Kisgyerekkel túrázni külön műfaj. Hiába van szuper hordozónk, a gyerek egy idő után kikívánkozik belőle, ha pedig kivesszük, akkor minimum egy fél órát egy helyben fogunk tölteni. Az erdő ugyanis kiapadhatatlan élményforrás egy kisgyerek számára. Remekül eljátszik az út mentén talált kövekkel, száraz levelekkel, faágakkal.
Nincs is ezzel semmi baj, ha jó az idő, de ha a téli hideg miatt maximum kétórás, rövid túrákra vállalkozunk, akkor muszáj haladni. Vagyis kompromisszumokat kell kötni, ami egy közel kétéves gyerekkel nem mindig megy könnyen.
A Remete-szurdokban december közepén jártunk. Mikor elindultunk otthonról, még meglehetősen csípős hideg és tejfehér köd volt, bár az időjárás-előrejelzés hétvégére napos időt jósolt. Kora délelőttig azonban a köd csak nem akart felszállni. Szerencsére a Városmajornál, mintha csak varázsütésre történt volna, szétnyílt a ködfelhő, és kibukkant végre a kék ég.
Mire Máriaremetére értünk, már a nap is kisütött. Úti célunk a Kisboldogasszony-templom volt, amely egy hatalmas park szélén áll. A környéknek nagyon kellemes a hangulata, a templom pedig gyönyörű belülről, festett üvegablakait Róth Miksa készítette.
A török hódoltság után az elnéptelenedett környékre német telepesek érkeztek. Egy fiatal lány, Thalwieser Katalin magával hozta a svájci einsiedelni kolostor templomában lévő csodatévő Mária-képmást. A képet kiakasztotta egy tölgyfára. A legenda úgy tartja, hogy
egy idős, vak asszony épp a képnél imádkozott, amikor visszanyerte látását.
A csoda híre messzire eljutott, és hamarosan zarándokok sokasága érkezett újabb csoda reményében. A kép fölé 1783-ban kápolnát emeltek, amelyet a rengeteg zarándok miatt hamarosan ki kellett bővíteni. A mostani, neogótikus templom 1899-ben épült fel, a kép ma is látható az oltárnál.
A templomtól indul a kék turistajelzés, amely Máriaremete másik látványosságához, a Remete-szurdokhoz vezet. A közel egy kilométer hosszú völgyet az Ördög-árok alakította ki. A sziklafalak néhol a 80–130 méter magasságot is elérik. A mély völgyben speciális mikroklíma alakult ki, általában egy-két fokkal hidegebb van, mint a környezetében.
A patakmederben nem volt sok víz, de ami volt, az hófehér jéggé fagyott. A völgyben jó néhány barlang is van,
legismertebb a Remete-barlang, amelyben a 18. században egy pálos remete élt.
Innen ered a barlang, a szurdok és a település neve is. A szurdok barlangjaiban több különös, különböző korból származó leletet találtak, például jégkorszaki állatok – többek között barlangi medve, gyapjas orrszarvú – csontmaradványait, egy Neander-völgyi ember fogait és egy középkori pénzhamisító műhely nyomait.
Ahogy kiértünk a szurdokvölgyből, hirtelen megváltoztak a viszonyok. A Hosszú-erdő-hegy déli oldalán már csak egy keskeny ösvényen lehetett gyalogolni visszafelé, de legalább ragyogó napsütésben. Mielőtt leereszkedtünk volna Máriaremetére, a kellemes túra lezárásaként gyönyörű kilátást élvezhettük a hegy oldalából.
A Széchenyi-hegy az egyik kedvenc túracélpontunk. Bár közel van a Normafához, sokkal nyugalmasabb. A Normafát is imádjuk, de inkább a hétköznapokon. Ahhoz, hogy érdekességeket találjunk, még a Széchenyi-hegyet sem kell elhagyni.
Itt van például az Ybl Miklós által tervezett Széchenyi-kilátó,
amit 1860-ban, Széchenyi István halálának évében állítottak. Eredetileg a Városliget elején állt, és artézi kút volt, a millennium évében, a Hősök tere építésekor helyezték át ide.
Nem messze innen, az Agancs utcában, az első hazai tévétorony közelében áll az a ház, amelyből a második kísérleti tévéadást sugározták 1954-ben. (Az első próbaadást a Posta Kísérleti Intézet Gyáli úti épületében készítették). A hazai televíziózás e történelmi eseményére a Bauhaus-stílusban épült egykori Hargita szálló negyedik emeletén került sor.
