A lábam alatt hevert a méltóságteljes Balaton

Alattam a Balaton

A hőlégballonos utazás olyan dolog, amely legalább egyszer minden ember életében felbukkan. Legtöbbünknél megmarad mindez a vágyak titokzatos tárgyai között, de akadnak olyan pillanatok, amikor az álomból valóság lesz. Így voltam ezzel én is, amikor néhány nappal ezelőtt Magyarország legnagyobb hőlégballonjával repülhettem át a Balaton nyugati medencéjét Balatonszentgyörgytől Hévízen át Karmacsig.

Miközben egy terepjáróban a Balatonszentgyörgy melletti réten átvágva a felszállás helyéhez közeledtünk, eszembe jutott a Bujtor István–Kern András kettős egyik örökbecsű filmje, Az elvarázsolt dollár. Ennek a mozinak a végén a pénzhamisító egy hatalmas hőlégballonnal akar elszökni Bécs felé.

A kosár alján csüngő Ötvös Csöpi megvárta, míg a Topolinó nevű kislány az ölébe ül, majd egy sasszemű mesterlövész a ballon melletti helikopterből kilövi a gázcsapot. Ekkor szerencsésen földet érnek, a mindig szigorú tekintetű Avar István sem akarta már Bujtort letartóztatni. Vége, csapó, ennyi volt.

Zalában tevementesek a szántóföldek

Nem, nem vágytam hasonló babérokra, szerettem volna ép bőrrel megúszni ezt a repülést.

Amikor a ballont vezető kapitány, Aklan Attila elmesélte, hogy milyen lesz majd a felszállás és a földet érés, egy pillanatra bizonytalanodtam csak el.

Aklan pilóta sokat látott ember, repült már a Balaton felett, meg az Emírségekben is számtalanszor.

Naplemente a zalai dombság felett Forrás: Lantos Gábor

Utóbbi helyen a homokdűnék között kell leszállnia, valljuk meg, ez némileg nehezebb dolog, mint a tevementes zalai szántókon földet érni.

Végül a bátorság felülírta a gyávaságot, így a közel félórás elméleti oktatás után izgatottan vártam, milyen lesz mindez a gyakorlatban.

Némileg megnyugtatott, hogy Magyarország legnagyobb, 19 főt befogadó kosarában szállhattam a táj fölé, azon meg nem filozofáltam, hogy a kapitánnyal együtt éppen tizenkilencen voltunk.

Nem vittük magunkkal a terepjárót

A hőlégballonozás nagy fegyelmet követelő és igénylő sportág. Nem tévedtem idegen vizekre, mert a hőlégballonozásnak valóban van világ- és Európa-bajnoksága is.

Itt és most azonban nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy végre fentről láthassam a Balatont.

Amikor a közepesen fújó szélben a földön heverő ballonba levegőt, majd gázt fújtak, az addig legnyugodtabb embereken is erőt vett az izgalom.

Indulás előtt. Gázt neki Forrás: Lantos Gábor

Aklan Attila libasorba állított bennünket, miközben a hatalmas ballon egyre jobban nyújtózott az ég felé.

Biztos, ami biztos, a kosár egyik kötelét a terepjáróhoz kötözték, erről megint egy újabb film ugrott be, a Fegyencjárat.

Ebben van az a jelenet, amikor a mindig ideges felügyelő kabrióját magával rántja a repülőgép. Hamarosan azonban ezt is elfelejtettem. Már mind a tizenkilencen bent voltunk a kosárban, amikor a személyzet földön maradt tagjai elengedték a kosarat, a karabiner leoldott, a kocsi a földön maradt, mi pedig méltóságteljesen elindultunk az ég felé.

Radnóti Miklós tökéletesen írta le a látványt

Persze, voltak olyan utastársaim, akik ekkor is a legnagyobb közösségi oldalon történő élő közvetítés lehetőségén agyaltak, nekem azonban Radnóti Miklós verssora villant be:

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat...”

Folytathatnám még, de nem teszem, mert most el kellene mesélnem, milyen volt a látvány odafentről.

Nem Szigliget felé fújt a szél

A tó fenséges víztükre felett olykor néma csendben suhantunk, ezerméteres magasságunk éppen arra volt jó, hogy mindent tisztán lássunk, de arra is, hogy az alkonyatban ne fázzon meg kis csapatunk.

