Gyalog vágtam neki az egyik legszebb tájunknak

Királyszentistván, ahol István fejedelem legyőzte az ellene lázadó Koppányt

Négy napig vándoroltam a Balaton-felvidéken, ami nem csupán élményekkel teli felfedezőútnak, de igazi tapasztalásnak is bizonyult.

Legtöbben a balatoni kéktúra hallatán az országos kéktúra Balaton-felvidéken átvezető szakaszára gondolnak, pedig ez nem azonos a Balaton saját kék sávjelzésű útjával. Előbbi Keszthelytől Nagyvázsonyig, utóbbi Pétfürdőtől Badacsonyig tart, és szinte végig a magyar tenger panorámája kíséri. Ennek ellenére végigjárása a túramozgalom keretében is teljesíthető.

Ezt terveztem én is, amikor belevágtam a Balaton-felvidéki kéktúra több mint 100 kilométeres távjába, hogy egy négynapos vándortúra keretében fedezzem fel ezt az általam kevésbé ismert tájat. Miután végigjártam az országos, a bükki és a börzsönyi kéktúrát, a Balaton-felvidékit sem akartam kihagyni.

Természetesen most sem hagytam otthon a pecsétpárnát,

mivel szenvedélyes túrázóként szeretem gyarapítani a turistaereklyéimet.

Túrajelzés PET-palackból

Nem sokat teketóriáztam a túra megtervezésével. Egy 40 literes hátizsákkal vágtam neki a nem túl hosszú útnak, amelyet négy nap alatt, kis kitérőkkel, kényelmesen akartam bejárni. A holmim a két másfél literes vizespalackkal együtt is mindössze 5 kilót nyomott, ehhez jött még a nyakba akasztott fényképezőgép, amelyről út közben kiderült, hogy nem is olyan elhanyagolható teher.

A kiindulópont, Pétfürdő vasútállomás Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Hétfő reggel indultam Pétfürdőről, a Balaton-felvidéki kéktúra kiinduló-, vagy ha úgy tetszik, végpontjáról. A túramozgalom kiírói szabadkezet adnak a táv szakaszolásával, a teljesítés idejével és a menetiránnyal kapcsolatban, én pedig úgy gondoltam, hogy a túra megkoronázása mégiscsak a vízparti rész, vagyis Badacsony lesz.

Miután leszálltam a vonatról Pétfürdőn, rögtön el is készült az első pecsétlenyomat,

ami szimbolikusan is jelezte, hogy megkezdődött a négynapos kaland. Elhagytam a település utcáit, és máris a Balaton felé vettem az irányt. A kék jelek a Péti-hegy árvalányhajas oldalába vezettek, ahonnan pompás kilátás nyílik Pétfürdőre és a Bakonyra, pontosabban a Tési-fennsíkra.

Az első bélyegző Pétfürdőn Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A még tökéletesebb panorámáért letértem az útvonalról, hogy felmásszak a Péti-hegy geodéziai mérőtornyába, de sajnos időközben leszerelték a torony tetejére vezető vaslétrákat. A kitérő mégsem volt teljesen hiábavaló, mivel a sziklagyepes dolomittömb széléről így is pompás panoráma nyílt a Bakonyra.

Visszapillantás Pétfürdő felé Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A turistajelzések a Péti-hegy platójára érve, a kopár és csalitos részeken megritkultak, néhol el-eltűntek. Ezen a részen a kék út kijelölői szellemes és hatékony módon igyekeztek megoldani a navigálást. Máshol is találkoztam bokrokra akasztott, jelzéssel ellátott PET-palackokkal, de itt az egységes kivitelezés, a viszonylag sűrű kihelyezés már-már esztétikus hatást keltett.

Jelzés az egyetlen lehetséges helyen Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Bevitt a bozótba a GPS

A kopár részek után széles erdészeti utakon folytattam az utat, ahol fiatal tölgyerdő adott árnyékot az egyre erősebb napsütésben. Ez a szakasz sem nyújtott sokáig menedéket, mert a kék út a mezőgazdasági földek mentén újból nyílt terepre vezetett. Akácos, molyhos tölgyes, majd feketefenyő-erdők váltogatták egymást Királyszentistván határában, ahol a fehér dolomitsziklák is újra a felszínre bukkannak, jellegzetessé téve a tájat.

Királyszentistván nagy múltú, mindössze ötszáz fős település.

Határában zajlott 997-ben a történelmi jelentőségű csata, ahol István fejedelem legyőzte az ellene lázadó pogány Koppányt. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a falu neve is.

Királyszentistván, ahol István fejedelem legyőzte az ellene lázadó Koppányt Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Ezen a környéken – főleg Litér felé – jól látszódik a dolomitra jellemző kopárosodás, talajerózió folyamata.

