Fillérekért jutottam el az örök városba

Vágólapra másolva!

Hogy a karácsonyi bejgliket legyalogoljam, egyenesen Rómáig utaztam. Az örök város lenyűgöző, az olasz kávék és borok fantasztikusak, de a turisták és az észak-afrikai zsibárusok majdnem élvezhetetlenné teszik az élményt. Szerencsére létezik egy titkos módszer a város felfedezésére.

Peso

Vágólapra másolva!

Olaszország utazás turisták Fiumicino Ciampino Róma

A karácsonyi ünnepek után öt napot töltöttem Európa, sőt a világ egyik legbámulatosabb fővárosában, hogy belekóstoljak az olasz édes életbe, és megismerjek valamennyit a lépten-nyomon felbukkanó történelmi csodákból. Azt gondolnánk, a karácsonyi ünnepek környékén a fapados légitársaságok keményen felsrófolják az árakat. Egy kis trükkel mégis igen olcsón megoldottam az utat, potom 11 ezer forintért abszolváltam a Budapest-Róma távot oda-vissza.

Az első sokk

A Wizzair és a Ryanair is azt az üzleti stratégiát követi évek óta, hogy

egyik irányba nagyon olcsón, másik irányba viszont igen drágán árulják a jegyeket.

Ezért odafelé a Ryanair reggeli járatát vettem igénybe, amely Ciampinóban landol, míg visszafelé a Fiumicinóból induló Wizzair járatra foglaltam jegyet.

Ciampinóból igen gyorsan és olcsón értem be a Szent Péter tértől alig ötpercnyi sétára lévő hotelbe, ahol szállást foglaltam. A reptérről busztársaságok sokasága szállítja a turistákat a központba, de a helyi Atral vállalatnál valószínűleg nincs olcsóbb. 1,20 euróért (370 Ft) jutottam el a segítségükkel Anagnina metróállomásig, ahonnan már csak egy metrójegyet kellett váltanom (1,50 euró, azaz 460 Ft) Ottaviano állomásig.

Lecuccoltam a hotelben, és azonnal neki is vágtam a városnak. Az volt a szándékom, hogy nem csak a klasszikus turistalátványosságokat keresem fel, hanem azokat a rejtett kincseket is, amelyekre a legtöbb turista nem szán időt két pizzázás között. A város belső részeit (nagyjából a Vatikán és a Colosseum közé eső területet) gyalog érdemes bejárni, mert lépten-nyomon akad valami érdekes látnivaló.

Alig értem ki a Szent Péter tér és az Angyalvár közti útra (ez utóbbit, ha máshonnan nem, Dan Brown regényéből, az Angyalok és démonokból ismerhetjük), máris szembesültem azzal, hogy

a turisták a város minden egyes pontját ellepték.

Az ötven-, százfős kínai csoportok még a csatornafedeleket is úgy körbekattogtatták a fényképezőikkel vagy mobiljaikkal, mintha személyesen Julius Cézár fektette volna le őket.

Mizantróp megoldás

Megrögzött mizantrópként azon nyomban eldöntöttem, hogy a következő öt napban megtalálom azokat az időpontokat, amelyekben még a Trevi-kút, a Pantheon vagy a Colosseum jellegű turistamágneseket is egyedül és háborítatlanul élvezhetem. Másnap reggel 5-kor egy bivalyerős eszpresszóval tuningoltam fel magam, majd elindultam a Szent Péter tér – Angyalvár – PiazzaNavona – Pantheon – Trevi-kút – Spanyol lépcső útvonalon.

Hihetetlen élmény volt, hogy néhány munkába siető római lakost leszámítva egyetlen lélekkel sem találkoztam. Igen gyorsan rájöttem, hogy

Róma szépségét kizárólag éjszaka 2 és reggel 7 között lehet háborítatlanul élvezni.

Ilyenkor tudunk turistamentes fotókat készíteni, és úgy nézelődni, hogy közben egyetlen észak-afrikai zsibárus sem próbálja ránk tukmálni a kínai limlomját.

Reggel hétkor élvezettel tapasztaltam, hogy míg előző nap a Szent Péter teret kétszer vette körbe a bazilikába betérni vágyó turisták sora, most elsőként léphettem be a világ legnagyobb katolikus templomába. A korai keléssel megspóroltam több órányi ácsorgást a téren, és

sikerült elkerülnöm a minden turistalátványosságnál ott ólálkodó hiénákat,

akik potom 20-30 euróért (6000-9000 Ft) előrejuttatnak a sorban, mert ott áll valamelyik haverjuk, aki szívesen átadja a helyét a kért összegért.

