Itt raboskodott a férfinak öltözött bérgyilkosnő is

Márianosztra látképe

Neve hallatán a legtöbb embernek a börtön jut eszébe, sokaknak Mária-kegyhely vagy búcsújáróhely, de a bányásztörténelem szempontjából sem elhanyagolható ez a pár száz lelket számláló börzsönyi település. Márianosztra maga a hegyekkel körbezárt történelem, ahol több látnivaló is akad.

A márianosztrai börtön valóban meghatározó a község látképe, illetve történelme szempontjából, de ugyanez igaz a pálos kolostorra és a kegytemplomra, valamint a település határában álló, megskalpolt Csák-hegyre is. Utóbbiakról kevesebb szó esik, pedig Márianosztra mindhárom „jelképe” szoros kapcsolatban áll egymással.

Márianosztra látképe Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A mi Máriánk

Márianosztra története egészen a 13. századig nyúlik vissza, ekkor említik először az oklevelek. 1352-ben I. Nagy Lajos királyunk egy közeli romos vár (feltehetőleg a Zuvár) köveiből kolostort és templomot építtetett a pálos rend számára, amit a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteltetett föl.

Ekkortól beszélhetünk a ma is használt „Maria Nostra” elnevezésről,

ami annyit tesz, a mi Máriánk. A nosztrai pálosok a birtokok mellett számos privilégiumot is kaptak a királytól. Több szobi vám és a rév is őket illette meg, vagyis ebben az időben ez a kis település a környék központjának számított.

Nagy Lajos király építtette a kolostort és a templomot Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A ma börtönként és kegyhelyként is funkcionáló falak között maga Nagy Lajos is többször megfordult, sőt, a legenda szerint kisebbik lánya, a tízéves korában, 1384-ben lengyel királynővé koronázott Hedvig is sokat tartózkodott itt gyerekkorában. Hedviget pálos szerzetesek is elkísérték Lengyelországba, akiket a királynő egész életében bőkezűen támogatott. Jadwigát (Hedvig) a lengyelek szentként tisztelték, végül 1997-ben, II. János Pál pápa idején

az egyház hivatalosan is szentté avatta.

Kevesen tudják, hogy Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje.

A Magyarok Nagyasszonya-bazilika és a kolostor főbejárata Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A nosztrai pálosok az oszmán hódoltság idején az elefánti kolostorba tették át a székhelyüket. A török időkben a márianosztrai kolostor és templom megsemmisült, újjáépítése bő 150 évvel később, 1711-ben kezdődhetett meg, amikor a szerzetesek visszatértek.

1729-ben került sor a mai, barokk stílusú kolostor és templom felszentelésére,

a korábbi gótikus szentély megtartásával.

Ekkor hozták ide a Jasna Góra-i pálos rendházból – melyet I. Nagy Lajos király alapított, és amely az idők során a pálos rend központjává vált – a Fekete Madonna híres kegyképének másolatát, amelyet az elküldése előtt hozzáérintettek az eredeti kegyképhez. A kolostor építése egészen 1772-ig eltartott, de a kész állapotokat nem sokáig élvezhették a szerzetesek. II. József császár 1786. február 7-én – számos szerzetesrenddel egyetemben – a pálos rendet is feloszlatta. Ezt követően a gyönyörű épületegyüttes évtizedekig üresen állt, majd a napóleoni háborúk idején kórházként használták.

1759-ben helyezték el a templomban a Jasna Góra-i kolostorból származó Fekete Mária-kegykép olajmásolatát Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Pipás Pistától VV Segalig

Az egykori kolostorból a szabadságharcot követően lett női börtön. A büntetőintézetet a Szent Vince rend irgalmas nővérei üzemeltették, akik gazdálkodásból és az államtól kapott fejkvótából tartották fenn magukat, valamint az intézményt. A 1930-as években olyan hírhedt személyeket tartottak itt fogva, mint Pipás Pista, azaz Rieger Pálné, a szegedi tanyavilágban férfiként élő bérgyilkosnő, de ide kerültek az országosan elhíresült tiszazugi arzénos asszonyok is.

Sokan máig azt hiszik, hogy Márianosztrán női elítélteket tartanak fogva, pedig ez már jó pár évtizede nem így van.

1950 óta az intézmény férfi fegyházként üzemel,

ahol az 50-es években kétezer, elsősorban politikai elítéltet tartottak fogva. Itt raboskodott többek között Göncz Árpád, Bibó István, Déry Tibor, Krassó György, Mensáros László. Az utóbbi évtizedekben pedig itt töltötte büntetését a médiában híressé vált Tasnádi Péter, Kaiser Ede és VV Segal is.

