Harminc fokot mutatott a telefonom hőmérője, amikor kiszálltam a Wizz Air menetrend szerinti járatából. Ilyet a svéd földön töltött egy évem alatt soha nem tapasztaltam. Kicsit mérges is voltam, hogy ezek szerint feleslegesen cipeltem magammal a kabátomat. A Skavsta reptér egyébként Budapestről pár ezer forintért megközelíthető, onnan pedig tizenötezer egy retúr buszjegy Stockholmba. Nincs közel a főváros, másfél órát kell zötykölődni.
De nem a nagy meleg volt az egyetlen meglepetés. A vonatállomáson még inkább leesett az állam. Először is szomorúan konstatáltam, hogy az uppsalai negyven perces járat ára hatszáz forinttal nőtt. Aztán döbbenten vettem észre, hogy egyre csak gyűlik a tömeg, a vonatom viszont csak nem akar megérkezni. Este 9 múlt már, de délután 4 óta nem indult egyetlen vonat sem. Információt nem mondtak be, és pótló buszokat sem indítottak. Ilyen felforduláshoz nem voltam szokva, történetesen Stockholmban ragadtam.
Érdekes egyébként, hogy ez kizárólag engem bosszantott, a svédek halálos nyugalommal viselték a kilátástalan várakozást, egy rossz szó nem hagyta el a szájukat. Valami nem változik. A jegyirodában készségesen elmagyarázták, hogy tűzeset miatt kell javítani a vezetékeket, és mosolyogva közölték, hogy nem tudják, aznap el lehet-e jutni Uppsalába. A jegyemet készségesen áttették másnap reggelre. Így aztán a következő napon 11-kor érkeztem meg a napfényes Uppsalába, Svédország legikonikusabb diákvárosába.
Van itt vár, viking temető, botanikus kert, katedrális és egy csomó múzeum,
nem mellesleg pedig itt találták fel a Celsius mértékegységet.
A 130 ezer lakosú Uppsalában minden megvan, ami egy diákévet csodássá tesz, és ami miatt megér a hely egy pár napos utat is. Az 1100-as évek óta az ország vallási központja. Fontos viking város volt, ennek emlékét őrzi a viking temető, a Gamla Uppsala, amely három nagy domb, vagyis inkább púp, fűvel borítva. Az emberek szabadon jönnek-mennek rajta, sőt akár éjjel is kibicikliznek, ha azt olvassák, hogy jó esély van északi fényre. A dombok tetejéről szuperül látszanak a zöldes fények, nekem is volt szerencsém hozzájuk párszor.
Egy kis templom és egy helyes kis kávézó is van itt, ahol az ember megállhat egy jó „fikára”. A fika egy svéd szó arra, hogy valaki beül egy sütire és kávéra, közben pedig jót beszélget a barátaival. A kávé és a fikázás nagy hagyománynak örvend itt,
a filteres feketekávét literszámra fogyasztják a svédek.
Ezt könnyű megszokni, ha kint tanul az ember, annál nehezebb leállni a napi 5-6 csészéről. Az én kedvenc helyem a városban egyébként a Café Linné, egy tradicionális hely újratölthető kávéval és isteni fahéjas csigával, ami a fika alapkelléke. Kétszer is meglátogattam most is.
Uppsalában nagyon szerettem azt, hogy a kávézókban, ahol a tanulós napjaim nagy részét töltöttem, bátran ott mertem hagyni az asztalon a laptopom, amíg elszaladtam ebédért.
Uppasala igazi nyugis svéd „kisváros”,
annak ellenére, hogy a negyedik legnagyobb Svédországban. Annak idején mindenhova biciklivel mentem, most viszont – mivel a 900 forintos buszjegyet kicsit túlzásnak éreztem – inkább sétáltam. Van egy csodás katedrális, amelyet a város szinte minden pontjáról lehet látni. Nem csoda, hisz nincs az országban ennél nagyobb dóm.
Uppsala igazi ékszerdoboz. A kis, kanyargós utcákban mindenféle színben pompáznak a házak. A várost a Fyris folyó szeli ketté, amely áprilisban, a Valborg ünnepe alatt megtelik csónakokkal. Az ország minden részéről ide zarándokoló diákok pedig napokig mulatnak, például száz literes nagyságrendben locsolják a pezsgőt. Uppsalában nagyon közel van a természet, sok a park, a fás terület, és sétatávolságra vannak a piknikezős helyek is.
Az egyik kedvenc helyem egy közeli tó, ahova sajnos a héten bicikli nélkül nem tudtam meglátogatni, pedig sok jó emlékem fűződik hozzá.
Jó időben a füves part diákok százaival telik meg,
a hűs, ám annál tisztább vízben pedig nyugodtan lehet úszkálni is. A svédek egyébként nagyon sportosak. Imádnak a zöldben lenni, sétálnak, túráznak, kocognak, fontos az egészség számukra. Már-már divatnak számít vegetáriusnak, sőt vegánnak lenni.
Az egyik legkülönlegesebb dolog az egész városban a pezsgő diákélet, ezen belül is az úgynevezett diák nation rendszere. A nationök tulajdonképpen olyasmik, mint egy diákszervezet, csak sokkal komolyabbak. Mind a 13 egy-egy svéd megyét képvisel, amelyekhez csatlakozni lehet. Hatalmas épületeik vannak, mindegyik foglalkozik valamilyen vendéglátó-ipari tevékenységgel is, és ők szervezik a diákéletet. Van, amelyik sörözőt, mások éttermeket, bulihelyeket vagy kávézót üzemeltetnek, vagy akár ezek mixeit.
Az egészet a diákok csinálják a pénzügyi tervezéstől az építkezésen át az ételek elkészítéséig.
Mivel a nationök nonprofit szervezetek, nem lehet bevételük. Viszont annyira jól megy a legtöbb, hogy év végén kénytelenek elverni a pénzt, de például sok nationnek van saját kollégiuma is. A pozíciókban forognak a diákok, mindenki kipróbálhat bármit a koktélkeveréstől a könyvelésig. Ez pedig kifejezetten jó gyakorlatnak számít, és különös hangulatot ad a városnak. Ezeken a helyeken például napközben bárki ehet nagyon olcsó, diákok által készített ebédmenüket, amit most újra leteszteltem. Az Uppsalai Egyetem egyébként 1477-ben alapult, Skandinávia legöregebb intézménye, mellesleg látványosságnak sem utolsó.
Nem egyetemistaként teljesen más volt visszatérni, már nem ugyanúgy hatott például az egyik kolinak, Flogstának a szokása sem, mégpedig hogy minden nap este 10-kor mindenki egy teljes percen át üvölt kifele az ablakokon. Ott egyébként vad bulik is voltak két éve, repültek a tizedikről a tévék és a kanapék. Most már inkább csak a nyugodt sétákat élveztem, és a fikázást a rég nem látott barátaimmal. Uppsala az egyik kedvenc városom marad, mindenkinek meleg szívvel ajánlom, akár tanulni jön ide, akár csak várost nézni.