Ha unja a szeszélyes magyar nyarat, irány Alicante!

Madridot, Malagát, Barcelonát, Valenciát sok magyar bejárta már, de a Costa Blanca és Costa Cálida talán nem annyira ismert. Pedig sok szépséget tartogat az utazónak, és fapados járattal viszonylag olcsón is meglátogatható. Kétrészes délkelet-spanyol kalandozásunk első darabja.

Biztos sokakkal előfordult (de a cikkíróval biztosan), hogy egy hétig ült kabátban vagy pulóverben keserves arccal a Balatonnál, a kölcsönkapott kis üdülő nyirkos, nedves, de legalább fedett teraszán, morózus arccal nézte az esőfelhőket, és azon bosszankodott, hogy így múlnak a drága szabadnapok.

A gyerekek miatt nem pálya az egész napos henyélés,

sörözéssel összekötött ulti vagy römi, úgyhogy lehet szervezni a drága termálfürdőt, netán élmény- és kalandparkot, lovaglást, utóbbiakat persze csak ha eláll a nyomorúságos eső, és 15 fok fölé megy a hőmérséklet.

Csak süssön a nap

Akkor már inkább irány Spanyolország, annak is délkeleti partvidéke, a Costa Cálida: drágább oda az út, mint Balatonszöszmöszre, de garantált a jó idő – és ez nem kevés. Ott valahogy akkor is süt a nap, ha az előrejelzés szerint nem.

A Santa Barbara erőd egy kis része Alicantéban Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Ha nem akarunk négy napot vezetni oda-vissza, akkor praktikus repülőre ülni. A közismert fapados cég két és fél óra alatt Alicantéba repít, elő- és utószezonban olcsón, de amúgy sem horror árakon.

A várost a Santa Barbara vár uralja, amely 166 méter magasan terpeszkedik a Benacantil hegyen. Kezdjük itt az ismerkedést. Ibériai, római tárgyak is előkerültek ásatások során, de a 9. századtól említik csak erődként, a mór hódítás korában is felismerték stratégiai jelentőségét – be lehet látni az egész öblöt, és ötven kilométert a szárazföldre is.

Az alicantei vár, a közeli strandról nézve Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Feljuthatunk fizetős lifttel, turistabusszal, de autóval is, hátulról, nem a tenger felöli oldalon. Bátran menjünk kocsival is, ha legfelül nincs üres parkolóhely (bár nekünk főszezonban, délután ötkor simán akadt öt is), akkor kicsivel lejjebb akad két másik kijelölt terület, mind ingyenes, akárcsak a vár megtekintése.

Ezt látjuk fentről Forrás: Origo, Kalmár Csaba

1248-ban Kasztíliai Alfonz, a későbbi X. Bölcs Alfonz foglalta el a móroktól, Szent Barbara napján, innen a ma használatos neve. Falai közt egy órát bőven el lehet tölteni, a panoráma pazar, büfé van, és közben vetítésekkel és sztorikkal szórakoztatják a messziről jött embert.

Egy korábbi kapitány a legendárium szerint egyik kezében a kardjával, a másikban a vár kulcsaival halt meg,

utolsó leheletéig védte a falakat az aragónokkal szemben.

Egy másik sztori, amelyről vicces animáció is készült, arról szól, miképp robbantották fel a középkori erőd egy részét, amikor a jöttment angolok az istennek sem akartak eltakarodni onnan.

Őrzi a várfalat Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Ha ezzel végeztünk, nézzük meg a Santa Maria-bazilikát, amelyet a 15. században emeltek, természetesen mór mecset helyére, mint annyi más templomot Dél-Spanyolországban. Még marad időnk fürdeni egyet: a Playa del Postiguet van a legjobb helyen, de ennek megfelelően elég zsúfolt.

