A különleges, feketefenyőkből álló fasort 1880-ban telepíttette az angol származású Hamilton Mária, Festetics Tasziló felesége, akiről úgy tartják, kedvenc elfoglaltságai közé tartozott a kocsizás. Az egykori fenékpusztai majorban angol telivéreket tenyésztettek, innen kerültek ki a Festeticsek híres versenylovai. Az utat tehát lovaglásra és kocsizásra tervezték, utóbbi miatt – a szájhagyomány szerint – alaposan fel is nyesték a fenyők ágait.
Az állomány idővel igencsak foghíjassá vált, a fák mintegy fele kipusztult, így 1944-ben a feketefenyő austriaca változatával töltötték ki az üres helyeket. Ma nordic walking útvonal vezet a fák árnyékában pihenőhelyekkel és információs táblákkal.
Az allé a Keszthelytől Balatonszentgyörgyre vezető 71-es úttal párhuzamos,
és elvezet Magyarország egyik legjelentősebb régészeti területéhez, a fenékpusztai római romokhoz, ahol egy 4. századi erőd maradványai láthatók. Az út a Szendrey Júlia-emlékház mellett is elhalad.
Fertőd, az Esterházyak egykori birtoka nemcsak történelmi emlékekben, hanem látványos facsoportokban is bővelkedik. A település határában álló kastélypark legnagyobb kiterjedésű része a Lés-erdő, amely 176 hektáron terül el. A 18. században „partierdőként” vált a park részévé, ahol Esterházy „Fényes” Miklós herceg és főúri vendégei napokat töltöttek el a mulatóházakkal, szökőkutakkal, fasorokkal ékesített erdőben.
A fasorokat részben a 18. században, részben a 19–20. század fordulóján telepítették, az egykori növényekből
több mint háromezer sorfa és mintegy kilenc kilométernyi allé máig fennmaradt.
Jelenleg a Lés-erdő faállományának körülbelül felét kocsányos tölgy, egyharmadát csertölgy alkotja. A kastély parkját 2015-ben újították fel, 2400 cserjét, 9000 rózsát és 105 fát ültettek. Ha már itt járunk, ne hagyjuk ki magát a barokk épületet sem!
A Parádfürdőtől délre található, a mintegy 1,5 km hosszú, főleg vadgesztenyékből álló fasor az ország legmagasabb természetes zuhatagához, az Ilona-völgyi-vízeséshez vezeti a túrázót. Az erdei út két oldalán sorakozó fákat gróf Károlyi Mihály telepíttette a 19–20. század fordulóján, a Parádfürdő és Recsk közötti gesztenyefasorral közel egy időben.
Az Ilona-völgyi fasor 1975 óta helyi jelentőségű védett természeti érték. Miközben a hatalmas fák lombjai alatt a vízesés felé haladunk, érdemes elidőzni kicsit a Szent István-csevicekútnál, ahol megkóstolhatjuk a különleges ízű mátrai csevicét.
Ha valaki a Szigetközbe látogat, megéri végigmenni autóval, de akár gyalog is a Lipótot Darnózselivel összekötő közúton. Magyarország egyik legszebb gesztenyefasorát láthatjuk itt, amely több mint 2 kilométer hosszan vezet a két szigetközi község között. Az allé fái teljes pompájukban állnak az út két oldalán, és természetes alagutat formáznak.
Különösen virágzás idején nyújt lenyűgöző látványt ez a fasor. Nyáron a zöld, ősszel a sokszínű lombsátor nyújt felejthetetlen látványt. De télen sem utolsó, amikor a zúzmara vagy a hó megül az ágakon, és fehér kéreggel vonja be a csupasz fákat.
A 19. század végén ültetett, helyi jelentőségű védett természeti értékké nyilvánított platánsor azt az 1200 méter hosszú sétányt szegélyezi, amelyet Kvassay Jenő vízmérnökről neveztek el. A déli part leghíresebb sétánya – amelyet a füredi Tagore testvéreként is emlegetnek – a balatonföldvári kikötőtől indul és a Csigaház vendéglőig tart. A Somogyi Béla és a Rákóczi Ferenc utcában szintén platánok alatt sétálhatunk.
Forrás: Turista Magazin