Hazudnék, ha azt állítanám, hogy óriási kecskerajongó vagyok, de a hírlevél felkeltette a kíváncsiságomat. El nem tudtam képzelni, milyen lehet egy agility show kecskékkel. Ezért aztán vasárnap délután elmentem a hozzánk amúgy meglehetősen közeli vadasparkba, hogy saját szemmel, személyesen is megtapasztaljam a leírtakat.
Fél órával korábban érkeztem, így még elcsíptem a kecskeshow-t megelőző kisállat-bemutatót.
Egy úr épp egy görényt hajtogatott,
hogy demonstrálja, milyen elképesztő hajlékonyak ezek az állatok. Úgy döntöttem, inkább megkeresem a kecskéket, és megnézem, miként melegítenek az előadásra. Hát, mint kiderült, sehogy.
Elképesztő mázlim volt, mert az első ember, akihez odamentem, hogy megérdeklődjem, hol találom az ügyes patásokat, Tászler Melinda volt, a kecskék gazdája és kiképzője. Ő kísért el a bejárat mellett parkoló kisbuszhoz, amelynek rakterében
türelmesen várakozott a három show-kecske: Bentley, Hannibál és Yoda.
A nevek beszédesek, Yoda egy igazi kékvérű núbiai kecske, ami annyit jelent, hogy óriási fülei vannak. Hannibál onnan kapta a nevét, hogy imádja az embereket, Bentley meg gyönyörű. Melinda nagy szeretettel és élvezettel mesélt az állatairól. Egyébként főként lovakkal foglalkozik, a „kecskézés” csak mellékfoglalkozás a számára.
„Yoda még fiatal, de nagyon ügyesen mozog. Mivel nem lehet tudni, hogy az ivarérettség mennyiben befolyásolja majd az eddig tanultakat, illetve hogyan fog hatni a fellépésekre – például mennyire lesz érzékeny a különféle szagokra –, Yoda ivartalanítva lesz. Amúgy sem akarnánk tenyészteni, és így ő is jobban jár, hiszen nem hajtják majd feleslegesen a hormonok" – tudtam meg Melindától.
Amikor megjegyeztem, hogy szegény Yoda akkor járt volna a legjobban, ha nincs tehetsége az agilityhez, Melinda azzal érvelt, hogy
akkor viszont valószínűleg pörköltként végezte volna valaki másnál.
Nála erre semmi esélye sincs. Összességében tehát nem is olyan rossz a helyzete: a szaporodás öröméről ugyan le kell mondania, viszont kecskeshow-k sztárja lehet.
Melinda feltöltötte az oldalára erősített kis tasakokat kukoricával, pórázt csatolt a kecskék nyakába, és anyukája segítségével bevezette őket a vadaspark kis porondjára. A lelátó már tele volt kíváncsi nézőkkel.
A műsor szemmel láthatóan a kisgyerekes családosokat vonzotta leginkább,
de néhány fiatal pár is lecövekelt, hogy megnézze a kecskék tudását.
Yoda lépett fel elsőként, vele mutatta meg Melinda, miről is szól ez az egész, hogyan lehet a kecskéket egy kis agilityre motiválni. Röviden: ugyanazzal, amivel a kutyákat, vagyis jutalomfalattal. És persze a kecske és az ember között kialakult szoros kapcsolattal.
Zsenge kora ellenére Yoda rutinosan adta elő a produkciót, nem vettem észre rajta a lámpaláz jeleit. Elszánt tekintettel mászott fel az akadályokra, sőt még egy karikaátugrással is színesítette a műsort. Ha nem lettek volna szarvai, akár egy nagyobbacska, pocakot növesztett kutyának is elment volna, olyan lelkesen követte Melinda utasításait. Igaz, odaadásának fő oka szemmel láthatóan az orra elé dugott kukorica volt.
„Az se jó, ha nagyon jól laktak, de az sem, ha farkaséhesek, valahol a kettő között az ideális. Az is szerencsés, ha nem füvön van az előadás, mert akkor hajlamos elkalandozni a figyelmük, de az a cél, hogy később semmilyen körülmény ne befolyásolja a műsort” – avatott be a műhelytitkokba Melinda még a produkció előtt.
Hannibál is Bentley rutinos profiként nyomta le a műsort,
mindketten ügyesen átugrálták az akadályokat, felmásztak a deszkaplatón, sőt libikókáztak is. Próbáltam kiszúrni, melyik milyen számban erősebb a másiknál, Melinda ugyanis azt mondta, hogy a kecskék is egyéniségek, és mindegyik tehetségesebb valamiben. Én azonban nem tudtam rájönni, hogy kinek melyik a húzószáma.
Az ügyesebb produkciókat spontán tapssal jutalmazta a közönség, amit nem tudom, hogy mennyire érzékeltek a kecskék, az viszont tény, hogy
a három közül az afrikai Yoda bizonyult a művészléleknek.
Amikor nem ő volt porondon, hangos mekegéssel jelezte nemtetszését, valamint ő volt az egyetlen, aki belekóstolt a színpad mellé állított virágládába.
Kevés előadóművész kerül olyan intim közelségbe a közönséggel show után, mint Hannibál, Bentley és Yoda, akik még vagy tíz percig simogattatták magukat a nagyérdeművel, majd néhány közös fotó után visszafáradtak a lakóbuszukba. Hát így megy ez a sztárkecskéknél.
Este, a cikk írása közben "rágugliztam" a kecskeagilitys témára. Igazat kell adnom Melindának, tényleg nem nagyon van múltja ennek a műfajnak itthon. De úgy tűnik, világszerte is eléggé gyerekcipőben jár a kecskék ügyességi sportja. Nem hiszem, hogy valaha olimpiai szám lesz, de az biztos, hogy egy vasárnap délutáni gyerekshow-nak tökéletes program.