A légierő Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Ha viszont nincs tömegiszonya, és nem zavarja, hogy néha egy nejlonzacskó tapad az arcára a kedélyesen hullámzó vízben, akkor megteszi. Előnye, hogy onnan egy percre van a kikötő és a sétány, ahol a nagy esti-éjszakai élet zajlik. A Plaza Puerta Del Martól délnyugatra eső utcákban is nagy a jövés-menés, ott lehet vacsorázni.

Bő egy órát eltölthetünk itt Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Magyar vonatkozás is található a város múltjában, ugyanis Hertzka Lipót edző volt a harmincas években a helyi futballcsapatnál, a Hérculesnél, a hetvenes években pedig Kalmár Jenő edzette a társaságot. Náluk is híresebb magyar szakvezető is megfordult a stadionban, az Aranycsapat tagja, Kocsis Sándor 1972 és 1974 között edzette a helyi aranylábú ifjakat.

Elche a pálmák árnyékában

Alicante után érdemes délnek indulni, főleg, ha Valenciát már látta az ember. Elche onnan 30 kilométer, legfeljebb fél óra kocsival. Külvárosaival együtt 227 ezres település, nyáron jó forró, viszont tele van árnyákot adó datolyapálmával: Európába sehol nincs ennyi pálma egy rakáson, és erre büszke is a város népe.

Elche - mintha Afrikában lennénk Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Kezdjük is rögtön a barangolást a Huerto del Cura nevű botanikus kerttel. Ennek egy káplán volt a tulajdonosa a 20. század elejéig. Könnyen bejárható, egy órát el tudunk bolyongani a végtelenül változatos flórát mustrálgatva, különféle pálmák, parányi tavak mellett citromfákat, narancsfákat, egészen fura és hatalmas kaktuszokat is találunk.

Egzotikus botanikus Forrás: Origo, Kalmár Csaba

1894-ben Wittelsbach Erzsébet magyar királyné, azaz Sisi is járt ezen a tájon, konkrétan a parkban, és az egyik gigászi pálmáról azt találta mondani, hogy annyira robosztus, erős, uralkodói, hogy nevet érdemelne (a többi fának sem volt akkoriban saját neve). A káplán a királyné távozása után morfondírozott egy sort, majd

birodalmi pálmának kezdte hívni a nyolcágút,

és ma is ezen a néven fut.

Vezérek, pálmák Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Ha sikerült leparkolni a botanikus kertnél, akár ott is hagyhatjuk a kocsit, mert onnan az óváros csak tíz perc séta. Bóklászhatunk a kiszáradt folyómeder mentén, így biztos ne tévesztjük el az Altamira palotát, amely a XII. században emelt mór erőd helyére épült háromszáz évvel később, már a katolikus királyok idejében. Az épületet az elchei régészeti és történelmi múzeumon át tudjuk megközelíteni, belépő ellenében, a föld alatt.

Nincs tolongás a vár előtt Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Megéri a 3-4 eurós belépőt a rövid, de érdekes, interaktív kiállítás, amely után a várban bolyonghatunk. A falakról látszik a környék is, de ha ez nem elég, akkor baktassunk fel újabb 2 euró ellenében a helyi bazilika harangtornyába: mit ád isten, ezt is Santa Mariának hívják. Ha felcaplattunk, és izzadtan kilihegtük magunkat, fotózzunk párat a tetőről: a tengernyi pálma miatt kicsit olyan, mintha Afrikában lennénk.

Elche Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Onnan megmosolyoghatjuk a Vinalopó folyót, amelyet a szakirodalom Alicante tartomány legfontosabb folyóvizeként említ, 81 kilométeres hosszával. Nyáron azonban csak egy kis ér, egy csermely szinte, a medrét pedig graffitik díszítik, hogy ne a szürke domináljon, és ne egy reménytelen betonteknőt kelljen naponta megbámulnia a helyi lakosságnak.

