Császártöltés rossz lapokkal nyert ezüstérmet

Így néz ki játékunk második helyezettje a levegőből

Amikor az Origón elindítottuk a legszebb fekvésű magyar településeket kereső játékunkat, roppant kíváncsi voltam arra, hogy labdába tud-e rúgni egy olyan falu, amely nem hegyek vagy dombok ölelésében fekszik. A Bács-Kiskun megyei Császártöltés olyannyira nagyot rúgott, hogy egészen a dobogó második fokára állhatott fel, azaz ezüstérmes lett. Pedig az Alföldön lévő községen áthaladók azt is mondhatnák, hogy itt semmi nincs. Remélem, a most következő beszámoló az ellenkezőjét bizonyítja. Riport Magyarország második legszebb fekvésű falujáról, Császártöltésről.

„Jó lapokkal nem nehéz megnyerni egy játékot. Az igazi művészet az, amikor az ember kezében csupa rossznak tűnő kártya van, mégis győzni tud. Valahogy így vagyunk mi ezzel a második helyezésünkkel, amelyet csodálatos eredménynek tartunk“ – ezt szinte egy levegővétellel mondta el nekünk Takácsné Stalter Judit, Császártöltés tűzről pattant polgármestere.

Egy alföldi falu is lehet csodaszép

Amikor Takácsné Stalter Judit a rossz lapokról szólt, arra gondolt, mit tud magából megmutatni egy olyan falu, amely lenn az Alföld tengersík vidékén fekszik.

Erre magam is kíváncsi voltam.

Kételyeim azonban nem lehettek. Egyrészt láttam pár fényképet a településről.

Így néz ki játékunk második helyezettje a levegőből Forrás: Stalter Judit

Másrészt két és fél óra alatt megbizonyosodhattam arról, hogy mennyire szép ez a község.

A falu története sok helyen párhuzamos a bronzérmes Feked sorsával.

Császártöltés ugyanúgy a sváboknak köszönhette fejlődését, mint játékunk baranyai bronzérmese. A II. világháború utáni kitelepítések itt is csaknem mindent tönkretettek. A felvidéki magyarok ide költöztetése is ugyanúgy zajlott le, mint Fekeden. A közös szál innentől kezdve kanyarodott el egymástól.

Ajándékba kaptunk egy hatalmas mangalicasonkát

A falu felfedezése során jártunk kilátóban, pincében, az Alföldre egyáltalán nem jellemző dombvidéken. Elengedtünk magunk mellett 200 bárányt.

Jóízűt beszélgettünk egy aranyszínű fokossal és két kutyával dolgozó pásztorral.

Mégis, a legfelemelőbb pillanatok egyike az volt, amikor Sebestyén Zoltán a saját pincéjében hosszú ideje érlelt, mintegy 5 kilós mangalicasonkát a lehető legnagyobb természetességgel nyomta a kezembe.

A kép jobb szélén lengedező sonkát kaptuk meg ajándékba Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Először el sem akartam fogadni. Aztán ennek a sokat látott alföldi embernek a szemébe néztem.

Láttam, hogy végtelenül megsérteném, ha nemet mondanék neki.

A csodálatosan illatozó hús később az Origo Táfelspicc rovatvezetőjéhez, Zirig Árpádhoz került. Ő csak annyit mondott nekem, hogy nem sonka ez, inkább szalonna, de valami istenien finom. Innen is üzenjük Zoli bácsinak, hogy nem mindennapit alkotott.

Sebestyén Zoltántól kaptuk a mangalicasonkát Fotó: Adrián Zoltán - Origo

De az sem volt mindennapos, amikor a pincék előtt téblábolva az út túloldalánál húzódó korláton egy üveg vörösbort és egy fürt szőlőt találtunk.

Meg egy pincekulcsot.

A tulajdonosa egészen biztosan otthon felejtett valamit. Letette hát ide a dolgait, és hazaszaladt. Sem a bort, sem a szőlőt, sem a kulcsot nem lopta el senki.

Szalagos magnóról szól a zene a töltési pincében

Császártöltés legszebb utcái azok, amelyekben egymás mellett húzódnak meg a pinceházak.

Stalter Judit két ilyen sorra is elvitt bennünket.