Márianosztrai börtönfolyosó Forrás: Turista Magazin/Old.bv.gov.hu

A rendszerváltást követően a pálos rend visszakapta a templomot, majd 2012-től a Magyarok Nagyasszonya-templomot bazilika minor címmel és méltósággal ruházták föl. A kolostor épülete viszont továbbra is az állam tulajdonában maradt, és napjainkban is börtönként üzemel. A szögesdróttal és rácsokkal elzárt területet természetesen nem látogathatja akárki, de

a templommal szemközti kiállítótérben némi képet kaphatunk a falakon belül zajló börtönéletről,

valamint a pálos szerzetesek múltjáról és jelenéről. A börtön parkolójában pedig be is ülhetünk néhány kiszuperált, ma már muzeális értékkel bíró rabszállító kocsiba.

Akár be is ülhetünk a régi rabszállítókba Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A kolostor, illetve büntetés-végrehajtási terület mellett találjuk az egyedi rabtemetőt, ahová az őrzőket és az őrzötteket egy helyre temették. Rajtuk kívül itt nyugszanak a fogvatartottak meghalt gyermekei is, sőt

a tehetősebb családok nemkívánatos vagy szellemi fogyatékos gyerekeit is e falak közt tartották fogva,

ezért haláluk után őket is ide temették. A temetőt manapság bárki szabadon látogathatja, de már csak kevés sírhelynek van nyoma. Csupán az elkerített terület nagyságából következtethetünk az eltemetettek számára, nyilvántartás ugyanis csak az irgalmas nővérekről, valamint a 20. század fogvatartottjairól készült.

A rabtemetőt bárki szabadon látogathatja Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A rabok a bányában

A település keleti határában találjuk a pompás kilátást nyújtó kálváriadombot. Kényelmes, szerpentines utacska vezet fel a tetején álló, 1777-ben épült kápolnához, amely búcsújáróhely és a Mária-zarándokút egyik állomása. A több mint kétszáz évvel ezelőtt ültetett hársfasor néhány példányát még ma is megcsodálhatjuk, de

a stáció képeit már hiába keressük.

A kápolna alatt találjuk a Szent Sír sziklakápolnát, amelyben a keresztről levett Krisztus festett kőszobra fekszik az oltáron, de ez csak ritkán tekinthető meg.

A Kálvária-hegy Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Erről a magaslatról kiválóan rálátunk a környező tűzhányók kúpjaira, a nevéhez hű Kopasz-hegyre, a Nagy-Galla meredek csúcsára, a romokat rejtő Zuvári-hegyre és a Márianosztra határában álló, félig elhordott Csák-hegyre. Utóbbinak a régi neve Ság-hegy volt, ami a magyar népnyelvben hegyet vagy dombot jelentett, ebből alakult ki aztán a mai Csák-hegy elnevezés.

A Kálvária-hegy kápolnájától pompás kilátás tárul elénk a dél-börzsönyi tájra Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A nosztraiak korábban főként szőlőműveléssel foglalkoztak, a kővágás mesterséget a 19. század első felében az ausztriai Mauthausenből érkező mesterektől tanulták meg, ennek köszönhetően aztán rövid időn belül országos hírű szakemberekké váltak.

Az itt fejtett kő jó minőségét 1840-ben ismerték fel,

mikor Pesten nagyszabású építkezések kezdődtek. ,,… jobb a gránitnál, minthogy ez kocsi és lópatkó és emberláb alatt is kisimul, és akkor veszélyesen síkos, holott a szobi kő némileg reszelős marad, s így igen alkalmatos” – írja egy korabeli jellemzés az itt fejtett andezitről.

A Csák-hegyet már félig elhordta a bányászat Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A rohamosan növekvő megrendelések miatt a Csák-hegyet több oldalról is mohón fejteni kezdték. 1861-ben a környék egyik birtokosa, Luczenbacher Pál is bányát nyitott. Az ő nevéhez fűződik az a javaslat, hogy fogják munkára a nosztrai börtön lakóit a kőfejtőben „úgy, hogy az Alföld feneketlen sárutai innen pár évtized alatt kiköveztethetnének”. Érdemeiért 1878-ban magyar nemességet nyert.

Tehát nemcsak a kolostor, hanem Márianosztra másik jelképe, a bánya is szorosan kapcsolódik a márianosztrai fogvatartottak történetéhez.

A bányában persze nem csak elítéltek dolgoztak.

A márianosztrai mesterek az ország számos pontján keresettek voltak, de a tudásuknak olyan nagy volt a híre, hogy még Franciaországba is toboroztak közülük.

Márianosztrai kővágók a pérolsi (Franciaország) kőbányában 1933-ban Forrás: Turista Magazin

Szintén a Luczenbacher családhoz köthető a bánya siklójának, illetve kisvasútjának kiépítése. Ez az 1910-től 1926-ig működő pálya nem azonos a Szobtól Nagyirtáspusztáig közlekedő kisvasút vágányával. Ez a vonal a turisták nem kis örömére 2016-ban újult meg, lehetővé téve a Börzsöny átvonatozását egészen Nagybörzsönyig. A bánya egyébként napjainkban is üzemel, igaz, a követ már teherautókkal hordják, nem vasúttal.

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin