Pár barátommal Panamavárosban söröztünk, amikor egy új-zélandi srác bedobta, mi lenne, ha bérelnénk egy nagy házat a Karib-tengeren, Panama északi felén. Felcsillant a szemünk, de rögtön eszünkbe jutott, hogy ez valószínűleg túl drága mulatság. A srác nem hagyta lebeszélni magát, keresett és talált is egy tízágyas álomházat a vízen fejenként 55 ezerért. Ennyiért Budapesten sem lehet semmit találni egy hónapra, szóval gyorsan döntöttünk, kivesszük.
Bocas del Toro Panama legészakibb megyéje, közel a Costa Rica-i határhoz. A Karib-tenger mentén helyezkedik el, és rengeteg kisebb és nagyobb sziget alkotja. Panamavárosból busszal a legkönnyebb megközelíteni, ezt mi stoppolással váltottuk ki, majd egy 1200 forintos hajóút következett.
Hamar kiderült, hogy a világ egyik legcsodásabb helyén járunk.
A klíma egész évben 30 fok körüli magas páratartalommal, a víz mindig tökéletes. Imádtam a növényzetet, a dzsungel mindenféle érdekes fajnak ad otthont.
Mi Bocas megye székhelyén, Colón-szigeten laktunk. Ez egyébként logikus döntés, mert itt van a legtöbb szupermarket, itt a legjobb a wifi, és itt a legnagyobb az éjszakai élet.
Az egyszerű közlekedés kedvéért többen biciklit vásároltak,
amit az utolsó napon kivétel nélkül mindenki el tudott adni. Így könnyebb volt bejárni a szigetet, mert azért a klubokon és hoszteleken kívül is bőven akad látnivaló. Például a Bluff (blöff) strand, ahol a szörfszezonban – decembertől – állítólag sok embert vonzanak a nagy hullámok. Mi szerencsére nem találkoztunk senkivel, amikor arra jártunk.
Errefelé nem nehéz csodás esőerdőket találni. A Colón-szigeten hatalmas természetvédelmi terület található, ahol kedvünkre barangolhatunk. Azt mesélték, hogy pár éve még a Bluff strand környékére hordták a sziget összes szemetét, de szerencsére a hivatalos szervek ráébredtek, mekkora természeti kincs van a birtokukban. Megoldották a hulladék elszállítását, kipucolták a területet,
az egykori szeméttelepből csodás partszakasz lett.
A sziget másik oldalán található a Playa Estrella, ahol elképesztően sok tengeri csillag lepi el a strandot. Sajnos az állatállomány rohamosan csökken, ami abból is fakad, hogy az emberek kiszedegetik a vízből a csillagokat, amelyek így nagyon hamar, akár másodpercek alatt elpusztulnak.
Rengeteg lehetőség van búvárkodásra, és az ár is barátinak számít. De akinek a szörföléshez támad kedve, azt is megtanulhatja itt. A helyiek nagyon segítőkészek, egy pillanatig sem éreztem magam becsapva vagy veszélyben. Sőt, amikor kamerával a nyakamban sétáltam az utcán, az emberek még pózoltak is nekem.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer delfint látok a nappalimból, Bocasban pedig ez is megtörtént. A házunk előtt haladt el két delfin, legnagyobb örömünkre nagyokat ugráltak a vízben. Nem ez volt az egyetlen alkalom egyébként, hogy delfinekhez volt szerencsém.
Részt vettem egy egynapos szigetjáró túrán, ahol fél óráig keringtünk a motorcsónakkal a tenger közepén, csak mert a mellénk csapódott delfineknek akkora sikere volt. Ezen a túrán egyébként lajhárokat is láttunk, búvárkodtunk, illetve több szigetet is bejártunk, beleértve a Zapatilla névre hallgatót is, amelynek tengerpartját az egyik legszebb bocasi strandként tartanak számon.
De nem csak egyszer hagytuk el Colónt és a bázisunkat. A születésnapomat például egy csodás parton ünnepeltük. A Red Frog (magyarul vörös béka) negyedórányi hajóútra volt tőlünk, és
kihagyhatatlan úti cél az olyan hüllőrajongóknak, mint én.
A névadó vörös békákon kívül többek között kajmánokat is lehetett itt látni természetes élőhelyükön. A strand gyönyörű, tiszta és hangulatos volt, tökéletes helyszín egy szülinap tisztességes megünneplésére.
Az a bizonyos születésnap, de sok másik este is a kedvenc helyi szórakozóhelyeinken végződött. A legnagyobb marketingesemény itt a mocskos pénteknek nevezett kocsmatúra, amelynek során 5000 forintért négy szigeten négy italt fogyaszthatunk el. Tipikus turistacsapda, szóval mi kihagytuk. Lett viszont egy bevált helyünk, ahol csapolt maracujás sört árultak, aztán hajnalig szólt a reggaeton fülbemászó spanyol nyelvű szövegekkel és jellegzetes ritmussal.
A Barco Hundidóban törzsvendégek lettünk, és nem csak azért, mert
a klub közepén természetes medenceként lehet ugrálni a Karib-tengerbe.
Hiszen ez itt nem nagy szám, álomotthonunk révén mi is hamar megszoktuk ezt a luxust. Azért jártunk vissza sűrűn a pubba, mert ezt találtuk a legautentikusabbnak, mivel itt helyi lakosokkal bulizhattunk helyi zenékre. Ha pedig megéheztünk, jöhetett a saslik.
Már éppen készültünk elhagyni a szigetet, hogy Costa Ricát vegyük célba, amikor észrevettük, hogy valami készülődik a városban. Színpadokat építettek, lezártak majdhogynem minden főutat, egyre gyűltek a standok, épült az ugrálóvár. Egy helyi ismerőstől megtudtuk,
november 16. Bocas del Toro napja,
ez a legnagyobb utcai fesztivál egész évben.
114 éve, Panama Kolumbiától való elszakadása után csupán pár nappal lett Bocas del Toro hivatalosan is a független ország megyéje. Nem hagyhattuk ki a vigadalmat, inkább ráhúztunk még pár napot a bocasi vakációra. Így aztán láthattunk egy csomó táncost és bandát, rengeteg utcai dobost és koncertet, ami szép befejezése volt az itt töltött hónapnak.
Bocas del Toro igazi karib-tengeri paradicsom pezsgő mindennapokkal. Mindenki megtalálja itt a számítását, függetlenül attól, hogy pörgős bulikra, csendes tengerpartokra, vad dzsungelre vagy sportolási lehetőségekre vágyik. Azt hiszem, igaz a szóbeszéd: ha az ember egyszer megérzi a karibi élet ízét, mindig vágyni fog rá. Csak pár napja hagytam ott ezt az álomvilágot, és már most hiányzik az íze.