Hihetetlen élmény volt úgy belépni a katedrálisba, hogy csak pár pap és biztonsági őr volt ott rajtam kívül. Teljes csendben és nyugalomban nézhettem meg Michelangelo Pietàját és a többi remekművet. Bónuszként érdemes a napkeltét a katedrális kupolájából megcsodálni, szép időben életre szóló élményt nyújt. Pincio vagy Aventino magaslatairól is gyönyörű a látvány, a következő két reggel innen figyeltem a napkorong előbukkanását. A látvány teljes mértékben kárpótolt a néhány óra kihagyott alvásért.

Ami kötelező, és ami nem

Rövid pihenő után a Vatikáni Múzeum felé vettem az irányt, ahol reggel 9 órára már közel ötszáz méteres sor torlódott fel. Szerencsére a vatikáni múzeumok honlapján előre megvettem a belépőjegyet (16 euró alapár + 4 euró több órás várakozást megspóroló felár, vagyis összesen 6200 Ft). Érdemes a vatikáni honlapon megvenni a jegyet, mert egyrészt ott a legkisebb a felár (a többi közvetítő helyen minimum 10 euró), másrészt – a 3-4 óra várakozás helyett – nagyjából öt percbe telik beérni a bejárattól az első kiállítóteremig.

A Vatikáni Múzeum tele van kihagyhatatlan látványosságokkal (Sixtus-kápolna, Laokoón-szoborcsoport, Raffaello-stanzák stb.) érdemes sok időt szánni rá. Különösen érdekesnek találtam a pápák közlekedési eszközeit bemutató termet, és örültem, hogy nem hagytam ki a 4 eurós (1245 Ft) különdíj ellenében látogatható pápai kertek bejárását sem.

Ezek után öt kevésbé ismert, de annál érdekesebb látványosságot céloztam meg. Első körben meglátogattam a Colosseumtól alig öt perc sétára lévő ősi keresztény San Clemente-bazilikát, ahol alig volt egy-két látogató rajtam kívül. A bazilika maga nem túl mutatós és emlékezetes, viszont

10 euró fejében (3080 Ft) lejuthattam a templom alatti katakombákba.

Ez különösen érdekes volt számomra, mivel nagy rajongója vagyok a szláv kultúrkörnek, és itt megtekinthettem Szent Cirill sírját, aki megalkotta a mai cirill ábécé prototípusát, a glagolitát.

Innen átsétáltam az alig tízpercnyire fekvő San Giovanni in Laterano bazilikához, amely a mai napig a pápák hivatalos címtemploma. Méreteinek és belső díszítésének köszönhetően lényegesen érdekesebb látványosságnak bizonyult, mint egy-két ismertebb római helyszín. A szebb napokat is látott római metró igénybevételével ezt követően a San Pietro in Vincoli-templomhoz utaztam, ahol megtekintettem a láncokat, amelyekkel a legenda szerint Szent Pétert tartották fogva, valamint Michelangelo híres Mózes szobrát.

Ugyancsak metróval jutottam el a Porta San Paolo tövében álló római piramishoz, hivatalos nevén Caio Cestius piramisához, amely rendkívül elüt a megszokott európai turisztikai látványosságoktól. Csak minden hónap negyedik szombatján nyitják meg a látogatók előtt, de előzetesen be kell jelentkezni, ha látni akarjuk. A piramis nem túl nagy, viszont szépen restaurált freskók rejlenek benne.

Aznapi utolsó állomásom a bizarr Santa Maria della Concezione kapucinus kolostor-múzeum volt, amelybe 8 euró (2470 Ft) a belépőjegy. Előbb megnéztem a kapucinus rend történetét bemutató múzeumot, majd a csontkápolna következett, amelynek

falait és mennyezetét 4000 ember koponyája és csontjai borítják.

Kisebb, mint a Kutná Hora-i vagy a brnói hasonló kápolna, de legalább olyan emlékezetes, különösen, mivel alig egy kéznyújtásnyira vannak a látogatóktól a földi maradványok.