Főkáptalani pincék, Káposztáskerti pincesor, Gutiszholi pincesor, Erzsébet utcai pincesor. Egyik szebb, mint a másik. A löszpartba vájt pincék egyenletes hűvöse biztosítja a borok kiváló tárolását. A legtöbbet téglával burkolták, de találni még olyat, ahol a löszfalú boltívek megmaradtak. Hosszúságuk változó, a legtöbb 15-20 méteres.

Császártöltés legromantikusabb utcái egyben pincesorok is Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Jellegzetes a pincék elé épült présház. Az egyikben kaptuk meg a sonkát (vagy szalonnát), a másikban meg Illyés Istvánnal találkoztunk. A pincegazda büszkén mutatta gyönyörű hordóit, de azt a sarkot is, amelyhez saját bevallása szerint 15 éve nem nyúlt hozzá.

Ebben a sarokban a hordókat teljesen beborította a nemes penész.

A hosszan elnyúló helyiségben télen-nyáron 18 fok a hőmérséklet. A perzselő alföldi nyárban ide bejönni felér egy tüdőgyulladással.

Illyés István ezekhez a hordókhoz 15 éve nem nyúlt hozzá Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Télen viszont a kinti hidegből betérve az ember rögtön kellemesebben érzi magát. Sebestyén Zoli bácsi pincéjében az öreg hordók lassan a végüket járják,

Illyés István hordói viszont újabbak, nagy becsben tartja őket a gazda.

Legalábbis azokat, amelyek nem az elfeledett sarokban állnak. A kinti söntéspultnál szalagos és kazettás magnó is van – a borivóknak való estéken ez teremt jó hangulatot. A császártöltési pincesorok azért is különlegesek, mert szervesen illeszkednek be a falu képébe. Nem úgy, mint a közeli Hajóson, ahol a Pincefalu már teljesen külön életet él.

Egy löszfal tetejéről bámuljuk az Alföldet

Illyés István később a saját portájára invitált. Kertjében egy hatalmas fán hívogatóan csüngtek az aranysárga körték. Házának hátulja egy magas löszfalnak támaszkodott. A fal tetején a gazda szőlőtőkéi sorakoztak. A szüret ideje ugyan elmúlóban volt, de a házigazda pár fürtöt fent hagyott a tőkéken.

Ezt ettük jóízűen.

Fotós kollégám közben elment a kert végébe, mert onnan is gyönyörű a kilátás a falura.

Kilátás a löszfal tetejéről Császártöltésre Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Milyen Alföld ez, ahol Császártöltést közepes dombok veszik körül? – futott át az agyamon a kérdés.

Nem sokkal később még ennél is érdekesebb helyre vitt a falu első asszonya.

A Kétvölgynek nevezett területen bukkantunk rá arra az ősi útra, amelyen a svábok egykor Bajáról Budára gyalogoltak. Az ő életüket nagyban befolyásolta Patachich Gábor érsek, aki a 18. században a környék korlátlan ura volt. Az sem véletlen, hogy több, környékbeli település előtagja az érsek szó. Ilyen a szomszédos Érsekhalma vagy a közeli Érsekcsanád.

Megérkeztünk Kétvölgybe, ahol egykoron a svábok Bajáról Budára gyalogoltak Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A svábok betelepítésében Patachich érsek főszerepet játszott. Hatalma óriási volt, sokan tartottak tőle. Kétvölgy felé tartva a halastavak mentén jött velünk szembe vagy kétszáz birka.

Az őket vezető pásztornak nem volt nehéz dolga.

Az állatok fegyelmezetten vonultak, sem kutyára, sem fokosra nem volt szüksége. A csengős vezér valahol elmaradt a sorban, miközben a rengeteg birka a Vörös-mocsár felé haladt.

A császártöltési birkák és a helyi pásztor Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Hamarosan mi is eljutottunk oda.

Vacsorára zacskós leves, szavaz a háziasszony

„A játékban elért második helyezésünket annak köszönhettük, hogy egészen elképesztő összefogás alakult ki a faluban“ - mondta Stalter Judit.

Gondoljon bele, Császártöltésen egyáltalán nem dübörög az idegenforgalom.

Valamennyien úgy voltunk vele, hogy ezzel a szavazással kicsit megmutathatjuk magunkat.“

Császártöltés polgármestere, Takácsné Stalter Judit Fotó: Adrián Zoltán - Origo

„Tudom, hogy akadtak olyan családok, ahol a végén már zacskós levest ettek – a háziasszony nem főzött, hanem szavazott“ – ezt már én sem bírom nevetés nélkül.

