Nem kellett sok pénz, hogy megvalósítsam a fiam álmát

A gyerekeknek az óceán volt a csúcs

Szeretném látni Berlint – közölte velem nyolcéves, második osztályba járó fiam. Örülnöm kellett volna, hogy nem egy újabb fröccsöntött műanyag figurát kér a Jézuskától, de azért eléggé meglepett a kijelentése. Ja, és Lisszabont is! – tette hozzá gyorsan. Lehet, hogy a vártnál mégis drágább befektetés volt az a képes Európa-atlasz, amelyet az utóbbi hetekben előszeretettel forgatott lefekvés előtt? De az álmok azok álmok. Meg kell valósítani őket! 

Azt rögtön beláttam, hogy a mi átlagosnak mondható anyagi hátterünkkel erre a négyfős családi kirándulásra csak januárban van esély, amikor a repülőjegyárak akár a belföldi távolsági vonatjegyek áránál is alacsonyabb szintre zuhannak. Karácsony előtt gyorsan fel is mértem a piacot.

Néha megéri átszállni

Berlin könnyen elérhető közelségbe került potom 3000 Ft/fős viteldíjért, vagyis a leghidegebb hónapban Budapestről

a német fővárosba eljutni kevesebbe kerül, mint egy Intercityvel Nyíregyházára.

Ráadásul az út is feleannyi ideig tart. De mégsem ez volt a nap legnagyobb meglepetése: a schönefeldi repülőtérről a Ryanair 8000 Ft-ért kínálta a jegyeket a portugál fővárosba. Akkor üssünk két legyet egy csapásra, gondoltam. Jöhet az ötnapos, januári Európa-kör.

Lisszabon télen is kiváló úti cél Forrás: Puskás Zoltán

Így történhetett, hogy egy hideg januári hajnalon már négyesben robogtunk a Liszt Ferenc repülőtér kettes terminálja felé. Kézipoggyászaink csak a legszükségesebb dolgokat rejtették, hisz bele kellett férnünk a Ryanair ingyenes keretébe, különben a többszörösét fizethettük volna az útért.

Bár a Wizzair közvetlen utazási lehetőséget is kínál a magyar és a portugál főváros között, érdemes máshol is körülnézni. A Ryanair bázisreptereit (Milánó, Berlin, Brüsszel) nem egyszer fillérekért elérhetjük, innen aztán a lehetőségek tárháza széles. Számunkra is olcsóbb volt ez a lehetőség,

mindössze 11 ezer forintért jutottunk el Lisszabonba,

visszafelé pedig a közvetlen Wizzair járattal 15 ezer forintba került az út fejenként.

A németeknél meglepően enyhe idő, az itthoni mínusz 10 fokos hajnal után „kellemes” 4 fokos hőmérséklet fogadott minket. De azért izgatottan vártuk a másnapot, amikor három és fél óra repülés után végre megérkezhettünk a 15 fokos Portugál télbe.

Ilyen a portugáliai január Forrás: Puskás Zoltán

Miénk volt az egész város

Lisszabonba repülővel megérkezni egészen elképesztő élmény. A reptér ugyanis egy közeli fennsíkon kapott helyet, és az utolsó szakasz a belvárost szeli ketté. A három és fél órás eseménytelen út után

a lemenő nap fényénél tárult elénk az Atlanti-óceán hosszú, homokos partja,

majd átrepültünk a város jellegzetes, vörös színű függőhídja felett, amely a megtévesztésig hasonlít a San Franciscó-i Golden Gate-re.

Majd a nyüzsgő Baxia (óváros) következett szűk utcácskákkal, döcögő villamosokkal, három-, négyszintes színes épületekkel. Mindez egy-két perc alatt tovatűnt alattunk, mire felfoghattuk volna, már „bele is kapaszkodtunk” a kifutópálya aszfaltcsíkjába.

