezték a Kutyabarát.hu által összeállított STRAND ETIKETT-et”, valójában ez nem strand, maximum kutyafürdető hely.
Utóbbira utal a Balatonboglár Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2016. március 31-én tartott ülésére készített előterjesztés is, amelynek tárgya: kutyabarát Balatonboglár. Ebben nem kutyás strand, hanem kutyafürdető helyek kijelöléséről írnak.
Ez turisztikai szempontból is nagyon jelentős előrelépés lenne, és nagy nyilvánosságot és népszerűséget jelenthetne.”
– áll a dokumentumban. A nagy nyilvánosság kétségkívül megvolt, a népszerűség ügyében tessenek kisétálni a strandra és környékére.
Mindezek tetejébe mi sehol nem leltük a strandetikettet, de egy tájékoztató táblát sem, amiről kiderülhetne, hogy itt bizony szabad kutyát fürdetni. És persze büfé meg vécé sincsen. Ami van: egy üres fehér tábla, meg egy kutyagumigyűjtő.
Elindulunk vissza a büfésor felé, hiszen egészen biztos, hisszük még ekkor, hogy eltévedtünk, ez nem a kijelölt strand. A helybélieket kérdezgetjük, van olyan lakó, akinek a háza 20 méterre van a Matróz köztől, de nem tudja, hogy ott van a strand, más tudja, hogy van strand, de nem ott, ne vicceljünk már!
Ez szerinted kutyás strand?”
– kérdezi egy ingerült férfi. Hááát… őőő… lázálmomban még lehet az – válaszolom, mire ő dühödten sorolja, hogy ez a kis földnyelv milyen indulatokat váltott ki a környékbeliekben. Mert hogy ne hozzák ide azt a sok koszos dögöt, meg hogy ha idehozzák, akkor meg úgy a harmadik kutyánál telik be a hely.
Egy idős asszony azt meséli, maga is kutyás ember volt, nemrégen pusztult el a kedvence, de még így is azt mondja, nem való ide az üdülők közé a kutyastrand. Mert hát ugye a kutyuskák alapvetően koszosak, és emellett még betegek is lehetnek. A vicc az, hogy higiénés szempontból semmivel sem veszélyesebbek, mint a tóban úszó hattyúk, amelyek a vízbe ürítenek – a kutyák nem! -, és különösen az érett augusztusban iszonyú bűzzel árasztják el a strandok és a hajókikötők környékét. Vagy ott vannak az őzek, szarvasok, vaddisznók. Azok nem kapnak védőoltásokat, féreghajtót, nem járnak kozmetikába, még sincsenek kitiltva a vízből, de nyilván csak azért, mert ez lehetetlen.
Egy budapesti gazda szerint ebben a kutyás strand dologban az a dühítő, hogy ettől népszerűbb lett Balatonboglár, és a polgármester is.
Kutyabarát település, kutyabarát emberek, mindkettő ki van pipálva, lehet örülni, hátradőlni, megnyugodni.
És itt elereszt egy, a hímnemű lovak anatómiájával foglalkozó mondatot, majd legyint.
Teljes a káosz, az érkező a helyiektől képtelen biztos információt kapni. Próbálunk átlagolni, az jön ki, hogy ez itt nem strand. Vagy mégis. Mindegy, úgysem maradunk. Aztán már itthon a balatonboglári önkormányzattól megtudom, valóban a Matróz köz a kijelölt kutyás strand a városban. Hiába nincsen kitáblázva, oda lehet menni a kutyákkal. Az önkormányzat – és ezt már nem hivatalosan tudom meg – tervezi a strand bővítését, egy 18-20 méter hosszú stéget építenek majd, „hogy a kutyák a parttól minél messzebb menjenek be a vízbe.”
A bogláritól kilenc kilométerre fekvő fonyódi kutyastrand úgynevezett kutyastrand. Igen, olyan, mint amilyennek elképzelnénk, sőt olyanabb. A sors fintoraként az van kiírva, hogy kutyás fürdőhely, de ne dőljünk be ennek: ez egy hatalmas, klasszikus, hosszú vízparttal rendelkező füves terület, árnyékolókkal, szemetessel, kutyagumizacskóval és Balatonnal, ahogy kell. Ja és ingyenes belépéssel, bár ez Bogláron is így van. Büfé itt sincs, van viszont vízirendőrség, ott áll az épülete a kijelölt plázs mellett. Itt nem gond tájékozódni a régi módszerekkel: a legelső sövényt nyíró helybéli flottul útba igazít.