Kígyózó sor az Igazság szája előtt

Harmadik nap a kora reggeli, csendes városnéző túrát követően ellátogattam a Barberini tértől nem messze található Santa Maria della Vittoria-templomhoz, ahol Bernini híres remekműve, a Szent Teréz eksztázisa látható. Útközben több híres szökőkút – Quattro Fontane, Triton kútja, Mózes kútja – mellett haladtam el, amelyek ugyan kevésbé híresek, mint a Piazza Navonán állók, de érdekes színfoltot jelentenek a mozgalmas római környezetben.

Erre a napra volt betervezve a csoportos séta az ókori római csatornarendszerben, amit két hónappal korábban foglaltam le a csatornarendszert fenntartó közművállalatnál. Amikor azonban odaértem, a vállalat képviselői szűkszavúan közölték, hogy az ünnepi időszak miatt elmarad a túra. Így aztán a Santa Maria in Cosmedin templomba látogattam el, ahol a Római vakáció című filmből is ismert Bocca della Verita, azaz az Igazság szája található. Több száz főből álló sor kígyózott előtte, pár másodpercre

mindenki be akarta dugni a kezét a szobor szájába.

Én inkább felsétáltam a turistamentes Aventino dombra, és megcsodáltam a Szent Péter-katedrálist az aventinói kulcslyukon, vagyis a Máltai Lovagok terén található bájos portarésen keresztül. A magaslaton több kellemes sétaútvonalat találunk, amelyek remek kilátóhelyekhez vezetnek. Elsétáltam a Circo Massimóhoz és Caracalla Termáihoz is, amelyek hírnevükhöz képest némileg csalódást okoztak.

A nap fennmaradó részében a város Trastevere (Teverén túl eső) negyedébe látogattam el, ahol a botanikus kert és több eldugott, isteni pékség adott lehetőséget a nyugodt pihenésre.

Ez a negyed télen teljesen mentes a turistaforgatagtól,

így nyugodtan megcsodálhattam a szűk, macskaköves, kanyargó kis utcákat, amelyeket virágos teraszos, terrakotta tetős házak szegélyeznek.

Séta közben betévedtem a Santa Maria in Trastevere templomba, ahol éppen misét tartottak, így egy rövid ideig élveztem a kórust. Visszafelé átsétáltam a Tevere szigetén, az Isola Tiberinán, megcsodáltam Róma legrégebb óta használatban lévő hídját, és több kellemes kávézóba is betértem egy-egy ébresztő eszpresszó erejéig.

Minden perc számít

Az utolsó napon, szilveszter reggelén a szokásos kora reggeli sétát követően a Villa Borghese parkjában található bioparkot, illetve az orvvadászat ellen létrehozott múzeumot néztem meg, amelyek

kellemes sétálós programoknak bizonyultak.

Ezek után Róma második legnagyobb bazilikáját, a San Paolo Fuori le Murát, azaz a falakon kívül épült Szent Pál-templomot vettem célba. A több mint 1700 éve álló impozáns templomban, amely a Vatikán területen kívüli birtokát képezi, Szent Pál sírja a legjelentősebb látnivaló.

Késő délután a Szent Péter téren nagy kivetítőkön közvetítették a szilveszteri misét, amelyet másnap Ferenc pápa hagyományos újévi köszöntője követett, amelyet elutazásom napján az eső és a több tízezer hívő ellenére sem hagyhattam ki. Az utolsó pillanatokat is kihasználtam a városnézésre. Mielőtt felszálltam volna a Fiumicinóra közlekedő buszra, végigsétáltam a Via Giulia utcán, amelynek mentén több érdekes épületet és kutat is találtam.

Itt is van egy emberi csontokban bővelkedő templom, a Santa Maria dell'Orazione e Morte, és itt van a Campo de’ Fiori, közepén a Giordano Bruno-szoborral, mivel a filozófust

ezen a téren égette meg máglyán az inkvizíció 1600. február 17-én.

Utolsó sétám a Lateráni bazilikától nem messze lévő Santa Croce in Gerusalemme bazilikához vezetett, ahol Krisztus keresztfájának egyes részeit őrzik.

Róma méltán viseli az örök város nevet, de a turisták hada miatt nagyon nehéz elmerülni a szépségeiben. Nekem nagyon bejött a hajnali városnézés, és az is remek módszer a tömegnyomor elkerülésére, ha a kötelező körök helyett a kevésbé ismert, de nem kevésbé érdekes látnivalókra koncentrálunk.