Általában az adventi időszakban tört rám a vágy, hogy Bécsbe menjek, de valahogy soha sem sikerült összehozni. Egyik barátom néhány hete azt kérdezte, lenne-e kedvem kiruccanni vele az osztrák fővárosba két napra. Bár Bécs a képzeletemben egyenlő volt az adventi vásárral és a forralt bor szürcsölgetésével, a tikkasztó hőség ellenére igent mondtam.
A Keleti pályaudvar kasszájában vettük meg elővételben a jegyet, amelyhez plusz 10 euróért háromnapos bérletet váltottunk a helyi tömegközlekedésre (így a jegy fejenként 43 euróba, azaz 13 165 forintba kerül). Kényelmes és tiszta railjet vonattal utaztunk három órát, és már meg is érkeztünk az osztrák fővárosba.
A vasútállomással szemben vettünk ki szobát. A szálláshelyek ára között elég nagy a szórás. Mivel volt bérletünk,
célszerűnek tűnt olcsóbb, de jobb minőségű szállást keresni a külvárosban.
A szoba tiszta volt és igényes, modern bútorokkal berendezve. A hoteltől metróval nagyjából fél óra alatt jutottunk el első célpontunkhoz, a Schönbrunni kastélyhoz. Óriási tömeg fogadott, hosszú sorok kígyóztak a pénztárak és a jegyautomaták előtt.
Többféle túra közül lehet választani, mi úgy döntöttünk, hogy végigjárjuk a kastély összes látogatható helyiségét. Tárlatvezető nem volt, helyette egy apró,
mobiltelefonra emlékeztető kütyüt kaptunk,
amelyen mindig az adott szoba számát kellett bepötyögni, hogy végighallgathassuk a helyiséggel kapcsolatos tudnivalókat, érdekességeket. Jó hír azoknak, akik nem beszélnek nyelveket: a tárlatvezetés magyar nyelven is elérhető.
Az épületet eredetileg átmeneti szállásnak szánták, végül annyira jól sikerült, hogy 1441 szobát alakítottak ki benne. Annak idején minden tevékenységet más-más helyiségben végeztek, volt reggeliző-, vendégfogadó-, tárgyaló-, dolgozó-, társalkodó és játszószoba, és még folytathatnám. Az élénk színek, a gigantikus méretek és a korabeli berendezés a Sissi-filmeket idézik. Az óriási bálterem falfestményei és hatalmas csillárjai teljesen magával ragadják az embert.
A kastély mögötti park is lenyűgöző a hatalmas zöldfelületekkel, virágágyásokkal és szökőkúttal. A kert végében, a dombon áll az 1775-ben épült Gloriette, amely díszteremként funkcionált, majd
I. Ferenc József császár reggelizőszobája lett.
Jól kezdődhetett a császár napja, a dombról fantasztikus a kilátás: egész Bécs a lábunk előtt hever.
A Gloriette-től átsétáltunk az egyedi barokk stílusáról híres schönbrunni állatkertbe. Külön érdekesség, hogy ez a világ első állatparkja. Hatalmas fák lombaji között, függőhídon sétáltunk. A hihetetlen növényvilágnak és
az óriási területnek köszönhetően inkább vadasparkra emlékeztet,
ahol az állatok szinte otthon érezhetik magukat. A pálmaházban teljesen megfeledkeztem arról, hogy állatkertben vagyok és nem egy trópusi erdőben. A kennelek közötti épületek, pavilonok és éttermek stílusa viszont egészen nosztalgikus hangulatot ébresztenek. Az egész állatkertet ez a kettősség teszi különlegessé és felejthetetlenné.
Séta közben nagyon megéheztünk, ráadásul szemerkélni kezdett az eső, úgyhogy beültünk egy barokk stílusú pavilonba ebédelni. Abban a pillanatban, ahogy a napernyő alá értünk, leszakadt az ég. Szó szerint, mintha dézsából öntötték volna a vizet. Az étlapot átböngészve úgy döntöttünk, ha már a rántott hús fővárosában vagyunk, megkóstoljuk a helyi specialitást, a Wiener Schnitzelt, azaz bécsi szeletet. A hús ízletesen volt fűszerezve, nem tocsogott az olajban, ráadásul akkora volt, mint maga a tányér.
Másnap egy kiadós reggeli után nyakunkba vettük a várost. A Szent István-székesegyháznál lévő metróállomáson szálltunk le és sétálni kezdtünk. Egyetlen nevezetességet sem néztünk ki előre.
Hagytuk, hogy a város magába szippantson,
még csak térkép sem volt nálunk, találomra bóklásztunk a hatalmas, régi épületek között. Úgy tűnt, a sors jó irányba sodort minket, mert egymást érték a turistalátványosságok: színház, egyetem, császári palota, lenyűgöző belvárosi park.
Az osztrák fővárosban a shoppingolás szerelmesei is kiélhetik magukat, hiszen az összes nagy márka képviselteti magát, és olyanok is akadnak, amelyek nálunk még nem nyitottak üzletet. A belváros épületei és üzletei a Váci utcára és az Andrássy útra emlékeztetnek. A különbség csupán annyi, hogy itt minden épület fel van újítva és csillog-villog, ami csak még romantikusabbá teszi az osztrák fővárost.