Rendes norvég nem előz, és nem iszik hétköznap

Az autózás Norvégiában önmagában élmény

Azon kívül, hogy Norvégia gyönyörű, számtalan más izgalmas adottsággal rendelkezik. Ez a mostanában reneszánszát élő viking kultúra egyik bástyája, innen burjánzott ki az egyik legelvetemültebb zenei műfaj, a black metal, a másfél milliós havi fizetés ide csábítja leginkább a magyar orvosokat, és itt szeretik a legtöbben a lúgban rohasztott halat, a lutefisket. Norvégiai úti beszámoló, első rész.

Idén nyáron valóra várt régóta dédelgetett tervem, a norvégiai utazás. Nagy segítségemre volt ebben régi egyetemi lakótársam, aki úgy döntött, ebben az országban telepszik le, s meghívott magához. Mivel nem mindennap jut el az ember ebbe az északi országba, igyekeztem úgy összeállítani a menetrendet, hogy minél több helyszínt sikerüljön felfedezni röpke 16 nap alatt.

Norvégia tényleg az egyik legszebb ország a világon Forrás: Németh András

Ne repüljünk, autózzunk!

Angol turistakörökben elhíresült mondás szerint Norvégiát egyszer mindenkinek látni kell, de csak egyszer, mert többször úgysem engedheti meg magának az ember. Ha még a tömött pénztárcájú angolok is így gondolják, lehet benne valami.

Norvégia nem egyszerűen drága, hanem irreálisan drága.

Drágább mint Párizs, London vagy Zürich, és nem csupán egy-két szolgáltatás kerül sokba, hanem szinte minden.

Talán meglepő, de azt javaslom, hogy autóval vágjunk neki Norvégiának. Persze messze van, bírni kell elalvás nélkül, ki kell fizetni a tetemes üzemanyagköltséget, sőt ha nem kerüli meg az ember a fél világot a Baltikumon, Oroszországon, Finnországon és a Lappföldön keresztül, akkor át kell kelni komppal a tengeren, mégis ezt tartom a legjobb megoldásnak.

Az autózás Norvégiában önmagában élmény Forrás: Németh András

A Norvégián belüli mozgáshoz ugyanis nagyon jól jön egy saját kocsi. Az ország elképesztően változatos, rengeteg olyan helyszín van, amelyet autó nélkül nagyon nehézkes megközelíteni. Arról nem is beszélve, hogy

kocsival csomó hasznos dolgot tudunk magunkkal vinni,

például sátrat és hálózsákot, vagy egy-két flaska bort vagy pálinkát, melyek életmentőek tudnak lenni, mikor az eszement skandináv szeszpolitikát szidalmazva csontszáraz torokkal ácsorgunk a ki tudja miért zárva tartó Vinmonopolet üzlet bejárata előtt.

Az opcióként szóba jöhető autóbérlés – a tömegközlekedéshez hasonlóan – Norvégiában drága mulatság, úgyhogy én mindenképp a saját autó mellett teszem le a voksomat, különösen akkor, ha többen vágunk neki az útnak, és osztódnak a költségek.

Kanyargás a hegyek között Forrás: Németh András

Ha az autót választjuk, valahol át kell kelnünk a tengeren. A mi választásunk a németországi Rügen-szigetről induló kompra esett, mely a svédországi Trelleborgba közlekedik. Az átkelés négy és fél órás, van éjszakai járat is, ez 23 órakor indul és 3 óra 30-kor ér partot skandináv földön. A Stena Line nevű társaságnál foglaltam kompjegyet nagyjából három hónappal az utazás előtt.

Egy normál méretű személygépkocsira és négy főre 120 eurót (37 000 Ft) fizettem.

A kompozás grandiózus élmény. Kiválóan lehet aludni a reggelizőasztalra borulva vagy kinn a fedélzeten, egy padon a kellemesen cirógató balti-tengeri szelek társaságában. Praktikus tanácsként csak annyit jegyeznék meg, hogy a kompon ne nagyon telefonáljunk, mert csupán műholdas kapcsolat van, és annak a roaming díjszabása nem túl barátságos. Mind a hívásindítás, mind a fogadás 1600 Ft körül van percenként.

A kompozás grandiózus élmény Forrás: Németh András

A svéd autópályák használatáért nem kell fizetni, és elvileg a norvég is ingyenes. Bennszülött norvégok között visszatérő téma az utak állapota. Gyakori kritika, hogy egy olyan dúsgazdag ország, mint Norvégia, miért nem képes összerakni egy dinamikusabb és jobb állapotban lévő úthálózatot. Igaz, rengeteg alagutat fúrnak, hidat építenek, de

nyugati mércével mérve alig van autópálya.

Az utak nagy része szűk, gyakran kátyús, meredek padkájú szerpentin, melyek néha mintha direkt a kanyarokban keskenyednének.

Kacskaringós norvég utakon: a Trollstigen Forrás: Németh András

Az egész ország egy nagybetűs sebességkorlátozás. Néhány helyen megengedik, hogy akár 110 km/órával is száguldozzunk az autópályán, de alapból ott is csak 90 km/óra a felső limit.

Az 50 km/órás korlátozás rendkívül gyakori,

sokszor teljesen indokolatlannak látszó helyeken is ott virít a tábla. Mindez azt jelenti, hogy Norvégiában teljesen más módszerekkel kell az útidőt kalkulálni, egy 500 kilométeres autózás általában egész napos programot jelent reggeli indulással, esti érkezéssel.

Sziklába vájt utak Forrás: Németh András

Rendes norvég soha nem előz

A norvégok büszkék rá, hogy egész Európában itt a legbiztonságosabb a közlekedés, náluk a legalacsonyabb a halálos áldozatok száma. 2015-ben egymillió lakosra vetítve 23 halálos áldozattal járó közúti baleset volt, míg Magyarországon pl. 66. Ez persze nagyon pozitív és örömteli dolog, de azért maga az autózás néha bosszantó tud lenni. Egy igazi norvég ugyanis soha nem előz. Hiába lehetne 80-nal is menni, ha valaki 50-nel cammog előttük, azt maximálisan tiszteletben tartják.

Nem dudálnak rá, nem tapadnak a fenekére, hanem fegyelmezetten követik – bármeddig.

Ez ugyan néha végeláthatatlan kocsisorok feltorlódását eredményezi, de sebaj, ez van. Néha láthatunk norvég rendszámú autókat is előzgetni, azonban a helyiek egybehangzó állítása szerint azok mind külföldiek, ilyen udvariatlan dolgot igazi norvég biztosan nem csinál.

Váratlan útakadályok Forrás: Németh András

Mint már szóba került, az úthasználatért elvileg nem kell fizetni, de ez alól annyi a kivétel, hogy gyakorlatilag kevés a nem fizetős szakasz. Fizetni kell, ha behajt az ember egy nagyvárosba, például Oslóba, Bergenbe vagy Stavangerbe,

rengeteg alagút, híd, viadukt és hegyi út is pénzbe kerül,

csak éppen nem szedik be ott helyben a díjat. Az ország ugyanis átállt egy autopassnak elkeresztelt rendszerre, ami azt jelenti, hogy egy kamera lefényképezi az autónkat, ha áthalad egy fizetőponton, s utólag kipostázzák, hogy mennyit kell befizetni.

Egy minden hájjal megkent magyar első gondolata ezzel kapcsolatban általában az, hogy vajon hogyan tudja ezt a norvég közlekedésfelügyelet ténylegesen behajtani egy magyar állampolgáron. Erre én szép halkan csak annyit tudok mondani, hogy szerintem sehogy.

Az Askøy híd Norvégia második leghosszabb függőhídja, szintén fizetős Forrás: Németh András

Norvégiában természetesen az üzemanyag sem olcsó, ami csupán annak fényében meglepő kissé, hogy a világ egyik legnagyobb olajtermelő államáról beszélünk. Mindenesetre a tankolás Norvégiában enyhén trükkös dolog, egyáltalán nem mindegy, melyik nap próbálkozunk vele.

Bármennyire furcsán hangzik, hétfőn és csütörtökön délelőtt a legolcsóbb a benzin.

Hétfő délelőtt sikerült dieselt tankolni literenként 11 norvég koronáért (365 Ft), ez délután már 13,50 korona (446 Ft) volt. Csütörtök délelőttig kúsztak le az árak a hétfő délelőtti szintre, de csak azért, hogy csütörtök délutánra ismét felugorjanak. Ez szabályszerű üzemanyag-árazási politika, tehát számolnunk kell vele.

A kompozás életérzés

Amit szinte biztosan nem tudunk elkerülni, ha ebben az országban autózunk, az a fjordokon való átkompozás. A legtöbb esetben nincs is más opció, mivel egyszerűen véget ér az út, és a tengeröböl túloldalán folytatódik. Ha mégis van kerülőút, az olyan hosszú, hogy nem éri meg az időveszteség miatt.

A kompozást nem lehet elkerülni Forrás: Németh András

Egyébként meg kompozni jó, úgy is mondhatnám, hogy egy életérzés. Felhajt az ember a hajóra, leparkolja a kocsit, beslattyog a büfébe, kér egy szinte ihatatlan norvég kávét, felmászik a fedélzetre, és bámulja a meseszerű ködben úszó tájat, meg figyeli a kompmunkások szorgoskodását.

Nagyon flottul megy a dolog, általában nem kell menetrenddel bajlódni,

a kompok folyamatosan jönnek-mennek,

esetleg hétvégén, este 8 óra után érdemes előre is tájékozódni, mivel akkor már ritkulnak a járatok. Az árak attól függnek, hogy milyen széles a fjord és milyen hosszú az autó. Egy keskeny szoros áthajózása úgy 70-80 koronába (2300-2750 Ft) kerül egy autónak, a sofőrnek nem kell külön fizetnie. Az utasok szállítási díja ezen felül úgy 30-50 korona (1000-1600 Ft).