A hegy legmagasabb pontja 427 méter, így
itt gyakran más időjárási viszonyokat találunk, mint lent a városban.
Hol jobbakat, hol sokkal rosszabbakat. Tavaly például egy téli reggelen gyönyörű inverziós rétegződést láthattunk a Széchenyi-hegyről és a Normafáról. Míg lent tejfehér köd borult a városra, odafönn szikrázó napsütésben élvezhettük a nem mindennapi látványt.
2014 decemberében viszont komoly jégkárokat okozott a Széchenyi-hegyen a fákra és a vezetékekre fagyott ónos eső, a pusztítás nyomait még ma is lehet látni. Mindebből lent, a városban semmi nem volt érzékelhető.
A Széchenyi-hegyről jó kis túrákra lehet indulni az Ördög-orom vagy a Farkas-völgy felé.
Mi legutóbb – december közepén – rövid körtúrát tettünk a Farkas-völgyben. Míg a városban szürke, ködös idő volt, itt gyönyörű, zúzmarába öltözött táj fogadott bennünket.
A tévétorony körül ma védett, fajgazdag rétek vannak, de egykor itt működött a főváros első golfpályája, amelyet Európa egyik legszebbjének tartottak. Nem csoda, hisz fantasztikus innen a kilátás. Persze, nem sűrű ködben.
A zöld háromszög jelzésen elindulva útközben érintettük az Úti Madonna-kápolnát, amelynek eredetijét Berger János teológus építette az 1880-as években. A teológusnak itt volt a nyaralója a közelben. A ház ma is áll, de nincs a legjobb állapotban. A kápolna túlélte a két világháborút, de
a háború végén az orosz katonák ledöntötték a tornyát és a keresztjét,
később pedig valakik teljesen lerombolták az épületet. 1998-ban állították helyre, azóta várja a zarándokokat és túrázókat.
Egy kisgyerek számára a gyermekvasúton való zötyögés mindig nagy élmény, de a vonatozást érdemes túrázással kombinálni. Jó kis délelőtti program lehet, ha a Széchenyi-hegyi végállomástól vagy a Normafától a kisvasúttal elmegyünk a Szépjuhásznéig, onnan pedig gyalog jövünk vissza.
A Szépjuhászné népszerű úti célja a budai hegyekben túrázóknak. A hely az 1930-ig itt álló Szép Juhásznéhoz címzett fogadóról kapta a nevét, amelyben élete utolsó éveiben Borsos József festőművész volt a kocsmáros. És hogy ki is az a Szép Juhászné? A legenda szerint Mátyás király épp álruhában járta a környéket, amikor meglátta egy juhász csábos feleségét. A szép juhászné nagyon megtetszett neki, és naponta visszajárt hozzá udvarolni.
A király természetesen nem fedte fel kilétét, így a fiatalasszony azt hitte, egy vadász udvarol neki. A bimbózó kapcsolat híre eljutott Beatrix királyné fülébe, aki – férje módszeréhez folyamodva – juhásznénak öltözve buktatta le hites férjét.
A megálló közelében
érdemes megnézni a budaszentlőrinci pálos kolostor romjait.
A kolostor az 1300-as években a rend központja volt, köszönhetően annak is, hogy egy ideig itt őrizték Remete Szent Pál ereklyéit. A kolostorban Mátyás király is többször megfordult.
A Szépjuhásznétól gyalogosan több lehetőség közül is választhatunk. Az aszfaltozott Jánoshegyi úton a János-hegy érintésével juthatunk vissza a Normafára vagy a Széchenyi-hegyre. Ha izgalmasabb terepre vágyunk, az aszfaltozott úttal párhuzamosan futó zöld kereszt jelzésen elindulva is ugyanide lyukadunk ki.
Ha a Tündérhegyi úton indulunk el, akkor a libegő alatt a Normafához jutunk. Érdemes egyébként egy kicsit továbbmenni a Tündérhegyi úton, mert
a fák között, bokrok rejtekében, egy kis tisztáson a főváros első Kossuth-szobra áll.
Az emlékművet 1913-ban leplezték le. Azért éppen itt, mert 1837-ben a közeli Istenszeme fogadóban fogták el az osztrákok Kossuthot, akit a betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése és terjesztése miatt üldöztek, és akit ezért végül négy év börtönre ítéltek.
A Budai-hegység rengeteg érdekes kalandot kínál. Érdemes olykor letérni a jól ismert útvonalakról, és új utakat kipróbálni. És nem kell feltétlenül messze menni, akár Budapest belterületén is számtalan izgalmas és alig ismert látnivalóra bukkanhatunk.