Az erdészetek ezt szárazságot és vékony termőtalajt tűrő fafajokkal igyekeznek ellensúlyozni.

Ilyen például a már említett feketefenyő és az akác, ezek a Balaton-felvidéken szinte mindenhol megtalálhatók, még ott is, ahol a talajt vulkanikus kőzet borítja. Litér felé haladva az eddig megismert növények mellett először tűntek fel a tájra jellemző, bolyhos lombú, sárga cserszömörcések is.

Érkezés Litér fölé Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Miután a Litér bélyegzőjét is beszereztem, a településtől a Bendola-patak mentén vezető dzsungelben próbáltam követni az utat. A térkép és a GPS is arról próbált meggyőzni, hogy jó helyen keresgélem a jelzéseket, de aztán kiderült, hogy jók voltak a megérzéseim.

A kék út nem erre, hanem a Nyerges-hegyen keresztül vezet egy kényelmes szekérúton.

Nekem viszont az elavult információ miatt közel 2 kilométeren át a tüskés, bogáncsos bozótossal kellett küzdenem, ami nemcsak bosszantó volt, de jelentősen le is lassította a haladásomat.

Szabadtéri színház Litér határában Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Árvalányhajas, virágos rétek és kényelmes út feledtette az ágas-bogas terep minden nyűgét, majd egy rövid szakaszon a Litért és Szentkirályszabadját összekötő kerékpárút aszfaltcsíkján is trappoltam.

Kezdtem türelmetlenné válni, aminek fő oka a párás hőség és a böglyök voltak,

továbbá a kevés látnivaló. Vártam már, mikor bukkan fel végre a horizonton a Balaton, mikor lesz végre részem igazi kilátásban, illetve mindabban, amit erről az útról elképzeltem.

Kerékpáros pihenő Szentkirályszabadja mellett Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Nem könnyű szállást találni

A nyílt szakaszt követően a vadregényes, ám gumiabroncsokkal teledobált Rom-kúti-völgybe ereszkedtem le, és megkerültem a Megye-hegyet. A szúnyoghad itt volt a legelviselhetetlenebb, semmi nem segített, úgyhogy egyre gyorsabban szedtem a lábamat, hogy kikeveredjek a szűk ösvényről. A völgyszorosból kiszabadulva végre megpillantottam azt a panorámát, amelyet annyira vártam.

Megjelent előttem a Balaton vékony, acélkék csíkja,

a környékbeli magaslatok vonulatai és az egybeolvadó települések láncolata. A látképből csak a Balaton-felvidék jelképei, a szőlőtőkék hiányoztak, de alig másfél kilométer után már köztük gyalogoltam.

A táv vége felé már halványkék távolba veszik a Bakony Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Balatonalmádi felett a Malom-völgyből vezet le a kék jelzés a városba, pontosabban Vöröshegy, illetve Vörösberény településrészre. A vörösberényi erődtemplomnál csatlakoztam rá a főútra, amely egészen Almádi központjáig vitt, ahol a túramozgalom pecsétjét is találjuk. A tervem az volt, hogy még ezen a napon felmegyek az Óvári-messzelátóba, de a nap végére már

semmi másra nem vágytam, csak tusolásra, némi élelemre és pihenésre.

A szállásomat már két nappal korábban lefoglaltam, így a kényelem biztosítva volt, igaz, cseppet sem olcsón. A Balatonon egy éjszakára és egy főre igen nehéz szobát találni, főleg nyáron, bár a szezonon kívül sem egyszerű, mert akkor meg bezárnak a helyek. Persze lehet sátrazni, de én úgy voltam vele, inkább áldozok a komfortért. Így nem kellett cipekednem, le tudtam zuhanyozni, és kényelmes ágyban aludhattam. Ez a luxus a Balatonon 10 ezer forint felett kezdődik, amiért sokszor tényleg csak egy lepukkant szobát kapunk.

Ízelítő a következő szakaszból: Balatonalmádi az Óvári-messzelátóból Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Engem is meglepett, mennyit kivett belőlem az első nap. Nézegettem a térképet, a GPS-t, de bárhogy is számolgattam, 27 kilométernél és 450 méter szintkülönbségnél többet nemigen tettem meg. Elcsigázva, a naptól lepirulva, bögölycsípésektől viszketve kezdtem átértékelni a balatoni túrázásról alkotott idilli képemet.

Rengeteg napnak kitett rész, izzasztó meleg és egy nehéz fényképezőgép,

amivel alig volt mit lekattintanom. Az üdítő zuhany és a finom vacsora, na meg persze a hideg sör aztán helyrerázott. Egyből derűsebben gondoltam a következő napi menetelésre, amely Balatonfüredig egy rövidebb útszakaszt, több kilátópontot és igazi balatoni tájat tartogatott számomra.

A túra útvonala Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin