17 hónap, 16 különböző ország. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a normál élettel?
Sehogy. Mindketten szüneteltettük a munkánkat. Skóciában lehetőség van arra, hogy pihenőévet tartsunk, a munkahely köteles visszafogadni. Tanárként dolgozom, jóban vagyok az igazgatósággal, így megengedték, hogy kicsit hosszabb legyen az a pihenő.
Craig saját víz-, gáz- és fűtésszerelő vállalkozást vezet, ezt a bátyja vette át a túránk idejére. Ami a családot illeti, pont azért vágtunk bele most a világjárásba, mert még a családalapítás előtt szerettünk volna átélni egy hosszú utazást.
Randioldalon találtak egymásra. Közös álom, közös nevező?
Igen, édesanyám nagy bánatára interneten ismerkedtünk meg. A zene és az utazás mindkettőnk kedvencei között szerepelt, ráadásul egymáshoz közel nőttünk föl. Így annak ellenére, hogy még sohasem találkoztunk, hamar lett közös pont.
Mindig bántam, hogy az egyetem után nem hagytam ki egy évet,
mint ahogy sokan teszik, hanem rögtön belevágtam a munkába. Craig pedig alig tért haza Kanadából, máris vissza akart menni. Szóval mindketten nagyon vágytunk rá, hogy világot lássunk. Egy öthetes Ázsia-túrával teszteltük egymást: másfél év összezárva nagyon sok idő, tudnunk kellett, hogy bírjuk-e.
Húszezer fontot (több mint 7 millió forintot) sikerült összespórolni. Hogy lehet ezt kivitelezni?
Azonnal elkezdtem gyűjtögetni, amint Ázsiából hazaértünk 2013-ban. 100-200 fontot minden hónapban megmentettem a fizetésemből, nem jártam el bulizni, se étterembe. Nem kérdés, hogy nagyon jól spórolok.
Tökéletes sztereotípiája vagyok a skótnak,
akiről önöknek, magyaroknak, bőven van viccük.
Táblázatokat vezettem a keresetről és a kötelező kiadásokról. Beszüntettem mindenféle felesleges vásárlást. Amint megláttam valamit, ami tetszett, megkérdeztem magamtól: utazás vagy unalom? Felhívtam a mobilszolgáltatót, a tévészolgáltatót, és mindenkitől kértem egy olcsóbb csomagot.
Eljött az utazás pillanata. Önökkel együtt a blog is elindult. Miért vágott bele?
Korábban már vezettem blogszerűségeket, de azokban főként a családnak posztoltam a nyaralásaimról. Az egyik barátom beszélt rá az út dokumentálására. Először húztam a számat, de kicsit utánajártam, aztán belevágtam. Most meg már közel húszezres a havi nézettség.
Nincs manapság túl sok blogger? Tényleg lehetséges utazni és pénzt keresni egyszerre?
Az internet hemzseg az utazó bloggerektől. Ennek negatívuma, hogy nehéz érvényesülni, pozitívuma viszont, hogy hihetetlen az összetartás. Mindenki segít mindenkinek. Nem tartanék ott, ahol tartok, ha nincs a többi blogger.
Ki kell tűnni az átlagból az íráskészség, a fotók vagy a médiajelenlét révén.
Nekünk szerencsénk volt, mivel a történetünk érdekli az embereket: otthagyni a munkát, hogy utazgass, erről rengetegen álmodoznak. Ráadásul az emberek imádják a romantikát, mi pedig párban utazunk. A legsikeresebb posztjaink az eljegyzésről és a házasságról szóltak.
Merthogy összeházasodtak az út során.
Igen, Craig Vancouverben tette fel a nagy kérdést, és Austinban házasodtunk össze. Nagyon szép nap volt, rengeteget nevettünk. Tökéletes segítséget találtunk a lebonyolításhoz. A szervezővel és a fotóssal is barátok maradtunk, jönnek is áprilisban a hivatalos esküvői partira. Ezt már otthon üljük, Skóciában.
Úgy tűnik, valóban működött a társkereső.
Craig és én nagyon sokban hasonlítunk. Amikor elmondtam világjáró tervemet, azonnal támogatta. Azóta vulkándeszkáztunk Nicaraguában, letekertünk a világ legveszélyesebb útján Bolíviában, búvárkodtunk Kubában.
Keressük az adrenalint, valószínűleg ez is tetszik az olvasóknak.
Mi a legjobb a blogolásban?
„Az Államokban vagyok tanár 15 éve. Ott fogom hagyni a munkámat, hogy belevágjak az utazásba. Hogy külföldön dolgozzam, tanítsak és kutassak. Maradjatok ilyen ösztönzők!” – ezt az e-mailt néhány hete kaptam. Ettől éri meg a gép fölé görnyedni órákon át.
17 hónap hosszú idő, főleg, ha nem luxusban tölti az ember. Figyeltek a költekezésre, hogy minél több helyre eljuthassanak. Hol a határ?
Ha hosszú távon utazunk, a pénz annyira nem lényeges tényező. Nem érdekelnek a nagy márkák vagy az úri helyek. Ha találunk egy jó programot, arra befizetünk, és máson spórolunk.
Ha csak napokat tölt valaki egy adott helyen, nem ismerheti meg eléggé.
Inkább hetekben vagy hónapokban gondolkozunk. A workaway rendszerén keresztül vállaltunk több munkát, így a helyiekkel ismerkedhettünk. Magyarországra is így jutottunk el.
Hogy tetszett az országunk?
A turisták által kevésbé ismert arcát láthattuk: a magyar vidéki életet egy kis településen. Több mint egy hónapot éltünk Magyarországon, felfedeztük Budapestet és a Balatont, de utána egy falusi ház körül segítettünk a teendőkben. Cserébe mennyei magyar ételekkel tömtek minket, és a szállásra sem volt gondunk.
Ezek szerint ízlett a magyar konyha.
A magyar konyha kiváló. Nehéz és egészségtelen, de ínycsiklandó. Imádom a kenyeret és a húsokat, volt mindkettőből bőven. Az egészségesebb receptek közül pedig a gyümölcslevesbe szerettem bele. Abba, amelyikben meggy is van. Azt is tapasztaltuk, hogy
a pálinka végigkíséri az embert, ha Magyarországon jár.
A bor pedig kiváló és olcsó. Skóciában 4 fontot fizetünk egy pohár borért, Egerben 85 centbe került, és jobb minőségű volt.
És a magyarok?
Elsőre kicsit zárkózottnak tűntek, de amint megismertük őket, nagyon vidámak és barátságosak lettek. Még Budapesten tanítottam néhány napig angolul, az ott megismert emberek motiválóan hatottak rám. Ez az utazás legszebb része: a szembejövő kultúrák és életek.
Hogyan lehet ezek után visszatérni a mókuskerékbe? Készül már a következő terv?
Jól fog esni egy kis pihenő. Együtt lenni a családdal, a barátokkal, megint pénzt keresni. Kisebb terveink vannak, meg aztán házat is akarunk majd venni, így lehet, hogy csúszik minden. Skóciát és Angliát fedezgetjük fel mostanában, síelni is el akarunk menni, szóval nem tétlenkedünk. A két skót nem nagyon tud a fenekén megülni.