Átkelés a Bergen fjordon Forrás: Németh András

Rengeteg a kemping

A szálláson a legegyszerűbb úgy spórolni, ha ismerősökhöz megyünk lakni. Ha ez a verzió nem játszik, akkor logikusan adódik a vadkemping. Ha kifejezetten nincs tiltva a sátrazás, akárhol letelepedhetünk (mint ahogy egyébként Magyarországon is), ennél olcsóbb opció nemigen van, és Norvégiában elég sokan élnek is a lehetőséggel.

Vadregényes kempingezés Forrás: Németh András

De a kempingekben is viszonylag olcsón lehet sátrazni, ráadásul jó sok van belőlük. Igaz, ezek sem sokkal komfortosabbak, és sokszor a zuhanyozásért külön kell fizetnünk. Több helyen is be kellett dobni 10 koronát (330 Ft), hogy három percig csobogjon ránk az életet adó meleg víz. A kempingekben elvileg vannak telepített bungalow-k és lakókocsik is, azonban ezekhez előzetes foglalás nélkül lehetetlen hozzájutni.

A gonsbuktai Larvik kemping strandja – nem strandidőben Forrás: Németh András

Leginkább az Airbnb szolgáltatással érdemes próbálkozni. Nálam a lélektani határ egy éjszakért maximum 10 000 Ft fejenként. Ezt Norvégiában nem egyszerű tartani. Oslóban, Bergenben, Trondheimben

egy átlagos másfél szobás lakás a belvárosban legalább 1000 korona (33 000 Ft),

vagyis legalább négyen kell kibérelni ahhoz, hogy jutányosnak érezzük. Erre persze inkább a városokban van lehetőség, vidéken ritkább az Airbnb szolgáltatás.

Airbnb szállás kellemes környezetben (Bergen) Forrás: Németh András

Ezen kívül marad a hostel és az ifjúsági szálló, ezek általában drágábbak, mint máshol Európában, de azért akciósan ki lehet fogni olyan ajánlatokat, hogy nagy duzzogva kifizesse az ember. Ehhez azonban időben kell foglalni.

Ha eljön a péntek

Norvégiában nem könnyű alkoholhoz jutni. A rendes élelmiszerboltokban kizárólag sört lehet kapni. Minden egyébért (bor, pezsgő, rövidek) alkoholboltba kell mennünk, vagyis a Vinmonopolet nevű állami vállalat üzleteibe, amelynek kizárólagos joga van a 4,75 százalék feletti alkoholtartalmú italok forgalmazására és árusítására.

Elegáns bárok Trondheim kikötői negyedében Forrás: Németh András

Ezek a boltok általában eléggé messze vannak a városközpontoktól, nincs is sok belőlük és a nyitva tartásuk sem túl ügyfélbarát, például hétvégén zárva vannak. Az alkohol Norvégiában úri hóbort,

egy doboz sört a boltban sem kapunk meg 20 korona (660 Ft) alatt,

míg egy fél literes Akvavit (köményes ízesítésű helyi szeszesital) ára 300 korona körül van (9900 Ft). Vendéglátóhelyen alkoholt rendelni csak annak ajánlott, akinél alacsony a szívinfarktus kockázata, ugyanis a 85 korona (2800 Ft) teljesen szokványos ár 4 dl helyi sörért.

Beülni sörözni úri huncutság Forrás: Németh András

Talán kevesen tudják, de Norvégia az egyetlen ország a világon, ahol a lakosság önként döntött népszavazáson az alkoholtilalom bevezetéséről 1917-ben. Igaz, ez csak hat évig volt érvényben, de az biztosnak tűnik, hogy az alkoholizmus olyan komoly probléma lehetett egykor Skandináviában, amelyre válaszként születtek a mai napig hatályban lévő korlátozások.

A "Jegesmedve" a világ legészakibb söre Forrás: Németh András

Mindezek ellenére azért egy modern norvég honpolgár sem veti meg a szeszt, csak éppen más az italozás szociokulturális vetülete. A hétköznapi ivást eléggé megvetendő és deviáns viselkedésnek tartják Norvégiában,

de ha eljön a péntek, akkor ki lehet ereszteni a felgyülemlett feszültséget,

és kezdődhet a „helgefylla” névre keresztelt móka, az orosz „zapoj” szelídített változata. Míg Oroszföldön ez több napon átívelő konstans részegséget jelent, addig a vikingeknél szigorúan a hétvégére korlátozódik.

Legendás hely: a bergeni Garage rock-klub Forrás: Németh András

Szóval, ha Norvégiában inni szeretnénk, legjobb, ha viszünk magunkkal jófajta hazait. Az alkohol- és dohánybevitellel kapcsolatosan a norvég vámhatóság honlapja csodálatos piktogramokon szemlélteti, mennyit és hogyan vihetünk be legálisan az országba. Matematikus legyen a talpán, aki eligazodik rajta, ám a jó hír az, hogy mindez nem is igazán fontos, ugyanis nincs határellenőrzés Svédország és Norvégia között, vagyis a kutya sem néz utána, hány üveg bor hever a csomagtartónkban.

A sorozat következő részében a norvég városokat és a fjordok, zuhatagok, trollok világát fedezzük fel.