Mivel rendszerint nem engedjük meg a gyerekeknek, hogy pocsolyákban, vizes árkokban csapassanak, nagy élmény, ha szülői utasításra ugrálhatnak a patakban egy túra alatt. Ehhez a Rám-szakadék a legextrémebb helyszín, ám egyrészt a kisebb gyerekek (vagy a szüleik) beparázhatnak a szikláktól és a láncos ereszkedéstől, másrészt rendszerint iszonyú a tömeg. Az ország másik felében azonban van egy patakvölgy, ahol a kisebbek is bátran akciózhatnak.
A Cuha-völgy jóval kisebb kihívást jelent, alig van szintemelkedés, ráadásul az út is elég jól kiépített.
Az öt kilométeres távot még a legkisebbekkel is kényelmesen meg lehet tenni.
A szakaszon vonat is közlekedik – Vinye és Porva-Csesznek között –, így ha a család nem akar sokat gyalogolni, célszerű odafele vonattal menni, visszafelé pedig gyalogolni. Fordítva is lehet, csak akkor a vonat indulásához vagyunk kötve, amit komolyan kell venni, mert mindössze napi négy vonatpár közlekedik.
A rövid túra attól vadregényes, hogy a völgyben kanyargó Cuha-patak folyamatosan keresztezi az ösvényt, és ezeken a helyeken bokáig kell gázolni a vízben. Ez azt jelenti, hogy vízálló bakancsban kell elindulni – vagy meg kell várni a nyarat, amikor túraszandálban csattoghatunk bele a vízbe.
Ha valakinek kevés lenne az öt kilométer, körtúrát is tehet. Ha végigmegyünk a Cuha-völgyön észak felé, Vinyénél a Hódos-ér mentén kanyarodhatunk vissza Porvába. De Vinyénél az újabb patakmeder helyett akár a Zörög-hegy, Lovászkúti vadászház irányába is kanyarodhatunk a sárga-zöld jelzésen visszafelé jövet. A körtúrák több mint tíz kilométer hosszúak – 12-14 kilométeresek –, de mivel nincs túl nagy szintemelkedés, teljesíthetők.
A Cuha-völgyet nem érdemes tavaszi szünetben felkeresni,
ekkor ugyanis irdatlan nagy a tömeg: a vonatra rendszerint nem is férnek fel a gyerekek, ráadásul az erdő is dugig van. Válasszunk átlagos hétvégét, mert normál ügymenetben alig járnak erre turisták.
Hiba lenne azt gondolni, hogy a Balaton csak nyáron érdekes. A Badacsony tökéletes kirándulóhely, hiszen a hegyen több turistaút is keresztülvezet, így akár laza séta, de kisebb hegymászás is belefér. Érkezzünk akár hajóval, akár vonattal, a hegy húsz perc sétával elérhető. Ha autóval megyünk, érdemes a faluban hagyni a járművet, feljebb ugyanis korlátozott a parkolóhelyek száma. Amúgy is túrázni jöttünk, ne futamodjunk meg az első dombtól.
Az első és egyúttal legkegyetlenebb emelkedő az egész túra során:
az aszfaltos úton fel kell gyalogolni a Kisfaludy-házig,
addig pedig sok árnyékra nem számíthatunk. A kaptatóért ugyanakkor jutalom is jár, odafentről csodálatos kilátás nyílik a Balatonra.
A túrák – ha az első emelkedőt letudtuk –, bőven tíz kilométer alattiak, de helyenként meglehetősen szintesek. Ha a faluig számoljuk a távot, 11 kilométeres gyaloglás jön ki. Ha a Kisfaludy-háztól indulunk, a Rózsakőnél még szusszanhatunk egyet, majd nekivághatunk. A piros jelzés körbevezet a hegyen, ám a legszebb kilátóhelyekért át kell kalandozni a kéktúra útvonalára, amely kettészeli a Badacsonyt.
Célszerű a bazaltorgonák irányába kezdeni a túrát, és a Bujdosók lépcsőjénél a kékre kanyarodva megmászni a hegyet. A kék kereszt egyenesen felmegy a csúcsra, inkább ne ezt válasszuk, ez nem érinti a kilátóhelyeket. Miután a kék jelzés ismét keresztezi a pirosat, eldönthetjük, hogy a Kuruc-körút tanösvényen jövünk vissza, vagy a Bányász kereszt irányában. A gyereket valószínűleg nem veri majd hanyatt a kilátás, de a hatalmas sziklákat, a szürke, lépcsőszerű bazaltképződményeket szívesen megmásszák majd.
A Rózsakőhöz visszaérve már csak lefelé vezet az út,
akár egy gyógyító fröccsözésre, zsíros kenyerezésre is betérhetünk.
Nem csak a Kisfaludy-házban mérnek helyi bort, egy kanyarral lejjebb, Imrénél is kiülhetünk a lugasba egy igazán jó olaszrizlingre. Az éttermek kora tavasszal még csak elvétve vannak nyitva, így érdemes belekalkulálni, hogy Badacsonytomajban tudunk legközelebb meleg ételt fogyasztani.
A Mátra igazi csoda, akármelyik évszakban is vetődjünk oda. De nemcsak a Mátra-bérc teljesítménytúrát lehet itt lenyomni, találhatunk olyan útvonalat is, amely gyerekkel is járható. Bár a Gabi-halála hegycsúcs neve nem arra utal, hogy ezt a mászást nem lehet élve kibírni, ne a Kékesre vigyük a gyereket, ha a Mátrában túrázunk.
Maga a Kékestető a piros-fehér-zöld követ leszámítva nem akkora élmény,
hogy kárpótolna a mászásért, ráadásul rövid körtúrát nem is könnyű tervezni.
A Mátrában – főleg ha többnapos kiruccanást tervezünk – ideális bázis Mátraszentimre, itt ugyanis számos turistaút halad át, így kisebb-nagyobb körtúrák is könnyedén tervezhetők. Ideális túra lehet Mátraszentimréről indulva a Bagolyirtás–Fallóskút–Szentkút–Mátraszentimre kör, amely mindössze nyolc kilométer, de rendkívül változatos szakaszokon vezet keresztül. Mászni is kell, a szintemelkedés 160 méter, de az emelkedők nem annyira szigorúak.
De bejárhatjuk a három falut is, Szentimrét, Mátraszentlászlót és Mátraszentistvánt. Ezen a körön mindenképp érdemes útba ejteni a Három falu templomát. A hegyetetőre épített templom azért került ide, mert a három falu nem tudott megegyezni, hol épüljön meg, az egri érsekség pedig azzal zárta rövidre a vitát az 1930-as években, hogy a három településtől egyenlő távolságra rakatta le az épület alapkövét.
Ha odafelé menet látogatjuk meg a templomot, a kék kereszt jelzés vezet oda, majd Mátraszentlászló után a Vörös-kőn át kerülhetjük ki az aszfaltozott utat. Mátraszentistvánra érve visszamehetünk Szentimrére a zöld jelzésen, vagy ha van még egy kis energiánk, kis kitérővel mehetünk a zöld négyzeten a rendkívül hívogató nevű Rothadt-bérc mentén.