Olcsó tengerparti nyaralás vár ránk itt extrákkal

A tyulenovói Boltív szikla

Nemrég bejártuk a bolgár tengerpart déli részét, és már akkor eldöntöttük, hogy hamarosan az északi részt is felfedezzük. Bár a hét és fél órás vonatút Szófiától a tengerpartig nem volt a legkényelmesebb, megérte a fáradságot. Gyönyörű halászvároskákban jártunk, és Várna is levett minket a lábunkról.

Alig egy hónappal előző bolgár utunk után ismét Szófiában találtam magam. Ezúttal Várnát és a várostól északra fekvő tengerpartot akartuk felfedezni. Szófiába a már jól ismert, közvetlen Wizz Air járattal érkeztünk, de mivel volt néhány elintéznivalóm a bolgár fővárosban, nem tudtuk igénybe venni a Wizz Air közvetlen Szófia-Várna csatlakozását. Sebaj, gondoltam, egyszer már megtettem vonattal a jó 500 kilométeres utat, most sem lesz gond.

Utólag belátom, hogy tévedtem.

A Debrecen-Budapest vonalon közlekedő személyvonatok tíz évvel régebbi verziója szállítja az utasokat a bolgár főváros és a tengeri fővárosként ismert Várna között. Nincs se légkondi, se tiszta vagonok, se gyorsaság. A vasút mellett három érv szólt: olcsó (oda-vissza alig hatezer forintba került az út), gyönyörű tájon halad át, útközben pedig ismerkedhetünk a helyiekkel.

Ezért a látványért érdemes volt vonatozni Forrás: Peso

Várna, a fiatalos

A vonat már az út elején átszeli a Balkán-hegységet. A magashegyi szurdokok, az Iszkar folyó szűken kanyargó medre és a vasúti alagutak egyedülálló látványt nyújtanak. A Balkán-hegység túloldalán viszont már egysíkú alföldi táj vár ránk. Amikor kora délután végre valahára befutottunk Várnába, a város mindenért kárpótolt minket. Hamar megértettük, miért Várna, és nem Burgasz a bolgár tengerpart fővárosa.

Várnában bőven van látnivaló Forrás: Peso

A bolgár városok zömére egyáltalán nem jellemző a fiatalos légkör. Várna központjában és a tengeri kertként emlegetett sétálóövezetben viszont

esténként zsúfoltig megtelnek az utcák.

Nem először jártam Várnában, így ezúttal csak a központi strandra látogattam el kora reggelenként, amíg meg nem érkeztek a külföldi turisták. A város többi attrakcióját, a delfináriumot, az Aladzsa kolostort vagy a várnai Stonehenge-ként elhíresült állósziklákat ezúttal kihagytam, hiszen legutóbb ezekkel kezdtük az ismerkedést.

Várna a legfiatalosabb tengerparti város Forrás: Peso

Hogy Várna – szemben például Neszebárral – nem veszítette el báját a turistahordák miatt, többek között annak tudható be, hogy a nyugati turisták inkább a Várnától távolabbra eső Aranyhomok (bolgárul: Zlatni pjaszaci) vagy Albena üdülőhelyet választják.

A királynő szíve

A reggeli napozást követően marsrutkára szálltam (városközi kisbusz),

hogy az egyik legszebb bolgár tengerparti kisváros, Balcsik felé vegyem az irányt.

A meglepően nyugodt városka nagyjából 50 percre található északra Várnától, ennek ellenére néhány bolgár és orosz turistát leszámítva nem találkoztam szinte senkivel. Kis halászvároska hangulatát idézi, pedig két nagyon érdekes és különleges látványosságot is tartogat az ide látogatóknak.

A tenger Balcsiknál Forrás: Peso

Balcsik 1913 és 1940 között Dél-Dobrudzsa régióval egyetemben román fennhatóság alá került, és a román arisztokrácia egyik központjává vált.

A városka a román királyné, edinburghi Mária tetszését is elnyerte,

aki itt építette meg oszmán és bolgár stílusjegyeket viselő nyári rezidenciáját, valamint a mögötte elterülő, labirintusszerűen kialakított botanikus kertet. A palota a magyar közönség számára is ismerős lehet, mivel itt forgatták a Várkonyi Zoltán-féle Egri csillagok (1968) néhány Héttornyos jelenetét.