Franco újraépíttette Krisztus szobrát

Elche után mehetünk tovább délnyugatnak, és ha nem az autópályán, hanem a 340-es úton haladunk, még Murcia város előtt beérünk egy kis faluba, Monteagudóba, ahol nem kell sokáig keresgélni a Krisztus-szobrot, ugyanis a hegy, amelyre felépítették, magasan az álmos település fölé tornyosul.

Monteagudo a középkorban Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Az eredeti Anastasio Martínez Hernández szobrász alkotása volt, 1926-ra fejezte be, de nem sokkal később a spanyol polgárháborúban felrobbantották. A jelenlegi 20 méter magas, Nicolás Martínez Ramón műve, ő Franco-rezsim megrendelésére húzta fel a szobrot. Persze akad, aki inkább a XI-XII. századi mór erődöt nézné inkább, és lebontaná a totalitárius diktatúrával összefüggésbe hozható látnivalót.

Monteagudo elölről Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Egy igényes, kellemes – és légkondicionált! - látogatóközpont van alatta, ingyenes múzeum, térjünk be bátran, nagy tolongás nem lesz. A szoborhoz úgy tíz percet lehet mászni felfelé, de a közvetlen környezete romos, le volt zárva 2016 júliusában. Egy egyórás kitérőt a falu így is megér.

És hátulról Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Murcia megér egy estet

Murcia tartomány központja, 440 ezres lakossággal. Készüljünk fel arra, hogy nyári melegben délután, úgy kettő és hat óra között szinte leáll a város, a legtöbb hely bezár, de még kisboltot sem könnyen találni, ahol egy palack vizet ihatunk. A derék, sziesztázó murciaiak persze a templomokat is zárva tartják, így

várnunk kell a forróságban, ha be akarunk jutni a katedrálisba,

amit – nem fogják elhinni – Santa Mariának hívnak, akárcsak az elcheit és alicanteit.

Katedrális Murciában Forrás: Origo, Kalmár Csaba

A katedrális a város legfontosabb épülete turistaszemmel, gótikus, reneszánsz és barokk stílusjegyeket is hordoz, a XIV. században kezdték építeni, persze egy mór mecset helyére. Ha szerencsénk van, megtekinthetjük Bölcs Alfonz, Kasztília és León királyának szívét tartalmazó urnát is az egyik kápolnában. 2016 júliusában nekünk nem volt ott nagy szerencsénk, mert a katedrális harmadát lezárták a látogatók elől, renováltak épp valamit bőszen.

A városháza Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Ugyanazon a téren még betérhetünk a püspöki palotába, annak udvarára. Érdekes módon semmiféle átvizsgálásra nem került sor, igaz, pár ajtón túl nem is juthat az egyszerű földi halandó.

Az óvárosban még több régi templom, múzeum található, érdemes betérni ide-oda, de

bravúr kell ahhoz, hogy mindent lássunk:

a Szent Anna kolostor például este hatkor még, hétkor pedig már zárva volt, jóllehet, egy általam megkérdezett apáca szerint közben kinyitott. Talán nem szeretik a bámészkodókat.

Murcia naplemente előtt Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Onnan a Segura folyó partjára sétáljunk, ami napnyugta környékén az igazi, egyfelől kellemesebb a klíma, másfelől a kivilágított hidak nagyszerűen festenek. Az Ayuntamiento de Murcia, az önkormányzat épülete is megér pár fotót, ahogy a hatalmas halszobor is, amelyet praktikusan a folyóba helyeztek.

Régebben vizet köpött, vastag sugárban, most épp pihent Forrás: Origo, Kalmár Csaba

A Puente de los Peligros (Puente Viejo) a legrégebbi híd, az 1700-as évekből, az első volt Murcia tartományban, amelyet a Segura fölé emeltek, és kibírt minden áradást.

Modern hidak is vannak Murciában Forrás: Origo, Kalmár Csaba

Kétrészes kalandozásunkat Lorca várával, Cartagena városával és La Manga bemutatásával folytatjuk.