Szemem előtt játszódik le a jelenet, elképesztő, mire képes egy ilyen játék.

De valahol boldogsággal is eltöltött: igen, ezt mi csináltuk.

Sváb egyenruhájuk van a töltési gyerekeknek

Ha még emlékeznek, a fekedi riportban megemlítettem, hogy a kis baranyai zsákfaluban nincsen sem óvoda, sem iskola. Császártöltés ebben a tekintetben sokkal jobban áll. Mindkét oktatási intézménye a német nemzetiség fenntartásában van. „Büszke vagyok arra, hogy a gyerekeink a sváb népviselet jellemző motívumait tartalmazó egyenruhákat hordhatnak.“

A Vörös-mocsár mellett legelésző szürke marhák, háttérben a falu, Császártöltés Fotó: Adrián Zoltán - Origo

„A mi iskolánk azért is különleges, mert 1943-ban, a II. világháború alatt épült. Akkor mindenki csodájára járt az emeletes épületnek.

Bár Császártöltésen csak 2400-an élnek, az iskolára mindenki nagyon büszke.

Az oktatás magas színvonalú, csak nagyon kevés helyi lakosnak jut eszébe, hogy máshová járassa a gyermekét. Akik itt végeznek, jó eséllyel pályáznak bármelyik neves középiskolába” – mondta Takácsné Stalter Judit.

Pókerről és sváb szerelemről is írt könyvet a polgármester

Mire idáig eljutottunk, máris a falu határában találtuk magunkat. A terület neve Vörös-mocsár. A Duna-Tisza közi Hátság löszös nyugati peremvidéke ez. Császártöltés és Kecel között több mint 10 km hosszan, meredek letöréssel 10-20 méterre magasodik a Duna-völgy fölé.

Az ország állóvizekben leggazdagabb területe volt a Kalocsai Sárköz.

Ennek az egykor gazdag vízi világnak egyik utolsó hírmondója a ma védett lápvonulat - az úgynevezett Őrjeg.

Életkép a Vörös-mocsárból Császártöltésről Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Az Őrjeg középső része a Vörös-mocsár. Miközben fotós kollégám a mező közepén legelő marhákat fényképezte, a polgármester asszonyról kiderült, hogy korábban három könyvet is írt.

Forrás című műve szerelmi történet a 18. századi sváb időkből és a 21. század Magyarországáról.

A két idősíkon futó események és a regény szereplői arra is rávilágítanak, hogy – bár a díszletek változnak – ugyanazon örömök, fájdalmak erőterében élünk ma is, mint 18. századi elődeink. Már ez is kissé meglepett, de csodálkozásom még ennél is nagyobb lett, amikor kiderült, hogy az elöljáró első két kötete a póker világába vezeti el az olvasókat.

Egy kilátó, amely a faluból nem látszik

Hátra volt még Császártöltés titokzatos kilátójának a megtekintése. A Szálas Béláról elnevezett építmény érdekessége, hogy a falu egyetlen pontjáról sem látszik, a tetejére mászva viszont lábunk előtt hever egész Császártöltés.

Császártöltés polgármesterével, Stalter Judittal a falu fölötti Szálas Béla-kilátóban Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Miközben odafent csodáltuk a tájat, Stalter Judit arról beszélt, mit jelentett nekik az Origo játékában való részvétel és a második helyezés.

Egyáltalán nem számítottunk erre az előkelő helyezésre.

„Azt gondoltam, hogy olyan nagyágyúk, mint Hollókő vagy Hortobágy mellett mi nem lehetünk esélyesek. Az sem volt mindennapos, ahogy az első fordulóban megnyertük a megyei versenyt. Éppen ez bizonyította, hogy semmi sem lehetetlen.

Ekkor mondtam azt a falubelieknek, hogy húzzunk bele. Súrt nem tudtuk megelőzni, de ez az ezüstérem számunkra arannyal ért fel. Különben már beszéltem a súri kollégámmal, és elhatároztuk, hogy hamarosan meglátogatjuk egymást. Sőt az sem lenne ellenünkre, ha jövő tavasszal ennek a játéknak az első három helyezettje nálunk, Császártöltésen találkozna. Ha ez megvalósul, azon az Origót is szeretettel látjuk.“

Búcsúkép Császártöltéstől Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Ott leszünk.

Cikksorozatunk harmadik, befejező részében a legszebb fekvésű falut, Súrt mutatjuk be.