Hogyan lehet a legtöbbet kihozni egy utazásból?

Mindenhol akadnak barátok

Irodával vagy egyénileg utazzak? Hol kapok olcsó repülőjegyet? Mit vigyek magammal az útra, és mit ne? Csak néhány kérdés, amellyel mindenki szembesül, aki utazásra adja a fejét. Nekik nyújt praktikus tanácsokat most megjelent könvyvében Kisgyörgy Éva, azaz Travellina, aki az Origo utazás rovatának is rendszeres szerzője. A Világutazók kézikönyve három évtized tapasztalatait osztja meg az olvasókkal, hogy az utazás valóban élvezet, és ne bosszúság legyen.

Csapjunk a közepébe. Mondj három példát a könyvből, amivel megkönnyíted az utazók életét!

A blogom olvasóitól az egyik leggyakoribb kérdés, hogy mondjak olyan weblapokat, ahol ár szerint lehet repülőjegyet keresni. Van úgy, hogy jön egy hosszú hétvége, és szinte mindegy is, hova menjen az ember, csak ki akar mozdulni, nem túl drágán. Több ilyen lap is van, például a Bogair.hu, a Drungli, a Kiwi vagy például a Google Flights.

Madeirára télen is érdemes ellátogatni Forrás: Kisgyörgy Éva

Egy apróság, ami megkönnyíti a mindennapokat. Tegyük fel, egy hosszabb utazásra indulsz, folyamatosan mozogva, azaz minden éjjel máshol alszol, és este nem vagy biztos abban, hogy a kimosott pólód megszárad másnapra. Nedves pólót meg nem célszerű a hátizsákba gyömöszölni, nagyon bebüdösödik. Ilyenkor én azt szoktam csinálni, hogy

a jól kicsavart pólót ráterítem egy tiszta törülközőre, és együtt feltekerem őket,

mint egy palacsintát. Jól kicsavarom, így a törülköző sok nedvességet magába szív, majd a pólót kirázom és vállfára teszem – ezzel biztos lehetek abban, hogy megszárad reggelre.

Vagy ott van például az étteremválasztás kérdése. Gyakran már azzal is befolyásoljuk, milyen választ kapunk, hogy miképp tesszük fel a kérdést. Például ha egy szálloda recepciósához azzal a kérdéssel fordulunk, hol érdemes vacsorázni, jó esély van arra, hogy ő olyan helyre küld majd, ahova a turisták járnak. De ha úgy fogalmazzuk meg a kérdést, hogy ő hova szokott a barátaival, családjával beülni, ha születésnapot ünnepelnek, több eséllyel jutunk el helyiek által frekventált éttermekbe.

Specialitás New Yorkban: a The Pickle Guys hordós savanyúságai Forrás: Kisgyörgy Éva

Honnan jött a könyv ötlete?

Egyrészt belső késztetésből, másrészt az olvasói levelek nyomán. Az utazásaim során gyakran szembesülök azzal, ahogy a tapasztalatlanabb utazók még kicsit csetlenek-botlanak, és ilyenkor néha úgy szeretnék kicsit „anyáskodni" felettük. Elnézem, ahogy vacognak egy repülőn, mert a nyári hőségben nem vittek magukkal egy pulcsit, vagy épp egy tíznapos útra is 250 ml-es sampont pakolnak, ami csak fogja a csomagjukban a helyet.

Persze én is ugyanilyen zöldfülűen kezdtem mindent,

és az utazások során lettem egyre tapasztaltabb. A másik lökést az olvasók adták, akik naponta több levéllel bombáznak, és ezekben pont azokat a kérdéseket teszik fel, amelyeket most egybegyűjtöttem.

Vonattal Alaszkában Forrás: Kisgyörgy Éva

Kiknek szól a könyv? Inkább a kezdő vagy haladó utazóknak?

A könyv teljesen az alapoktól indul, úgyhogy ha még valaki az életében nem járt sehol, akkor jó alapozást kap, mivel az egész folyamatot végigveszem. De remélem, a haladóknak is tudok újat mondani.

A Maldív-szigeteket hajóval járta körbe Forrás: Kisgyörgy Éva

Fontos az is, hogy a könyv nemcsak egyéni utazóknak szól, azaz nem célja, hogy mindenkit önálló utazásra ösztönözzön. Manapság meglehetősen gyakori a hátizsákosok körében, hogy ellenségesen viselkednek az utazási irodákkal, holott

szerintem mindennek megvan a maga helye, szerepe.

Bizonyos élethelyzetekben (nyelvtudás hiánya, sok elfoglaltság a munkában) egyszerűen kényelmesebb, gyorsabb becsatlakozni egy csoporthoz, még ha tudja is az ember, hogy így valószínűleg többet fog fizetni. Sőt, még a hozzám hasonló introvertált utazók is, akik az esetek zömében egyedül szeretnek utazni, kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy célszerűbb – sőt bizonyos esetekben olcsóbb – egy szervezett út. A Pápua Új-Guineán tett hajókirándulásomat a Sepik folyón nehéz lett volna egyedül kivitelezni.