A szél borzolta víz felett repülve feltárult előttünk a Balaton nyugati medencéje, de elég volt a ballonnak egy fordulatot tenni, hogy kelet felé pillantva a tó méltóságteljesen, hosszan elhúzódó vizét bámulhassam.

A tapolcai medence és Badacsony hegyei, Keszthely, a Festetics-kastély, majd Hévíz mind ott hevertek a lábaim és a kosár alatt.

A Balaton kelet felé húzódó víztükre Forrás: Lantos Gábor

A lemenő nap megrezegtette a levegőt, szerettem volna, ha elrepülünk Szigliget felé, de a ballonozás nem kívánságműsor,

itt a szél az úr, amerre fúj, arra megyünk.

A szigligeti vár és Hegymagas kecses temploma helyett be kellett érni Rezi várával, Cserszegtomaj hosszan elnyúló lankás utcáival, majd lassan eljött a pillanat, amikor azon kellett gondolkodnunk, hogy hová és hogyan szállunk le a ballonnal. Az első kérdés nem nagyon izgatott, gondoltam, úgyis jönnek értünk, ellenben a második sokkal érdekesebb volt.

A leszállás közben is felesleges ordítani

A hőlégballon leszállása ugyanis nem olyan, mint egy repülőgépé. A kapitány még a felszállás előtt többször elmondta, hogy kapaszkodjunk, hogy támasszuk ki a hátunkat, hogy ne féljünk, ha a kosár a földet érés után esetleg az oldalára dől, de főleg, ne ordítsunk, mert annak aztán tényleg semmi értelme nincsen. Ez utóbbit csak megerősíteni tudom, mert akkor sem érdemes üvölteni, ha az ember a szaunából kijőve a jeges vízbe csobban, mégis ordít mindenki, ahogy kell.

A landolás után a ballon az oldalára dőlt Forrás: Lantos Gábor

És itt sem lehetett csendben maradni. Pilótánk egy Karmacs melletti szántóföldet nézett ki magának, majd elkezdődött a nagy koncentrálás.

Az első földet érés nem volt a legsikeresebb, a kosár még egyszer elemelkedett, mintha csak újra repülni akarna.

Csakhogy itt már nem volt semmiféle felhajtóerő, így a második huppanás után szép lassan megálltunk, majd a kosár, benne a 19 emberrel méltóságteljesen az oldalára dőlt. Én alul, az emberek egymás hegyén-hátán, így vártuk a kiszállást.

Egy nagy kofferbe belefér az egész ballon

Azt én is. Aztán valahogy kikászálódtunk, az autón utánunk jövő ügyvezető, Kollár Gábor meghozta a pezsgőket, mi pedig ott álltunk egy kukoricaföld kellős közepén, és próbáltuk magunkat – a hölgyek a toalettjüket – rendbe tenni. Előkerült pár üveg pezsgő (a kukoricaföld tulajdonosa szerencsére nem), miközben tátott szájjal néztük, hogy a szakemberek hogyan csomagolják össze az előbb még hatalmas ballont.

A leszállás utáni izgalmas pillanatok, a ballon összecsomagolása Forrás: Lantos Gábor

Mire a munka végére értek, az egész belefért egy túlméretezett kofferbe.

Pezsgők pukkantak, ez ilyenkor szokás, elvégre sikeres leszálláson voltunk túl.

Ilyenkor az ember a kapitánynak köszönetet mond, hogy ma sem szálltunk el a sztratoszférába, belenyalint a pezsgőbe, és az agyában újra és újra végigpörgeti a repülés filmjét.

A hőlégballonozás az élet egyik csodája

Mert repülni jó dolog, még akkor is, ha menet közben az ember örökre elveszíti a BKV és MÁV-bérletét, meg akkor is, ha utána kissé furcsán jár és imbolyog. A hőlégballonozás az életnek egy olyan csodája, amelyet egyszer mindenkinek át kell élnie.

Cserszegtomaj, Rezi és háttérben a Balaton Forrás: Lantos Gábor

Lehetőleg nyáron, felhőmentes időben, naplementekor, a Balaton felett. Nekem ez is sikerült. 19 kilométeren át, 1000 méteres magasságban, közel 40 percen keresztül, 39 km/h-s legnagyobb sebességgel. Már nem éltem hiába.