Ez itt Európa, annak is a nyugati fele.
Reggel nagy viharok voltak, erős szél fúj, ezért egyelőre csak mi vagyunk a parton, elő is szedem a szupertitkos fegyvert, a töpörtyűt Szabó fotós és Száva kutya legnagyobb örömére. Az volt az elmélet, hogy a kutya megőrül a töpörtyűért, viszont a töpörtyű remélhetőleg úszik a víz tetején, tehát ha bedobom a vízbe, Száva majd utánamegy, Gábor meg majd jól lefotózza, ahogy strandol a kiskutya.
Az elmélettel nincsen semmi baj, a kutya tényleg megőrül a töpörtyűért, ami szépen úszik a vízen, Szabó Gábor is fotózna, de a dög sehogy nem akar bemenni. Mármint a kutya. Túl nagy a hullámverés, belátom. Viszont ami az egyetlen negatívum: rámpa nincsen, csak klasszikus, csúszós strandlépcső van, ami a válogatós blökiknek nem lesz az igazi.
A szakirodalom erre egyébként azt mondja, hogy a válogatós blökik vessenek magukra.
Szerencsére az égiek ezekre a rosszfélékre is gondoltak éppen, a reggeli esők miatt hatalmas tócsák vannak a füvön, abban bezzeg jó szaladgálni! Ismerjük ezt a típust: elmegy a tengerhez nyaralni, de csak a szállodai medencében mártózik meg, maga sem tudja, miért. Leginkább talán azért, mert megteheti.
Megpillantunk egy yorkshire terrieres társaságot, akik egyből beteszik a kis jószágot a kocsiba, amint meglátnak bennünket, majd végre egy rendes kutyás család jön, mama, papa, kisfiú, egy fekete színű, magyar vizsla keveréknek mondott öthónapos versenyzővel, a neve: Bizsu. Vagy Vizsu, ezt sajnos nem halljuk a nagy szélben. A család Kaposvárról jött, ők is Bogláron kezdtek, aztán felháborodottan beültek a kis Suzukiba, és átdöcögtek ide.
Azt mondják, előzetesen megpróbáltak a netes körökön túl helyi információkat is felcsipegetni, de nem jártak sikerrel, amikor az önkormányzatoknál érdeklődtek. A 67-es úton jöttek, a távolság 75 kilométer, akkor sem lett volna para – fogalmaz a családfő -, ha nem tudnak fürdeni, ennyi még belefér. Szerencsére tudnak, apa és fia nyomban be is megy a 23 fokos tóba, Bizsu vagy Vizsu viszont példát vesz a nyilvánvalóan okosabb felnőtt kutyáról, és az istennek nem megy be.
Ettől függetlenül klassz a hely, nem utolsósorban a panoráma is pazar a szemközti Badacsonnyal, a víz gyönyörűen tiszta, aminek a tetejére a szél már-már giccsesen szép, ezüstösen csillogó hullámokat bodorított.
Mivel hazafelé az M7-esen jövünk, megállunk a Velencei-tónál, itt is akad kutyás strand.
Ez a Drótszamár kemping, ahová belépőt kell venni (a felnőtt 650, a gyerek 450, a kutyajegy pedig 350 forint), viszont van büfé, vécé, wifi, minden. A házi kedvenceknek egy külön elkerített hely van fenntartva, ahol szépen gondozott a gyep, vannak szemetesek, a területre sok fát ültettek, igaz, ezek árnyékában még nem lehet megpihenni.
A víz isteni, ugyanolyan lépcsőkön lehet bemenni, mint Fonyódon. Száva kutya túl van negyed kiló töpörtyűn, ezzel biztosan nem, sőt az általa frissen szerzett teniszlabdával sem lehet becsalogatni. Más négylábú nincs itt rajta kívül, hogy sztárkodjon kicsit a vízben.
Sok gazda szerint nagyon rossz irány, hogy kijelölt kutyastrandok létesültek, még ha ilyen kevés is. Ezzel ugyanis – mondják – végső soron a kutyások ellen dolgoznak az önkormányzatok, kempingek, hiszen alapjognak kellene lennie, hogy a házi kedvencek is fürödhessenek a hazai természetes vizekben.