Balcsikban nem nyüzsögnek a turisták Forrás: Peso

A román királyné annyira szerette a városkát, hogy 1938-as halála után végrendeletének megfelelően itt temették el a szívét. A második világháborút követően kialakított botanikus kert az ország legszebb ilyen jellegű szabadtéri létesítménye. Sajnos csak fél napot tudtam szánni a városra, pedig szívesen sétálgattam volna még a hatalmas, rengetegféle növényt rejtő kertben.

A második világháború után kialakított botanikus kert Forrás: Peso

Eredetileg Kavarnába akartam eljutni, amely egykor a Kavarna Rock Fest révén tett szert világhírre, és a világ egyetlen Ronnie James Dio szobrával dicsekedhet. A településre azonban egyetlen kisbusz sem indult belátható időn belül, ezért ad hoc úgy döntöttem, felpattanok a legészakibb bolgár település, Durankulak felé tartó buszra, és megkérem a sofőrt, hogy tegyen ki Tyulenovo (magyarul: fókás) faluban.

Durankulak amúgy az ornitológusok egyik kedvenc helye az országban,

mivel a falu melletti mocsaras területen ritka madárfajok élnek.

Gyönyörű partszakasz Balcsik mellett Forrás: Peso

Kossuth és a titkos átjáró

Tyulenovo Balcsiktól 45 percre fekszik északra, és itt már tényleg csak a legkitartóbb, vad természetet kedvelő helyiekkel találkoztam. A kis falu nem árul zsákba macskát, itt nincsenek nagy szállodaláncok, széles, homokos tengerparti szakaszok,

itt csak ámulatba ejtő sziklák emelkednek ki a tengerből.

Valamikor itt tanyáztak Bulgária utolsó, vadon élő fókái, de sajnos már hosszú évek óta senki sem látott errefelé mediterrán barátfókát. Ettől függetlenül nagy élmény volt lemenni a meredek sziklákon egészen a híres Boltívig.

A tyulenovói Boltív szikla Forrás: Peso

Ezek után hátat fordítottam a tengernek, és a Várnától egy órára található Sumen felé vettem az irányt. A város alapvetően nem különbözik a többi közepes méretű bolgár városoktól – gyorsan csökkenő lakosság, töredezett járdák, szovjet emlékművek –, de a város melletti magaslatra épített „1300 év Bulgária” elnevezésű emlékmű megér egy látogatást.

Az 1981-ben emelt különös építmény, amelyhez 1300 lépcsőn lehet feljutni,

Európa legkorábban alapított, a mai napig ugyanazt a nevet viselő állama előtt tiszteleg.

Az izzasztó lépcsőzés után megnéztem a hatalmas szoborinstallációt, amelynek középpontjában az államalapító, Aszparuh kán, és az őt követő óbolgár uralkodók állnak. A száz nemzeti turisztikai látványosság közé tartozó emlékmű tetejéről a kilátás is nagyon szép volt.

Az 1300 év Bulgária elnevezésű emlékmű Forrás: Peso

Sumenben még két érdekes helyet kerestem fel, Bulgária legnagyobb oszmánkori dzsámiját, a Tombult, és Kossuth Lajos sumeni emlékházát, ahol a magyar szabadságharc kiemelkedő alakja néhány hónapot töltött emigrációja alatt. A város szélén álló dzsámit sajnos éppen restaurálták, így csak pár percre tudtam benézni az imám jóvoltából.

Kossuth Lajos emlékházába még ennyi időre sem sikerült bejutnom,

mert hétvégenként zárva tart. Még szerencse, hogy egy korábbi sumeni látogatásomkor már megnézhettem. A ház egyik érdekessége a szekrényből nyíló, menekülésekre kialakított titkos átjáró.

Bulgária legnagyobb oszmánkori dzsámija, a Tombul Forrás: Peso

A város környékén még számos érdekes látványosságot találunk, például az ősi bolgár fővárosokat, Preszlávot és Pliszkát, valamint a kora középkori Madarai lovas szobrot. Mostani utamon ismét megbizonyosodtam róla, hogy a bolgár tengerpart közel sem csak a Napospartból áll. Ha pedig egy kicsit eltávolodunk a tengerparttól, rengeteg kevésbé ismert érdekességre bukkanhatunk.