Narancsfa januárban a Jeromos-kolostor szomszédságában Forrás: Puskás Zoltán

Lisszabonhoz már többször volt szerencsém, ám eddig mindig a folyamatosan nyüzsgő, zsúfolt, benzingőzös, dugókba fulladó nyári arcát mutatta felém, amikor a szűk utcák zsúfolásig megtelnek turistákkal, és

a város legszebb részein végigdöcögő 28-as villamosra születni kell,

feljutni szinte képtelenség.

Szerencsére télen teljesen más a helyzet. A széles folyóparti sétányon elvétve találkoztunk néhány futóval, bringással, és a város egyik legjellegzetesebb jelképénél, a Belém-toronynál is jóval gyérebb volt a forgalom.

A Belém-torony, a város egyik jelképe Forrás: Puskás Zoltán

A híres portugál felfedező, Vasco da Gama felfedezőútjának emléket állító, gótikus stílusú hófehér épület még most is pont olyan kecsesen őrzi a Tejo folyó torkolatát, mint a 16. században, amikor a felfedező Afrika megkerülésével Indiába indult. Pompás síremlékét, amely földi maradványait őrzi, a közeli Jeromos-kolostorban találjuk.

Már a toronyból is

hívogatott az 50 méter magas szoborcsoport, a Felfedezések emlékműve,

amely szintén a folyóparton található. A hajót mintázó hófehér építményen híres portugál felfedezők, utazók és uralkodók kaptak helyet, a hajó orrában pedig Tengerész Henrik portugál herceg látható, akinek expedíciói nagyban hozzájárultak a későbbi gyarmatok megszerzéséhez.

A Felfedezések emlékműve Forrás: Puskás Zoltán

Amíg én a szoborban gyönyörködtem, fiaimat persze jobban lekötötte a hatalmas tér másik látványossága, a márványból készült világtérkép, amelyen minden fontos helyszín és évszám megtalálható. Mire odaértem, már többször végigfutották a portugál hajósok több évtizedes, viszontagságos útvonalait.

Élvezni a pillanatot, erre tanítanak a gyerekek

Gyerekkel utazni persze nem könnyű. Amíg te indulnál, hogy belülről is megcsodáld a Szent Jeromos-kolostor egyedi, Mánuel-stílusban épült hófehér épületegyüttesét, addig a srácaid mindig találnak valami érdekesebbet.

A portugál hajósok nyomában Forrás: Puskás Zoltán

Perceket rohangásznak a zöldellő park csobogó szökőkútjai körül a narancsfák árnyékában, őszinte csodálattal kísérik végig útján a huszadik ósdi, sárga villamoskocsit, vagy gondolkodás nélkül kipróbálják az elkerített EU-konform játszótér biztonságos, ám a hazaihoz megszólalásig hasonlatos elemeit.

De mielőtt elkezdenénk bosszankodni rajta, eszünkbe ötlik, hogy kellemesen melegít a nap, csicseregnek a madarak, csodálatosan kék felettünk az ég. Ja, és otthon ma is mínusz öt fok van. Így aztán hamar rájövünk:

aggodalomra és sietségre semmi ok!

A Tejo-parti látnivalók után másnap reggel a belvárost céloztuk meg. Lisszabon szívének eléréséhez magunk mögött hagytuk a part menti keskeny síkságot, és bevetettük magunkat az apró, macskaköves utcácskák útvesztőjébe.

Hamar meglett a város legszebb részein végighaladó 28-as villamos eszméletlenül kanyargó pályája. Eddig mindig kerékpárral jártam a várost, nem is nagyon vágytam a tradicionális járművekre, amelyeken egy gombostűt is nehéz lett volna leejteni.

Az a híres 28-as villamos Forrás: Puskás Zoltán

Most más volt a helyzet, a vezetőn kívül csak néhány kalandvágyó turista utazott velünk az alig húsz fő befogadására képes, belül faborítású, bőrüléses, apró járműveken, amelyek

a legképtelenebb helyeken közlekednek.

Néhol tízszázalékos emelkedésű dombra szaladtunk fel, máshol milliméterek választottak el minket az út szélén parkoló autóktól vagy a házak falától. Egy szakaszon egysávosra szűkült a pálya, házfalak között kanyargott velünk a híres 28-as villamos. Élmény volt minden perc, amit rajta tölthettünk.

Most nem volt nagy tolongás Forrás: Puskás Zoltán

Eltévedni a sikátorokban

Persze a legszebb helyekre itt is csak gyalog lehet eljutni. Ilyen például a Szent György-vár, amelynek ódon falai, bástyái a legszebb panorámát kínálják a városra. Hosszú percekig csak bámultuk az alattunk elterülő nyüzsgést és a folyót keresztül-kasul behálózó kompok és óceánjárók kavalkádját, a távolban a már említett Vasco de Gama híd elképesztő hosszúságát.

Következő látnivalónk a hófehér Szent Vince-templom volt,

amely a várból nagyon jól szemrevételezhető, de odajutni csöppet sem egyszerű. Ha az ember egy magasabb pontról letekint Lisszabonra, minden olyan könnyűnek és egyértelműnek tűnik. A jellemzően három- és négyszintes színes épületek fölé emelkednek a látványos templomtornyok, közöttük terpeszkednek a széles, különös technikával térkövezett terek.

Kilátás a várból Forrás: Puskás Zoltán

Amint leereszkedtünk a piros tetős épületek közötti szűk, sikátorszerű utcácskákba, elveszítettük a tájékozódó képességünket. Rengeteg volt a lépcsőben végződő zsákutca, a meredek kaptató, és hiába szerettünk volna tartani egy bizonyos irányt, az út csak azért is másfelé kanyargott alattunk.

Szerencsére gyorsan visszataláltunk a villamos nyomvonalához, így nemsokára meglett a Szent Vince-templom, mellette pedig egy hangulatos kilátóhely szökőkúttal, ahol – mint a város megannyi pontján – élőzenével szórakoztatták a nagyérdeműt.

Szívtuk magunkba a napfényt, a D-vitamint és a város utánozhatatlan, egyedi hangulatát.

A kontinens nyugati peremén

Ha Lisszabonban járunk, és egy idő után soknak érezzük a város zsongását, tervezzünk be egy fél- vagy egynapos túrát a közeli Cabo da Roca kilátóhelyre, amelyet az európai szárazföld legnyugatibb pontjaként tartanak számon. A fővárosból vonattal könnyen és olcsón eljuthatunk Cascaisba vagy Sintrába, majd szálljunk fel a két város között nagyjából félóránként közlekedő 403-as számú buszra, amely közvetlenül a foknál rak le minket.

Európa nyugati pereme Forrás: Puskás Zoltán

A 150 méterrel az Atlanti-óceán tajtékzó hullámai fölé emelkedő kilátóhely bámulatos panorámát kínál.

Abban azért ne reménykedjünk, hogy feltárul előttünk az Újvilág,

viszont egy tiszta, derült napon csak a Föld görbülete szabhat határt a tekintetünknek. A fiúkkal hamar letudtuk a kötelező látnivalókat, majd bejártuk a pozsgás levelű, széltűrő növények alkotta fennsíkot, amely minden ponton új és új panorámát kínált.

A gyerekeknek az óceán volt a csúcs Forrás: Puskás Zoltán

Hosszú, meredek ereszkedés után megtaláltuk a fok mellett elterülő Anoeria csodás, vad partját. A tomboló óceán hatalmas hullámai bömbölve szakadtak tajtékokra a homokos parton. Fiaimnak sem kellett több, a hűvös szél és az alig tizenöt fokos hőmérséklet ellenére gondolkodás nélkül közéjük vetették magukat. Számukra ez a másfél óra az óceán partján jelentette az út csúcspontját.

Csodás, vad parton sétáltunk Forrás: Puskás Zoltán

Januárban utazni első pillantásra nem tűnik okos ötletnek. Ám ha az álmaink nincsenek egy szinten a pénztárcánkkal, akkor muszáj kompromisszumot kötni. Még mindig jobb januárban felfedezni egy csodálatos várost, mint soha. Egy dolog viszont tényleg nagyon nehéz egy ilyen téli utazás során: visszatérni a fagyos, csúszós, hideg Budapestre.