Van, amikor praktikusabb csoporttal utazni, például Pápua Új-Guineában Forrás: Kisgyörgy Éva

Én tehát nem gondolom, hogy bármelyik utazási forma felsőbbrendű lenne a másiknál és nem is értem, miért kell bárkinek is azon füstölögni, mások hogyan utaznak. Visszatérve a könyvre - úgy gondolom, ezt leginkább az egyéni utazást szervezők tudják hasznosítani, de sok olyan rész van benne (például a csomagolásról, a biztonságról), amely a csoportos utasokra is érvényes.

A könyvben sok weblap címe szerepel. Nem lett volna praktikusabb valamilyen online formában kiadni?

De. Az az online megoldás mellett szólt, hogy egyből kattintani lehetne a weblapokra, viszont két másik érv átbillentette a mérleget a nyomtatott verzió felé. Egyrészt az, hogy szerettem volna egy olyan réteget is megszólítani, amelyik nem lóg egész nap az interneten.

Érdemes egy fesztiválhoz időzíteni az utazást - ez Bhutánban volt Forrás: Kisgyörgy Éva

Másrészt húsz éve van blogom, így egyszerűen nekem nagyobb örömet ad, ha valami egész mást hozok létre. Egy könyvet, amelyet meg lehet fogni, és a frissen nyomtatott lapokat meg lehet szagolni.

Fontos-e számodra a felelősségteljes utazás?

Abszolút, ráadásul ez is egy olyan dolog, amit fokozatosan tanul meg az ember. Nyilván nem arra gondolok, hogy a szemetet nem dobáljuk el, és nem folyatjuk feleslegesen a vizet, különösen vízben szegény területeken, mert azt alapból tudja az ember.

De fokozatosan ismertem meg helyi szokásokat,

amelyekkel az utazásaim elején nem voltam tisztában. Olyan apróságokra gondolok, hogy például nem illik az evőpálcikát a rizsbe szúrni. Vagy például ma már semmi olyan programban nem vennék részt, amelyhez állatokat fogságban tartanak – legyen az elefántháton lovaglás vagy oroszlánokkal sétálás.

Ebéd a helyi piacon Malajziában Forrás: Kisgyörgy Éva

Nagyon fontos megtanulni azt is, hogyan adakozzon az utazó felelősségteljesen. Semmi esetre sem célravezető, ha a busz ablakát kinyitva cukorkákat osztunk a gyerekeknek, mert ezzel azt érjük el, hogy nem mennek iskolába, hanem a turistákat várják. Megvan a módja annak, hogy úgy segítsen az ember, hogy ne okozzon nagyobb kárt – a könyvben ilyen kérdésekre is kitérek.

A jó pap holtig tanul?

Bizony, emiatt nehéz is volt elengedni a könyvet a nyomdába. Már eleve évekig kotlottam rajta, folyamatosan jegyzeteltem a jó weblapokat, trükköket, listákat. Aztán amikor már javában dolgozott rajta a szerkesztő és a tördelő, még

újabb és újabb gondolatokat csempésztem bele, amelyeket akkor tanultam.

Például velem is gyakran előfordult, hogy egy frissen bérelt autóban az első benzinkúthoz hajtva elbizonytalanodtam, melyik oldalon van a tanksapka – ezt mindig elfelejtem előre megnézni.

Bérelt kocsival Bulgáriában Forrás: Kisgyörgy Éva

Már majdnem kész volt a könyv, amikor belefutottam az interneten abba, hogy a műszerfalon a benzinmérő mellett ezt mindig jelzi egy kis nyíl. Bevallom, ez nekem újdonság volt, soha nem tűnt fel, de nagyon hasznosnak találtam. Még gyorsan belegyömöszöltem ezt az apróságot is a megfelelő részbe.

Ma már ritkák az anyagi értelemben nagy sikert arató könyvek. Mi motivált arra, hogy a tapasztalataidat megoszd másokkal?

Még alig fogtam fel, mi az az internet, de 1996-ban már saját honlapom volt, amelyen az első utazásaim naplóit osztottam meg. Nagyon szerettem a visszajelzéseket, amikor mások az én jegyzeteimet használták segítségül a saját útjaik megtervezéséhez, vagy egyszerűen csak a fotelből utaztak velem. A közösségi média terjedésével már nem csak pár tucat ismerős, hanem több ezres olvasótábor követi nyomon, merre járok.

Az amerikai 66-os út végén Forrás: Kisgyörgy Éva

Bár a blog nem termel bevételt, nekem a befektetett munka a mai napig megtérül azáltal, hogy hálás leveleket kapok.

Egyszerűen imádom azt az érzést, hogy másokat is inspirálok arra, hogy elinduljanak felfedezni a világot.

Ez a könyv egy újabb eszköz ehhez, amikor nem konkrét országokról szóló látnivalókról, hanem az utazás praktikus oldaláról igyekszem átadni mindazt a tudást, amit magamra szedtem. Bízom benne, hogy sokaknak segít majd.